A borvizek útján

A már pár éve hagyománynak számító Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület kora tavaszi biciklitúrája most sem maradt el, még akkor sem, ha az időjósok esőt, havat, szelet és mindenféle rossz időt jeleztek. 2022 áprilisának egy szeles, erősen borús napján, április másodikán, ‘’bátraké a világ’’ jeligével, Kocsis György vezetésével, kis csapatunk elindult a ’’borvizek útján’’. A zsögödi csorgónál találkozva szomorúan vettünk tudomást arról, hogy csak gumicsizmásan lehet vizet tölteni a lefolyó dugulása miatt. Sokan úgy tudják, hogy a csorgó vize ott forrik a sziklánál, de az 1980-as Olt szabályozása és a két geológiai fúrás következtében, Zsögöd borvízhálózata, beleértve a Zsögödfürdő vízhálózatát is teljesen megváltozott. A régi felszíni borvízforrások eltűntek. Így a fürdő vízhálózatát napjainkban a Hargita Geológiai Kutató Vállalat által fúrt kút biztosítja. A jelenlegi forrásnak tűnő csorgó is így van odavezetve az ártézi kútból. A fürdő jótékony hatásait ideg és mozgásszervi megbetegedésekre használják külsőleg és ivókúraként. Kis csapatunk is elindul Tusnádfürdő felé, hogy egy ivókúra napot tartson az útunkba eső borvízforrások vizeit kóstolgatva. Csíkszentkirály bejáratánál örömünkre egy gólya köszöntött fészkében, mely párját várta kelepelve. Elhaladtunk a Borsáros fürdő mellett, az András Pista és Cserépgyári források mellett, melyek vizeit visszafele útunkon kóstoltuk meg. A falu határába érve, örömmel láthattuk a természet ébredését, ahogy zöldel az őszi vetés, szántják vagy előkészítik szántásra a földeket. Az avarban lapuló néhány egerésző macska mosolyt csalt arcunkra. Az Olt hídon megállva bámultuk a türelmes horgászokat, kik arra vártak, hogy akadjon valami horgukra, s közben nem rég visszaérkezett gólyák békákat keresgéltek a tócsákban. Tehettük mindezt nyugisan, mert az Olt jobb oldalán, a távoli mezőben feltűnő Árpádházi Szent Margit kápolna szépségének csodálata közben egyszer csak ránk ragyogott a nap sugara, mely további útunk nagyrészén elkísért. Meglátogattuk a szentsimoni halastavat és folytattuk utunkat, végig madárcsicsergés kíséretében, miközben bármerre néztünk csodálhattuk hegyeinket. Jobbunkon a Hargita vonulata, balunkon a Csíki-havasok, előttünk a Hargita vonulatához tartozó Csomád hegység magaslott. Csatószeg központjába érve, leültünk a borvízkút melletti kispadra pihenni, megszívni magunkat a környék egyik legjobb borvizeként ismert gyógyvízből, melynek kútját 1959-ben fúrták és Nyomási vagy Csatószegi borvíz néven ismert. Ahogy kortyolgattuk vizünket, a kúttal szembeni, még néhány eredeti formájában megmaradt parasztházat csodálhattuk, ahogy az előttük lévő póznafákon egy-egy gólyapár, mint valami vigyázban álló katonák, őrizték portáikat. Mivel telt az idő, indultunk is Verebesen át Tusnádfalu felé, hogy ott is vizet tölthessünk és meglátogassuk a kérésünkre kinyitott Jánosi Csaba geológus által alapított és működtetett, jurta formájú Borvízmúzeumot, ahol sok értékes dolgot láthattunk. Megnéztük az út túloldalán lévő tavaly évben felállított kóbor szekeret, melyet a hajdani borvízhordó szekérként ismertek.  Innen kis pihenő után még mindig napsütésben hazafele indultunk. Meglátogattunk egy kertészetet és egy lovasgazda gyönyörű lovait, miközben már eléggé erős szél is kerekedett, na meg egy pár csepp eső is esett, de csak annyi, hogy megáldjon. Nemsokára visszaérkeztünk Zsögödfürdőre és elégedettek voltunk magunkkal, hogy nem adtuk fel a túrát az indulás előtti rossz idő miatt.  Jó volt újra kimozdulni!

 

Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália