A csodálatos Szent Anna-tó!
Gyakori kirándulóhelyünk a Szent Anna-tó, de profi túravezetővel menni külön élmény. Ez adatott meg nekem, immár másodjára, hiszen a tavaly októberi Szent Anna-tó túrát idén, október 15-én újra meghirdette a Csíkszéki EKE, Péterffy Ágnes Katalin vezetésével.
A túra gyalogos része Sepsibükszádból, az ortodox templom előtti parkolóból indult a túratársak rövid bemutatkozása, és megszámlálása után. 40 fő indult el ezen a napsütötte reggelen, 9 órakor a Csomád-hegység vulkanikus kráterébe.
A települést elhagyva egy meredek dombon kapaszkodtunk fel mintegy 300 méter szintkülönbséget legyűrve, a Szent Anna-tó kráterének peremére, vissza-visszatekintve a település egyre zsugorodó látképére. Közben felhangzott itt is ott is egy-egy örömujjongás, ami az őzlábgombák felbukkanását jelezték. Tőlünk balra egyre festőibb képet mutattak a sárga-vörös színárnyalatba öltözött bokrok, fák, feledtetve a meredek emelkedőt. A pihenők alatt Ágnes folyamatosan ismertette azokat a dombokat, hegyeket, ahol éppen tartózkodtunk, vagy amelyekre rálátásunk volt.
A kráter pereméről, ahogy lefelé indultunk a tó felé, egyre nedvesebb lett a talaj, ennek eredményeként rengeteg volt a gomba. Meglepetésemre hatalmas rókagombák sárgállottak az ösvény mellett, mindössze le kellett hajolni értük. Indulásunk után 2 órával értük el a Szent Anna-tavat. Túravezetőnk elmondta a tó legendáját, és mindazokat az információkat, amelyek a tó jelenlegi állapotára vonatkoznak, majd kaptunk másfél óra szabad időt, amelyet mindenki saját belátása szerint töltött el. Néhányan úgy döntöttünk, hogy egy rövid ebédszünet után körbesétáljuk a tavat, hiszen elég hűvös, borús volt az idő, az egyhelyben való üldögéléshez. Néha-néha előbukkant a nap, ilyenkor próbáltuk kihasználni a fényviszonyokat, és és lefényképeztük a tavat minden irányból, minden áthatolható bokron, fán keresztül. 12,30-kor mindenki pontban a megbeszélt helyen volt, így tovább indultunk a Mohos-tőzegláp meglátogatására, amely nem volt a programban, de nagy örömünkre a túravezetőnk úgy látta jónak, hogy mivel elérjük a következő látogatási időpontot, ezért ne hagyjuk ki. Mindenki boldogan, derűsen indult el felfelé az újabb emelkedőnek és látnivalónak. A Mohos-tőzeglápban is Ágnes volt a túravezetőnk nagy örömünkre, nagy szakértelemmel, érthetően magyarázta, mutogatta a látnivalókat. Rengeteg vörösáfonyát láttunk, és csak az itt honos tőzegáfonya gyöngyfüzérszerű bogyói is érdekes látványt nyújtottak. Megcsodáltuk a tőzegrozmaringot, a tarka tőzegmohát, a kereklevelű harmatfüvet, a mámorkát, a törpefenyőket. Közben az ég is egyre tisztább lett, a nap is erősebben sütött, így még szebb, kellemesebb volt ez a kis túrakitérőnk.
A Mohos-tőzeglápot elhagyva a csapat egy része mintegy 200 méterre, az erdő szélén egy medvecsaládot pillantott meg. 2 medvebocs és az anyamedve szórakoztatta játékával az kíváncsiskodókat, amíg megérkeztek az illetékesek a zöld terepjáróval és vissza nem terelték az állatokat az erdőbe.
Körtúránkat folytatva, elindultunk visszafelé, a sátortábor végén jobbra kanyarodva az erdőn keresztül, a kráter dél-keleti vonulatán lefelé Sepsibükszád irányába. Útunk utolsó előtti pihenőhelye a kis koboldok kuckójánál volt, amely két krajcárért kiadó. Miután mindenki kedvére kipróbálta a kuckó kényelmét, folytattuk útunkat a borvízforrás felé, ahol az utolsó, rövid pihenőt tartottuk.
A túra hossza kb. 17 km volt azoknak, akik körbesétálták a tavat, a szintkülönbség kb. 400 méter volt.
Köszönöm ezt a gyönyörű túrát, és a nagyszerű vezetést!
Vántsa Judit