A Hagymás-hegység utolsó pillére, Vit-havas
Gyémántúton a Vit-havasra
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Szakosztálya (CSEKE), éves tervei között fedeztük fel a Vit-havas túrát. Nagy örömünkre az időjárás kedvező volt, így szeptember 2-án 18 lelkes kiránduló összegyűlt a Pongrácz tetőn, hogy Márton Adél és Gyula túravezetők irányításával nekiinduljunk a nagy kalandnak. Volt közülünk, aki nem volt még a Vit-havason. Kérdezgettük egymást: hosszú az út? Nehéz? 26 kilométer, 800 szintkülönbség. Igen, egy helyen van sodrony is a sziklamászáshoz. Ezek a szavak talán ijesztőnek hatnak, de számunkra azt jelentette, hogy nyolc órán keresztül csodálhattuk a táj szépségét, feszegethettük a határainkat. Mindannyian boldogan vágtunk bele az útnak.
Pongrác tető, 1256 méter magasan van, a havasunk 1609.Megtéveszthet, hogy csak 353 a különbség, de az utunk dimbes-dombos volt. Alig mentünk egy órát, amikor kiértünk a Nyerges –nyakhoz. Egy elágazásnál találtuk magunkat, ahol Gyula elmagyarázta, hogy a Hagymás-hegység északi vonulatánál vagyunk , ha balra térnénk ,Hágótő fele vezetne az utunk. Jobbra tértünk, megcsodáltuk a Lik-havas hatalmas kupacát. Mentünk, mentünk, hamarosan egy tisztásra értünk, előtárult a Keleti Kárpátok egy része, ahol szintén bemutatta, milyen hegyeket is látunk. Kis-Cohárd, Mária-kő, Gyilkos-kő integetett nekünk a gyönyörű napsütésben. Visszaintettünk ismerős hegyeinknek, hiszen az elmúlt hónapokban meglátogathattuk ezeket a csúcsokat a CSEKE szervezésében.
Pihentünk egy keveset, egy pár szó erejéig megismerhettük a vidék történetét is, katonatemető, harcok, fa-szállítás nyomai találhatók ezen a helyen.
Egy adott pillanatban elénk tárult a messzeségben levő Vit-havas csúcsa, készítettünk egy pár képet, majd útra kerekedtünk. Nem kellett sokat mennünk, a Csalhó-hegység is előbukkant nagy meglepetésünkre, csodaszép volt. Kérdezte tőlünk, mikor jösztök még hozzám? A sziporkázó fényben teljes pompájában láthattuk. Megígértük, hogy hamarosan, majd folytattuk utunkat.
Ha felnéztünk felhőtlen eget és ragyogó napsütést láttunk, ha lenéztünk a földre, utunkat szikázó kövek jelezték. Arany? ezüst? nem, gyémántút vezetett bennünket. Néha egy-egy itt felejtett virág mosolygott ránk: még tart a nyár erejéből! A következő két óra pikk-pakk eltelt, meg is érkeztünk a havasunk lábához. Tudtuk, a nehezebb rész következik, az emelkedő. Nem aggódtunk, mert a túravezetők derűje, mosolya biztatott, hogy most kezdődik a látványos rész. Így is volt, felkapaszkodtunk, bábakalácsok szurkoltak nekünk, sziklák tárultak elénk, gyopárok somolyogtak szerényen. A sodronytól nem féltünk, hiszen támasztékul szolgált, segített kapaszkodni. Nem is tudtuk merre nézzünk, mindenütt pazar látvány fogadott. Ujjongva döbbentünk meg minden egyes sziklácska előtt, telefonjaink kattogtak:hazavisszük az összes szépséget. Úgy gondoltuk, a legérdekesebb részhez értünk, kiderült, nem, még ennél is elbűvölőbb látványban lett részünk.
Amikor legmagasabb pontra kiértünk, leírhatatlan festői környezet fogadott. Körbe-körbenéztünk, hegyek, csúcsok, elbújt falvak tárultak elénk. A színek, a zöldnek az árnyalatai mind elkápráztattak bennünket. Némán falatoztunk, szívtuk magunkba a mesés festményszerű tájat.
Amit láttunk, alig akart bennünket elengedni, de távoznunk kellett, mert várt ránk a visszaút. Nem könnyű a leereszkedés sem, de a túravezetők végig segítettek a nehezebb szakaszokon, mindenki biztonságban érezhette magát. Azokon a helyeken, ahol megtorpantunk, egymást biztattuk, kezét fogtuk, így gond nélkül megtettük a nehézkesebb szakaszokat. Ahogy leértünk a havas lábához, Adél hátizsákjából előkerült mindannyiunk számára egy-egy finom cukorka. Megérdemeltük! kimondhatatlan boldogság volt bennünk.
A gyémántút gratulált nekünk, ugyanolyan csillogóan visszavezetett a tisztáshoz. Itt visszapillantottunk a Vit-havasra, még találkozunk! kiáltottuk neki. A tájat, ami várt ránk, ismertük, de most más szögből láthattuk, most is csodálatos volt.
Lassan megérkeztünk utunk végéhez, elbúcsúztunk egymástól, megdicsértük egymást, főleg a velünk tartó gyerekeket. Mindenki mosolygott, Márton Adélnak és Gyulának megköszöntük a lehetőséget, megbeszéltük, hogy alig várjuk a következő túrát. Hazaérve jókedvűen, belenéztünk a Csíkszéki Kárpát Egyesület honlapjába, tervezzük a következő kirándulást!
Bálint Csilla
CSEKE