Túrabeszámoló

Az idei esős hideg nyár nem szegte kedvünket, 2021. június 20-án reggel nyolc órakor a Penny parkolójában összegyűlt tizenkilenc bátor ember és egy még bátrabb kutya, s elindultunk Zete-vára fele a CSEKE szervezésében László Ilona és Csaba vezetésével.

Küküllőkeményfalván hozzánk csatlakozott három udvarhelyi társunk, majd nekiindultunk Zete-várának nyomát megtekinteni.

Aki nem járt a vidéken, most elámulhatott rajta. Előttünk a hegyek, mint kis kúpocskák egymás hátához bújva mosolyogtak, mindegyikük a zöld szín egy-egy árnyalatában pompázva. A küküllőmenti falvak helyes kis tip-top települések, rendezettek, tiszták, szebbnél szebb házakkal.

Az oda vezető utunkat ragyogó napsütés követte, ezért letettük a kocsikat, majd megmásztuk a hegyet, vissza-visszapillantva a tájra. Nem is tudom, mi volt szebb: Az ég,amikor feltekintettünk?  Az erdő? A csilingelő szamócák, amelyekre nem csak rápillantottunk, hanem meg is kóstoltuk?

Mikor felértünk a Zete várának a helyéhez, nem is voltunk fáradtak, pedig a hegy kicsit kaptatós volt. Ott a tetőn meghallgattuk Csabát, aki elmesélte a vár mondáját.

Lefele menet kiértünk egy mezőre, ahol pünkösdi rózsákra bukkantunk, majd elénk tárult több világoskék tisztás. Kígyószisz!-mondta egyik csapattagunk, mi fel(kígyó)szisszentünk , milyen ritkaságban lehet részünk! Szaladtunk a hívogató kékségek fele, nem tudtunk betelni a virágok szépségével. A pünkösdi rózsákat futtunkban megsimogattuk (le ne szedd! Védett!), gyorsan közös képet készítettünk a kék üde réten, majd folytattuk utunkat a parkolóban hagyott kocsikhoz.

Lassan elindultunk Varság fele, a kúpocskák hívogattak, majd a zetelaki gátat elhagyva, mentünk a tanyavilág felé.

Addigra már mindenki megtudta, hogy Varság az egyik legnagyobb szórványtelepülése a megyének, itt található a Csorgókő vízesés is. Most megtapasztalhattuk, hogy a zuhatag egyik leglátogatottabb látványossága is, idecsalogatja több megyének turistáit is.

A lelkesebbek felmásztak a vízesés tetejére, majd mindannyian megindultunk a Jézus-kútja forráshoz, vizet ittunk, majd leültünk elfogyasztani szendvicseinket.Mikor az utolsó falatjainknál tartottunk esni kezdett az eső, zuhogott, de minket nem állított meg, felvettük esőköpenyeinket, majd megindultunk a kilátó felé.

Felmásztunk az építmény tetejére. Ilonka-vezetőnk megmutogatta, mit láthatnánk, ha nem lenne borús idő. A köd beborította a tájat, de csak-csak kisejlett alóla a szépsége s a magasztossága.

Az eső végigkísérte a kocsikhoz vezető baktatásunkat, de jókedvűen ültünk be a járművekbe, majd elmentünk a keményfalvi fagyizóba elfogyasztani két-három-négy-öt-hat gombócainkat.

Hazaérve, visszagondoltam a napra, tudom, sokat tanulhattam helyismeretet, helytörténetet Ilonkától meg a többi barangolótól. Mindannyian mosolyogva kezdjük a hetet, pihenten, feltöltődve.

Merészek voltunk, egy páran ázottak, de ez csak megerősít bennünket, hogy az idei nyarunk hidege nem riaszt el, s  mind a huszonketten meg a kutyus is várjuk a következő CSEKÉs kirándulást!

 

Lejegyezte,

Bálint Csilla