Túrabeszámoló

A 2021-es év első adventi vasárnapja előtti szombaton, az Erdélyi Kárpát Egyesület néhány tagja felkapta fejét a hírre, hogy Hargita Megye Tanácsa Hegyi és Barlangimentő Közszolgálatának tagjai munkájának köszönhetően, felszabadult a  közel két éve, egy hatalmas szélvihar romboló munkája által járhatatlanná vált, a turisták által közkedvelt  Kovács pataki ösvény. Az a turistaösvény, mely az üledékes kőzetekből felépült Hagymás-hegységben található, dacosan az ég felé emelkedő 1608 m magasan levő Egyeskő sziklatornyai lábához vezet. Személyautókkal mentünk Balánbányáig, mely Hargita megye legfiatalabb települése az Olt felső folyásánál. Innen gyalog folytattuk utunkat, egy hirtelen kapaszkodón felfelé, ahol már elkezdődött a szél romboló munkájának látványa. A csupasz, taffok által is járt úton haladtunk tovább és a látvány siralmas volt. A több száz hektárnyi területen óriás halmokba rakott fakupacok, zöld ruhájuktól megfosztott hegyoldalak. Csak néhány helyen találtunk az út két oldalán néhány kései virágocskát melyek megörvendeztettek. Kárpótlásul, ha a magasba néztünk, egy gyönyörú panoráma tárult elénk, az Öcsém sziklakoronája, oldalában az Ördögmalom tűhegyeivel, melyek ezüst színben játszó jégpáncéljai a nap sugarával átitatódtak. Örömünkre, utunk felénél visszatérhettünk a régi ösvényre, melyen vígan haladtunk tovább, helyenként még meg-meg álltunk, hogy a peremre kimenve még megcsodálhassuk az egyre jobban ködbeboruló sziklavonulatot, a Hargita, Görgényi és Gyergyói havasok egy részét. Az ösvény felső szakaszához közeledve még néhány akadálypályán átverekedtük magunkat és a forrást elhagyva, egy rövidítésen jobbra lekanyarodva elindultunk az Öcsém felé. Itt már bokáig érő hóban és egyre erősödő szélben mentünk. Elérve a Pásztorkő aljába még mepillanthattuk a napsugár fényeiben ragyogó Csalhót. Innen nekiindultunk a fák közti meredek ösvényen felfelé az Öcsém irányába. Félúton, az utunkba eső kilátóról még láthattuk az Ördögmalom körvonalait és azután ködbe borult.  A csúszós, jeges ösvényen haladtunk tovább és mielőtt kibújtunk volna a fák közül, egy pillanatra megálltunk, de nem csak a pihenés miatt, hanem a tomboló viharos szél miatt, hogy minden meleg ruhánkat magunkra szedjünk. Az elején gyönyörű óriás pelyhekben hullt a puha hó, majd magasabbra emelkedve egyre jegesebbé vált, köddel átitatva. Szóval, szinte semmit nem láttunk. De a csapat elszánt volt és haladtunk a célunk felé, az Öcsém csúcsára. Szerencsésen megtaláltuk, röviden fotózkodtunk és indultunk is vissza az 1504 m magasan levő, 1932-ben épült Egyes-kő menedékházhoz, hogy ebédünket elfogyasszuk és a kellemesen befűtött ebédlőben akár meg is melegedhettünk. Nemsokára lefelé indultunk. A köd még sokáig kísért. Az Ördögmalom  egy-egy fogazata  időnként kibukkant, de csak annyi időre, hogy épp lekaphattuk fényképező gépeinkkel, ha eléggé résen álltunk. Míg a régi ösvényen haldhattunk, élveztük azt a puha szőnyeget, mely az elmúlt két évben megpihenhetett a nemjárhatósága miatt. Túránk végéhez közeledve eleredt az eső, mintha az égiek áldása szállt volna ránk. Mi meg hálásak voltunk a nap minden percéért, a látványért, az élményért!

Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália

 

Sík Sándor: Az Egyeskő

A Hagymás üzen az Öcsémnek,

Az Öcsém felel a Hagymásnak.

Mit üzenhetnek egymásnak?

Közepettük a négyágú

Kőkoronával ékes fő:

Egyedül áll az Egyeskő.