Túrabeszámoló

2018. december 15-én, szombaton, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesületnek egy tíztagú csapata, Szakáli Mária vezetésével folytatta az adventi sétatúra sorozatot a város körül, ezúttal a zsögödi Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus templomot kerestük fel.

Reggel tíz órakor gyönyörű hóesésben indult útnak tíz túratárs egy kedves kutyus kíséretében Csíkszeredából, a Tudor negyed, Tudor utcájának végéből, ahol találkoztunk.

A harmadik adventi hétvége az örömvasárnapra való hangolódást tette lehetővé. Már a reggel is örömmel indult, amikor kitekintettünk az ablakon és láttuk, hogy milyen szépen havazik. Ez mindig eszünkbe juttatja gyermekkori emlékeinket, s így most is úgy tudunk örülni a hóesésnek, mint annak idején.

Milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk még van részünk ilyen szép igazi téli idillben, valódi hóesésben gyönyörködni, amit sokan csak képekről ismernek, nem volt részük megtapasztalni.

Azért is hálásak lehetünk, hogy ilyen szép környezetben élünk és a városunk közvetlen közelében, gyalogszerrel könnyen elérhető távolságban már élvezhetjük az erdő csendjét. A nagy rohanásban sokszor bele sem gondolunk, hogy mennyi szépség vesz körül és mennyi mindenért lehetünk hálásak. Az adventi időszak többek között erre is rávilágít.

Utunkat végig hóesés kísérte, tiszta fehér takaró borította be a tájat, a házakat elhagyva a Nagy Laji dombja alatt mi tapostuk az első nyomokat a hóban a mezőn keresztül. Alig mentünk egy keveset, már rá is tértünk a Natúr lakópark fele vezető útra. Nemcsak mi jöttünk errefelé, Fitód patakának partja mellett medvenyomok voltak, igaz korábbiak.

A Natúrpark fele vezető út már forgalmasabb, folyamatosan figyelmeztettük egymást a közelgő autókra, aztán a házakat elérve jobbra kanyarodtunk és az erdőhatár mellett felfele vettük az irányt a Hármas Suta mellett.

Többen elérzékenyültünk, amint láttuk, hogy túratársaink, milyen gyengéden fogják egymás kezét sok év után is. Milyen öröm, amikor megadatik valakinek, hogy békességben, szeretetben töltsön el a társával együtt sok évet és ne engedjék el egymás kezét annyi év után sem. Úgy gondolom, hogy nagy ajándék az, ha valaki társával együtt megérheti a szépkort szeretetben.

Enyhén emelkedő oldalon haladtunk tovább, aztán az erdőn keresztül értünk ki a tetőre, ahol sajnos szomorúan tapasztaltuk, hogy az itt lévő fenyőfák sorsa megpecsételődött. Mi még talpon állva láthattuk ezeket, de a törzsükön lévő sebek és számok alapján bizonyos, hogy kivágásra lettek ítélve. Reménykedünk abban, hogy akárcsak a Suta másik felében, azért ide is fognak csemetéket ültetni a tavasszal.

A tető túlsó felén már a mindszenti határ látszik és Csíkszentlélek házai, a domboldalon magasodó templommal és sok száz éves hársfával, amelyet éppen az elmúlt hétvégén kerestek fel ennek a csapatnak tagjai.

Egyik túratársunk egy kis karácsonyi énekkel kedveskedett nekünk, Szent Miklós teli puttonyáról énekelt és az örömről, amelyet a gyermekeknek szerzett vele, s az volt a megható benne, hogy ezt még réges-régen, gyermekkorában tanulta a szépvízi pap bácsitól. Egy másik túratársunk Ady Endre Karácsonyi rege című csodálatos versét olvasta fel, majd együtt énekeltünk. Mindenki készült valamivel, a hátizsákokból előkerültek a finom szaloncukrok, gyümölcsök és egyéb finomságok.

Elindultunk visszafelé, figyeltük a friss hóban a különböző lábnyomokat, amelyeket az erdő lakói hagytak maguk mögött, többek között róka és nyuszi nyomokra bukkantunk, aztán mókamester túratársunk vicceitől kísérve észrevétlenül telt az idő és már be is értünk a völgybe, amely a Kettes és Hármas Sutát elválasztja. Az asszonyok közül volt, akiben felmerült, hogy ilyenkor talán otthon kellene maradni és takarítani, de aztán egyikük rövidre zárta a témát azzal, hogy ha kimozdulunk, azzal csak jót teszünk az egészségünknek, és ha nem vagyunk otthon, hát nem is szemetelünk.

Elősétáltunk a mindszenti patak mentén és kisvártatva vissza is érkeztünk a lakóparkhoz, ahol zárult az első kör és ahonnan láthattuk a Dóczy-féle zsögödi barna andezit bányát, amelyről túravezetőnk beszélt, akárcsak a többi helynévről.

Egy órakor már a zsögödi templom előtt várakoztunk a bebocsájtásra. A templom szomszédságában lévő Mikó-kúria udvarán épp egy ismerős túratársunk szorgoskodott, havat takarított és örömmel jött, hogy üdvözöljön, amikor meglátott.

Hamarosan a gondnok is megérkezett, kinyitotta a kapukat és részletesen mesélt nekünk a templom történetéről, felépítéséről, az itt található értékekről, az utóbbi időben végzett felújításokról, a pályázati forrásokból végzett beruházásokról és jövőbeni tervekről. Sebestyén Ottó zsögödi plébánosnak köszönhetően az utóbbi időben látványos fejlesztések történtek itt, a régi értékek megőrzésével párhuzamosan, mindez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a hívek jól érezzék magukat ebben a közösségben.

A templom a középkori építésű késő-gótikus kápolna bővítéséből nyerte formáját a XVIII század második felében, berendezésének kiemelkedő műalkotásai a főoltár és a mellékoltár. Az itt található Mária szobor a kisded Jézussal a csíksomlyói kegyszoborral mutat hasonlóságot. A fából készült, finom kidolgozású hatalmas feszület a régi temetőből került a Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus templomba. A zsögödi templomba, amely a nyugalom szigetét jelenti azoknak, akik lelki békére vágynak. Aki még nem járt ezen a helyen, ne hagyja ki, csak ajánlani tudom mindenkinek.

A zsögödi templomból a temető mögötti részen, a Nagy Laji dombját nyugatról megkerülve hamar visszajutottunk a város közé, ahol ismét zárult egy kör, mert megérkeztünk az indulásunk helyszínére egy közel 12 km-es útvonal bejárását követően. Elköszöntünk egymástól és egy újabb szép nap emlékével, a békés hóesésben hajlékaink felé tartottunk. Köszönjük lelkes túravezetőnknek ezt a lélekmelegítő, ünnepre hangoló napot.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin