Túrabeszámoló

“2023. április 1-én, szombaton az éves túraterv szerinti Apa-havas túrát tartjuk (ez nem tréfa )”, így szólt a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület túrakiírása, Daday Hunor szervezésében.

Az útvonal szépnek ígérkezett (Palánka - Románcsügés - Apa-havas - Ugra-tető - Sebő Ödön kereszt – Gyimesfelsőlok) és az is vonzó volt, hogy vonattal utazhatunk Csíkszeredából a gyalogtúra kiinduló pontjára.

A vasúttársaság április elsejéhez méltóan megviccelt bennünket, mert nem volt vonatunk, végül több mint 1 órás késéssel, 7.25 helyett 8.40-kor tudtunk kigördülni a csíkszeredai állomásról, ekkor már Palánkán kellett volna legyünk az eredeti terv szerint.

Az időjárás előrejelzés sem kecsegtetett sok jóval erre a napra, esős időt, sőt még villámlást is előrevetítettek, de ez sem tántorította el azt a 23 túrázót, akik résztvettek az Apahavas túrán.

A csíkiakon kívül még Gyergyóból csatlakoztak hozzánk és egy nyolcéves kislány, meg egy nagyobbacska fiúcska is velünk tartott, akik fáradtságot nem ismerve, vidáman járták végig a terepet.

Túránk kiindulópontját tehát vonattal közelítettük meg, amit bő egyórás utazással értünk el és a palánkai állomásról, a program rövid ismertetését követően, gyors léptekkel indultunk neki az útnak, teljesítménytúrához hasonlító tempóban, hogy behozhassuk a késést és elérjük az esti vonatot Gyimesfelsőlokon.  

Palánka házait elhagyva hamarosan már Románcsügés főútján gyalogoltunk és megközelítőleg 2 km megtétele után, a templom után jobbra fordultunk a patak mellett. Minden újdonság volt számomra, mert még nem közelítettem meg mostanig kelet felől az Apahavast, Románcsügés jellegzetes kapui és házainak szépen kidogozott, fából készült, szívecskés homlokzata, díszítése magával ragadott.

Az utolsó házakat is elhagyva előbb földúton, majd mezei úton emelkedtünk és mind többet és többet láthattunk az alattunk elterülő településből és a Tatros völgyéből.

Ahogy haladtunk felfelé a Tatrost tápláló patakvölgyön, ösvényünk egyre jobban összeszűkült és sűrű fenyőerdő között, meredek, köves részen kapaszkodva vitt fel a falu végétől 3 km-re található csorgóhoz, eddig tartott túránk leghangsúlyosabb emelkedő része.

A megközelítőleg 800 méternyi szintkülönbség aztán szépen eloszlott a hegyhátakon, a további útvonal már nem volt ennyire megerőltető.

Miután megpihentünk a forrásnál, balra indultunk tovább az erdei úton, és hamarosan kiértünk a mellékgerincre, innen is visszanézhettünk a falura és gyönyörködhettünk a kitáruló panorámában.

Mielőtt elértük volna az Apahavas 1329 méter magas csúcsát, melyre krókuszokkal díszített pázsit vezetett fel, szemügyre vettünk a határvonalat jelző gúla maradványait és egy felújított határhalmot tekintettük meg, hallgatva közben túravezetőnk tájékoztatóját. Az Apahavas tetején, hóval bélelt, jól látható lövészárkok emlékeztettek minket a hajdani világháborús csatákra.

A csúcskeresztnél egy hosszabb pihenőt, ebédszünetet tartottunk, visszanézve a megtett útra és a közeli kalibákra, majd folytattuk túránkat nyugat felé, keresztezve a sárga sávval jelzett gerincutat.

Tovább haladva kirajzolódott előttünk a völgyfőben Boros patakának forrása, innen irányt váltva leereszkedtünk egy esztena közelébe, itt értük el a 18 km-es túratávunk feleútját.

Erdő között vezetett tovább az út, újabb emelkedővel értük el az Ugra-tetőt, amelynek közelében, egy kaliba mellett, lila krókuszokkal tarkított, gyönyörű fehér hóvirágszőnyeg fogadott, megörvendeztetve és fotózásra késztetve minket.   

Nehezen tudtunk elszakadni ettől a szépségtől, születésnapját ünneplő túratársunknak és nemcsak neki, ez volt a mai nap ajándéka, fénypontja és egyúttal kárpótlást is jelentett azoknak, akik az elmúlt hétvégi hóvirág túrán nem tudtak résztvenni valamilyen okból kifolyólag.

A szemet gyönyörködtető látványt megköszönve és a virágoktól elköszönve, lassan kiértünk a csúcsra, ahonnan ismét számba vehettük a körülöttünk kibontakozó hegyvonulatokat és csúcsokat, a Naskalat hóval borított tetejét, a Tatros völgyét a hozzá simuló patakvölgyekkel.

Túránk utolsó szakasza az Ugra-gerincen vezetett tovább, érintve Sebő Ödön, főhadnagy felújított keresztjét, ahol túravezetőnk felelevenítette a második világháború történéseit.

A hegygerincről körülnézve elkezdtük az ereszkedést, az antennák mellett elhaladva, szemerkélő esőtől kísérve, 18 km-el a lábunkban, még időben leértünk a Gyimesfelsőloki vasútállomásra, ahová ezúttal pontosan érkezett a vonatunk.

Most is beigazolódott, hogy jó döntés volt elindulni és az otthon kényelmét hátrahagyva, egy egészséges, frissítő hegyi túrával tölteni a hétvégét, amely mindig felejthetetlen élményekkel ajándékoz meg.

Köszönjük a túravezetőnknek a szervezést és a kalauzolást ezen a jelzés nélküli, látványban gazdag terepen.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin