Az első Szellő!

Szeretünk túrázni, szeretjük a természetet, de nem állítanám, hogy verhetetlen kondicióban lennénk.Talán azért is vártuk annyira izgatottan a szombati Szellő túrát.

Két: „hol a bakancsom’,’ ez-e az én szendvicsem?’-kérdés között, azon gondolkodva, hogy vajon mennyire lesz nehéz a napi útvonal, nevetve fogadtuk meg a tesómmal, hogy bármi is történjen,nem adjuk fel.Végig megyünk a túraleírásban megadott útvonalon.

Táska ellenőriz, autóba be, és már repesztettünk is a találkozási pont fele.

Odaérve színes, hangos csapatot találtunk. Sok-sok ismeretlen embert, akik már az első pillanattól kezdve csapattagként kezeltek minket, újoncokat is. Gyors bemutatkozás után túravezetőnk, Márton Gyula, ismertette az útvonalat: Nagy-Gozorú gerincén haladva,Pálos-fején át kapaszkodunk fel a Szellő-tetőre (1494), onnan pedig a Szénás-úton térünk vissza a Gyertyánasszó végében leparkolt autóinkhoz.

Eleinte kissé megilletődve, de legjobb tudásunk szerint igyekeztünk tartani a lépést.Pár perc után, az első meredekebb kapaszkodón felfele meglepődve vettük észre, hogy bizony- bizony a sor végén kullogunk... Megállapítottuk, hogy ez ám a banda, ez ám az igazi vitalitás.

Aztán ahogy kiértünk a gerincre, kitárult a horizont, és már abban a pillanatban tudtuk, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnénk. Faltuk a kilométereket, repültek a sztorik, csodásan sütött a nap, és a tiszta levegőn, a lakásban töltött hosszú napok után végre életre kelt minden izmunk.Mivel gyermekkorunkból ismerős tájakon vezetett az útvonal, menet közben sok régi emléket is felidéztünk, egyre oldotabb hangulatban haladtunk  és nevetve konstatáltuk, hogy felzárkoztunk az élmezőnybe.

Túránkat végig napsütés és tavaszias időjárás kísérte. A hegygerincen vezető úton már le hámoztunk egy-egy réteg felsőt magunkról, gyönyörködtünk a körülöttünk előbukkanó dombtetőkön  és a rajtuk fentakadó felhőkön . A pihenők alatt pedig, túravezetőink Mikulás sapkában ,cukorkával jutalmazták fáradhatatlan jókedvünket.

Az utolsó nagy hajrá előtt kis pihenővel megacéloztuk magunkat,majd a Szellő-tetőre érve mindenki elégedetten majszolta jól megérdemelt ebédjét. A közös evést egy kacagós fotózás követte, majd nekiindultunk a lefele vezető Szénás- útnak.

Nagyszerű alkalom volt ez a környező hegyeink megismerésére. Kivételes alkalom arra, hogy életeünk első köd-szivárványát láthassuk.Igazán hálásak vagyunk a szép időért, a látványért, a jó társaságért,a szervezésért és egyáltalán a mozgásért.

Ennyire jól telt, nekünk az első Szellő,és biztosak vagyunk benne, hogy nem ez volt utolsó CSEKE-túránk.

 

Lejegyezte,

Ferencz Blanka, Ferencz Imola

Túra kép