Túrabeszámoló

A messzire utazás költséges és időigényes. Nyugdíjasan, ha az egészségünk is kiszolgál, megvalósítható. De közvetlen környezetünk alapos ismerete kötelesség, feladat. Ha iskolánkban természetet szerető tanáraink voltak, már fiatalon „megfertőztek”. Akik egyszer eljönnek közénk, úgy tapasztaltam, velünk maradnak. Ők a túlélői a mi CsEKÉ-s társadalmunknak. Ők a visszajárók! Mert a legjobb reklám a mi példamutatásunk. Helyismeretünk, íratlan szabályok betartása, mások segítése, jó tartalmas beszélgetések, éneklés, verselés, más mint a mindennapi taposómalomban cselekvés. Egy túrabot kölcsönadása, egy pohár víz, pár korty kávé, egy kendő – ugye csekélységek?  De ezek tanítanak másokra figyelni. Soha nem késő és nem szégyen tanulni. Belekaroltam druszámba és tőle tudtam meg, hogy párban ellentétes lábbal kell lépni ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk. Ez nekem soha fel nem tűnt.

Szép számban találkoztunk a megbeszélt helyen, gyönyörű, késő áprilisi időjárás május 9-én, reggeli mínusz fokokkal, ami napközben plusz 10 fokig emelkedik. A réteges öltözet, fülpánt, sapka, a  hideg szél ellen jól szolgált.

Bemelegítőnek szántuk Bálványos várát meghódítani.

László Csaba tájékoztatott a vár történetéről, amiből kiderült, hogy a boszorkányok, a rossz lelkek eltávoztak örökre.

A Cecele-hegy felé igyekezve, a meredek emelkedő legyőzésével jutottunk fel egy kis házhoz, ami rossz idő esetén menedéket nyújthat. A csúcson, 1137 méteren, elkészült a csoportkép a zászlónkkal. Túránk felénél tartottunk, innen visszasétáltunk az elhagyott tisztásra, ahonnan a Fogarasi-havasokat, a Csukás-hegységet, a Királykőt, Somlyó-hegyét, a Madarasi Hargitát és az Egyeskőt csodáltuk meg.  Megpihentünk majd ereszkedés közben megvehagymát szedtünk és lent a forrásnál megkóstoltuk a finom borvizet. Páran hűtőmágnest vettünk magunknak, emlékként.

Hazaérve lehet mesélni, a készült fotókat megmutatni, de az igazi élmény: ott lenni. Megköszöntük  László Ilonkának a vezetést, még visszatérünk ősszel. A visszaúton autóinkból két medvével találkoztunk, fotóztuk őket. A nagytusnádi borvízforrásnál még feltankoltunk minőségi borvízzel. Felejthetetlen élményben volt részünk. Csak el kell indulni!

Lement már a nap. László Attila énekét hallgatom. Szerencsés napzárás, idézek énekéből: „Ne törődj hogy mit mondanak, az vagy, akinek tartod magad, ne feledd el, hogy  SZABADNAK SZÜLETTÉL”.

Nekem is ez az üzenetem felétek.

Rafain Enikő, CsEKE túratárs