Beszámoló a 2020-as hóvirágnéző túráról

 

“Ott fenn a hegyen van az a hely,

Ahol a szív békére lel.”

 

Az imádság mellett, gyógyír a léleknek a Természet, s e nehéz időszakban méginkább beigazolódik, hogy a hegyekben vannak azok a helyek, ahol megnyugvást találunk.

A napokban mindenkit arra intenek, hogy lehetőleg maradjon otthon, töltsön minőségi időt szeretteivel, az emberek jobban figyeljenek egymásra, lassuljanak le, csendesedjenek el. A CsEKE nagy családjában otthon vagyunk, s felelősen együtt járjuk a Természet templomát, ahová a mai napon egy papbácsi is elkísért.

Kikelet havának tizennegyedik napján Kánya József túratársunk vezetésével gyalogos túrán vettünk részt a Bodoki-havasokban, ahol a tavasz hírnökeiben, a hóvirágokban gyönyörködtünk, hallgattuk az énekes madarak tavaszelőn felélénkülő trillázását, megfigyelhettünk az élet ébredését, a rügyek fakadását és az egykori várak romjainál emlékeztünk a régmúlt időkre. Március idusának közeledtével a hősökről is megemlékeztünk, Kincsás váránál angyalarcú, csilingelő hangú gyermeklány szavalta a Szózatot a jelenlévőknek.

De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a gyalogtúra kiindulópontja az 567 m tengerszint feletti magasságban található Málnásfalu volt, ahol túravezetőnk üdvözölte a résztvevőket és ismertette a tervezett útvonalat, amely a kék pont turistajelzést követve a Herecz vára (705m) - Kincsás vára (1053m) - Zoltán kútja érintésével a Bodoki csúcsra (1194m) tartott.

Mindjárt az elején a patakon átkelve emelkedni kezd a turistaösvény és lombhullató erdő között egy aránylag rövid távon, közel 200 m-es szintkülönbséget teszünk meg, így érjük el a védőárkokkal körülölelt Herecz várát, melynek történetéről és az idők folyamán betöltött szerepéről kaptunk részletes tájékoztatót túravezetőnktől. Innen lefelé tartunk és kisebb-nagyobb emelkedőkkel a kék pontot követve folytatjuk utunkat Kincsás vára felé, mostmár egy hosszabb szakaszon 300 m-es szintkülönbséget hagyva magunk mögött.

A bükkerdők számtalan különleges formájú fával büszkélkednek, többek között találtunk két egymástól távolabbi, termetes bükkfát, amelyek összenőttek, egy közösen táplált ággal kapcsolódtak egymáshoz, mint anya gyermekéhez és gyermek az anyjához.

Különleges teremtmények a fák, most, hogy a kialakult körülmények miatt több időnk jut magunkra és befelé fordulni, érdemes olvasnivaló után nézni és felkutatni Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, amely titkok birodalmába kalauzol, szó szerint “fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást enged egy titokzatos világba”.

A Kincsás vára felé vezető “manólakot” sem mulasztottuk el felkeresni, amely ezúttal is megmosolyogtatta látogatóit.

A napsütötte pusztára kiérve szemügyre vettük a menedékkunyhót és a tiszta időnek köszönhetően elénk táruló, 1194 m tengerszint feletti magasságban található Bodoki-tetőt, a HEKE hagyományos karácsonyi túráinak helyszínét.

Százszorszépek ékesítették a tetőre vezető út mindkét oldalát, ezúttal is jól megölelgettük a legelő középső részét uraló, turistajelzéssel ellátott több száz éves bükk matuzsálemet és Zoltán-kútját útba ejtve megkezdtük a kapszkodást a csúcsra, ahová a déli harangszóval egyidőben érkeztünk.

Azt gondolnánk, hogy a jól ismert Bodoki-havas (1194 m) a Bodoki-hegység legmagasabb pontja, de ezt három másik magaslat Hosszúsarok-tető (1221 m), Kő möge (1240 m), Szárhegy-mező (1213 m), is túlszárnyalja, amint túravezetőnk elmondta.

A tetőről jól látszott a Besenyői tó és a távolban a Déli-Kárpátok vonulata, melynek jól elkülönülő tömbjeit próbáltuk beazonosítani.

A csúcsfotót követően ismét a virágoké lett a főszerep, a magaslatot elhagyva egyre több és több hóvirágot csodálhattunk, amelyek kecses alakja és tiszta fehérsége ragyogott a szikrázó napsütésben.

Csodálatosan szép útvonalon haladtunk tovább, értékes fás legelőn, ahol szebbnél-szebb, védett bükkóriások uralták a terepet. Annyi energia tobzódott ezen a szakaszon, hogy mindenkinek jutott belőle, aki egy kicsit is nyitott az efféle dolgok iránt.

Ebédünket a napsütötte Henter mezején (1217m) fogyasztottuk hóvirágok szomszédságában, és a sárga pont turistajelzést követve haladtunk tovább az Egris kőgomb (1126m) - Prédikáló-kő felé, és végül medvenyomok mentén ereszkedtünk be egy széles erdei úton Málnásfaluba.

Csodálatos nap volt a mai, kívánok mindenkinek ilyen lélekerősítő élményeket ezekben a nehézségekkel telített időszakban.

Köszönet a túravezetőnknek, hogy elvállalta a szervezést és elkalauzolt erre a csodálatos vidékre.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép