Beszámoló a 2020-as nyergestetői emléktúráról

Tavaszelő havának tizenötödik napján, egy hűvös márciusi vasárnap reggelen, amikor mindenféle szelek fújtak, Kocsis György vezetésével, a CsEKE szervezésében egy maroknyi ember indult gyalogosan, Csíkszentmárton csekefalvi részéről a Nyergestetőre, hogy emlékezzenek és koszorút helyezzenek el az 1848-49-es szabadságharc hőseinek tisztelétére, ott ahol “temető az az erdő, és kopjafa minden szálfa”, ahogy Kányádi Sándor is írta Nyergestető című versében.

Ennek a gyalogtúrának már több éves hagyománya van, idén a kialakult helyzetre való tekintettel egyénileg, saját felelősségre vettek részt az érdeklődők Csík vidékéről, a szomszédos Udvarhely és Gyergyó, valamint Barót térségéből.

Velünk tartott a helyi erdész, a környék jó ismerője, aki sok értékes ismeretet osztott meg a jelzetlen útvonalon haladva, egy közel 15 km-es távon. Csekefalva végéből egy darabig párhuzamosan követtük a patak vonalát, majd ezt átszelve, jobbra tartva fokozatosan emelkedő ösvényen araszolgattunk felfelé. A Meggyes oldalán haladtunk tovább, az illatos fenyőkkel szegélyezett ösvényen, amely mind fennebb és fennebb emelkedett, s a völgyön túl, balra tekintve már a Rugát-tető (1085 m) is látszott.

A korábbi években ilyenkor még hó borította ezeket a részeket, mostanra elolvadt az a kevés, ami volt, a reggeli fagy megkérgesítette a sáros szakaszokat, így könnyedén haladtunk, s nem dagasztottuk a sarat. A hűvös idő itt még nem kedvezett a tavasz hírnökeinek, csak néhány százszorszép próbálta bontogatni apró szirmait.

A gerincet elérve már szélesebb és lankásabb úton meneteltünk, mostmár napsütésben, de hideg széltől kísérve, gyönyörködve az elénk táruló panorámában, a környező hegyvonulatok és a Kászoni-medence látványában. Kíméletes tempóban dél körül értük el túránk legmagasabb pontját a Paphegyet (1164 m), melynek tetején zászló lengedez és őrtüzek nyomai láthatók. Itt Kánya József túratársunk, a Csíki-havasok lelkes szakértője vezette végig tekintetünket a körülöttünk elhelyezkedődő láncolatokon. A tiszta időnek köszönhetően a szélrózsa minden irányát követve pásztáztuk végig a környező hegyvonulatokat. Innen visszatérve egy szélvédett tisztáson fogyasztottuk el az otthonról hozott elemózsiát, majd az ebédet követően megkezdtük az ereszkedést egy nyírfákkal tarkított szakaszon. Az út tovább követi a hegygerinc vonalát, hol lefele, hol pedig felfelé tartva, szépen kanyargózva, így érjük el túránk utolsó emelkedőjét a Kecske-tetőt (1061 m), majd a Fertés-tető (1051 m) pusztáját. Mielőtt beereszkednénk a Nyerges-tetőre (876 m) következik az útvonal talán legszebb szakasza, egy olyan rész, ahol mogyoróbokrok, fenyőfák és lombhullató fák formás és színes kavalkádja fogad minket. Ez már az elcsendesedés szakasza, ahonnan egy keskenyebb, kissé meredek agyagos úton érünk be a hősök temetőjéhez.

14.00 óra körül érkezünk, máskor éppen ilyenkor veszi kezdetét a március 15-i ünnepi megemlékezés, mi most csendes főhajtással gondolunk eleinkre, a "Csíki Thermophülé" hőseinek tiszteletére emelt emlékoszlopnál, ahol elhelyezzük az erdei mohából formázott kis koszorúnkat, majd közösen imádkozunk.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép