Beszámoló a gyalogtúráról a Xántusz Kápolnához

Csíkszereda városunk kemény fagyra ébredt. – 14 C fokot mértek. A reggeli induláskor sem volt sokkal melegebb. Január 25-én, 61-en vettünk részt a CSEKE által meghirdetett Hosszúaszó-túrán. A városi autóbusz és magánautók szállították a résztvevőket Fitód falu végére. Kovács János túravezetőnk pontos eligazítása után innen indultunk a Xantus-kápolna irányába. Arrafelé már igazi havas útakon tettük meg a bemelegítő kilómétereket.

A kápolna előtt Kocsis György tájékoztatót tartott a tatárbetörés eseményeiről. A székelyek bátorságát méltatta, akik több faluból összefogtak, mozgósították erőiket, védelmezvén élőhelyüket a betörőkkel szemben. A Közép-csíki medencében meghatároztuk pontos helyünket. A horizonton a ködfelfő feletti hegyeket, délen Alcsíkot a Tusnádi-szoros zárja. A Dél- Hargita hegygerincét a Tolvajos-tető és a Madarasi Hargita zárta.

Előttünk a Suta 1-2-3 és a Nagysomlyó integetett. Miután a meredek emelkedőt legyőztük, a “Hadak útjára” léptünk, megkeresve a Xantus-kastély maradványait. Itt egy emlékeztető keresztet találtunk. László Csaba ide találó verse színesítette a megemlékezést. Az imáink megható pillanatokban hangzottak el, összetartozásunkat erősítették. Az északi lejtőkön a fák között még megmaradt a hó, a tél tiszta arcát mutatta.

A hegyoldalban letelepedtünk, elfogyasztottuk otthonról hozott elemózsiánkat. A nap sugarai, olyan március végi tavaszi hangulatot idéztek.-“Nem vagyok jogos tulajdona e tájnak, de boldogságom forrása e hely szelleme. Az én napom, az én egem, az én havam.

Az enyém mert Én kedvelem!” – hangoztak el egy túratársunk buzdító szavai. Még több kilométer várt ránk. A Kígyók-pusztáján már nem raktunk tüzet. Itt énekszóval köszöntöttük új túratársainkat. Újra sokan vállalták a megmérettetést, elhagyván meleg otthonaikat. Visszafele a Nagysomlyó alatt a csapat kettészakadt. Ki Fitód, ki a Somlyói-út fele indult hazafelé, elraktározva emlékeit.-“Vannak vidékek bennünk is,/ ahol a kimondott szónak súlya nagy, /fújhat a szél, /barníthat a nap,/ hol piros pozsgás arcunk mesél /az otthon maradottaknak”. – Útad legnehezebb részein is gondolj arra, mi a célod? Mert a szíved ereje átsegít minden akadályon. Mi ezt együtt megtapasztalhattuk.

Lejegyezte,

Rafain Enikő túratárs