Túrabeszámoló

2010. február 5-én ült össze először egy lelkes csapat a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület megalakításának szándékával. Mivel az első közös túrájuk az Egyeskőhöz vezetett, ezért jubilálni szintén ide hívtak Bölöni Sándor és Solti Imre túravezetők, bátorítva mindenkit, aki szimpatizál az egyesület tevékenységével, hogy vegyen részt ezen a nosztalgia-túrán.

A tervezett útvonal Balánbánya - Szép-patak - Egyeskő (1504 m) - Balánbánya. Szép idő esetén az Öcsém-tető (1706 m) is.

Február 1-jén, szombaton reggel 9.00 órakor indultunk a városból. Napsütéssel nagyon nem kecsegtetett az időjárás előrejelzés, köddel annál inkább.

Szép-patak tövében parkoltuk le az autókat és miután túravezetőnk ismertette az útvonalat, valamint pár szóban a CsEKE tevékenységét, útra keltünk.

Olyan sokan voltunk, hogy már a megszámolásba beletévesztettünk. Hetvennél is többen indultunk a havas-jeges úton felfelé. Volt velünk három négylábú, de a jeges útszakaszokon lettek többen is... Ekkor kerültek elő a bakancsra rögzíthető, csúszásgátló alkalmatosságok, aminek beszerzésére előzetesen felhívták a figyelmünket.

De egyébre is gondoltak előre a túravezetők: hogy bizony jól jönne egy kis segítség az Egyeskő menedékház üzemeltetőinek. Több kilónyi ellátmányt könnyedén felvihetne ennyi ember...

Így is lett. Mint a hangyák, mindenki pakolt a nagy dobozokból zsákba-zsebbe, ki hova érte. Nekem két borsókonzerv jutott, de láttam ott száraztésztát, puliszkalisztet, meg efféléket. Így lett hasznos is a vidám macskakarmos felvonulás.

Lassan kiértünk a jeges útról egy füves tisztásra, amin virág éppen nem volt és hó is olyan kevés, hogy füstbement tervnek látszott a beígért „popsi tepsizés”. Itt pihentünk keveset, körbe is néztünk, de a Hargita hegyvonulatán kívül egyéb nem látszott, az időjárás nem engedett tovább látni.

Ahogy kezdtünk egyre fennebb kapaszkodni a jól járható úton, egyre nagyobb lett a hó, meg a köd. Mire felértünk a menedékházhoz, olyan köd volt, hogy csak egymást láttuk. Hitték is, nem is azok, akik most voltak itt először, hogy a szikla lábainál vagyunk.

Nem sokat foglalkoztunk az idővel, ünnepeltünk!

Kulturális műsor következett: Solti Imre felolvasta Sík Sándor: Az Egyeskő című versét. A helyszínen alakult asszonykórus pedig énekben dicsérte a szép nyári napot és hogy újra együtt a nagy csapat. Így próbáltuk előcsalogatni az Egyeskőt a felhőből. Sikerült is egy pillanatra, de aki elszalasztotta, annak ide vissza kell jönnie.

„A Hagymás könyörög: Légy velem!/ Az Öcsém biztat: Kegyelem./ Az Egyeskő semmit se mond:/ Feje körül az Úr Lelke borong.”

Pezsgőt bontottunk és szétpermeteztük mind a három decit. Majd miután mind megettük a hazait és megköszöntük vendéglátóinknak a forró teát, kávét, kétfelé oszlott a társaság.

Páran nekivágtunk az Öcsémnek. A gyermekek, szüleik és a felnőttek egy része nekilendült a havas hegyoldalnak. Megépült a hóember, beázott a nadrág, égig ért a jókedv.

Az Öcsém-támadásból csak egy közös kép lett a Pásztor-csúcs tövében. Ködből, szélből itt sem volt hiány, így sarkon fordultunk, és meg sem álltunk a székely-kanyonig. Itt legalább se szél, se köd, csak ámulat.

Túravezetőnk felolvasta Reményik Sándor: Tündérfok című versét.

„Az életednek van egy titkos csúcsa,/ Hová a mélyből kibukkan fejed/S a szépség minden gazdagsága, fénye/Megáldja két csodálkozó szemed,/Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok/ S megnyitod szíved, mint egy ablakot.”

Ez a lenyűgözően szép sziklafolyosó félreesik a turista útvonaltól, ezért kevesen ismerik. Így azt, aki most járt itt először, felavattuk, ahogy illik. Elkészült a hagyományos szelfi, megígértük, hogy még visszajövünk, majd visszaadtuk a síri csendet kanyonnak...

15.00 óra volt, mire visszaértünk a menedékházhoz, ideje volt hazaindulni.

Nem tudom ki milyen érzést élt meg, de mi mindig egyik túratársunk szavaival köszönünk el egymástól:

„Rosszabb dolgunk sose legyen, s ha lesz is, csak ilyen legyen!”

Bízunk benne, hogy legközelebb is sokan csatlakoztok hozzánk, a CSEKÉhez!

 

Lejegyezte, Márton Adél