Túrabeszámoló

Bodzakóstoló – legtöbb ember számára erről az illatos virág és a belőle készült ízletes bodzaszörp jut eszébe. Ez most egy másfajta kóstoló volt, Bodza vidékének ízlelgetése, betekintés egy különleges világba, időutazás ősi múltunk nyomában. Napisten havának huszadik napján a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Zsigmond Éva vezetésével Bodza térségének rejtett kincseit ismerhettük meg, zöldellő erdőkkel borított dombok között megbúvó ritka látványosságokat kerestünk fel, a környék gazdag geomorfológiai és történelmi értékeit térképeztük fel.

A nap nagy részét az utazás tette ki, közel 480 km-t autóztunk ahhoz, hogy egy kis ízelítőt kapjunk egy nap alatt a számtalan szebbnél szebb látnivalóból. Gyalogosan ezúttal keveset jártunk, csupán 8 km-t de az nagyon jólesett a hosszas autós utazást követően. Reggel 5.30-kor indultunk Csíkszeredából, hogy a 6.45-ös találkozóra Sepsiszentgyörgyre érhessünk, innen utaztunk együtt tovább. Farkasvágón tértünk le Prázsmár felé, majd Bodzaforduló felé vettük az irányt. Hargita, Kovászna, Brassó, ismét Kovászna majd Buzău megyéket érintettük, ez utóbbi volt utazásunk célpontja.

Túravezetőnk nagyon figyelmes volt, mindig gondja volt arra, hogy egyik autó se maradjon el, bevártuk egymást az eltérőknél, mert olyan utakon haladtunk, ahol könnyen el lehetett volna tévedni. Az indulást követően eleredt az eső és olyan hevesen zuhogott, hogy alig láttunk valamit, s úgy tűnt, hogy kék égről, napsütésről nem is álmodhatunk, elmossa a zuhé az egész programot, aztán hála a Fennvalónak mégis másképp alakult, csodálatos, felejthetetlen nyári napban volt részünk.

Első megállónk a Szilon-havasi víztározó tónál volt, ahol megmozgathattuk elgémberedett tagjainkat és gyönyörködtünk a fennséges látványban, a zöld katlanba foglalt víztükörben. Pătârlagele településig követtük a főutat, innen tértünk le Colți irányába, ami arról híres, hogy itt van az ország egyetlen borostyán múzeuma, most éppen felújítás alatt, de a szomszédságában lévő kis kuckóban is meg lehet csodálni a borostyán kincseket, melyeket a környékbeli hegyek rejtenek. Colți településen keresztül lehet eljutni Aluniș (Magyorós) falucskába, ahol az első sziklabarlangokat, barlangtemplomot és barlanglakásokat felkerestük és a sziklaszirt tetején kialakított pogánykori áldozóhelyet. Ennek a szakrális helynek különleges kisugárzása van, érezni a természetfeletti hatását. A Krisztus előtti korban kialakított vájatokban helyenként róvásírás nyomai ékesítik a sziklafalakat és mára a természet zöldje körülöleli ezeket az egykori menedékeket, melyek egyedülálló értékeket képviselnek. A térségben barangolva többet is felfedezhetünk ezekből, a hegyek belseje egész sokaságát rejti ezeknek a sziklabarlangoknak, de ez majd a bodzai túrasorozat következő állomását képezi, most csak ízelítőt kaptunk a további kalandozáshoz.

Bodza vidéke egy számunkra kevésbé ismert térség, amelyet érdemes felkeresni. Rendezett porták, rengetek zöld mindenfelé amerre a szem ellát, éppen érett a cseresznye, roskadoztak a gyümölcsfák a termés súlya alatt. Nagyon sok diófa van ezen a részen, nemcsak kertekben, hanem utak mellett, domboldalakon is nőnek és temérdek rózsabokor, színesek, illatosak, szinte minden ház előtt pompáznak.

Visszamentünk a már ismert útvonalon Pătârlagele településig és a főúton balra térve Măgura központjáig utaztunk tovább, ahol egy benzinkút mellett újra balra fordultunk a következő állomásunk Bozioru térsége felé. Izvoare falu szomszédságában, Ulmet övezetében a trovantok varázslatos világába nyertünk betekintést. Az út melletti parkolóban már van néhány vendégcsalogató példány a kőgombákból, innen könnyű sétával, kis emelkedő megtételével lehet elérni természetes helyükön ezeket a homokkő csodákat, melyeket élő kövekként is emlegetnek. A védett övezet kapujában egy hatalmas több száz éves fűzfa matuzsálem vigyázza a látogatók lépteit, melyet jó volt átölelni, 6-7 ember is kell ahhoz, hogy körülölelje a termetes törzset. Füves tisztás közepén egy szabályos gömböc fogad, mellette pihenőhely van kalakítva és a belépőket is itt lehet befizetni. Mint a mesében, elindultunk a csodavilág felé, egy egész hegygerinc tele van ezekkel a különleges képződményekkel, az évgyűrűkkel behálózott pogácsákkal, búgócsigákkal, csészealjakkal, teknősbékákkal, bálnákkal vagy amit csak szeretnél és beleképzelsz, életre kelnek ahogy rájuk nézel. Amikor ideétünk már ragyogott a nap, kellemes volt ilyen időben itt lenni. Két órát töltöttünk ezen a helyen, de egy egész nap is kevés lett volna számomra, annyira magával ragadott ez a csodálatos világ. A homokszínű és szürke kőgombócok körül minden üde zöld, a fák dús, élénkzöld lombja, a nyírfák szikrázó fehér törzse és a homoktövis bokrok ezüstös levele gyönyörűség a szemnek. Egy helyen az egyik kőgomba oldalában kialakult kis szenteltvíztartóban az egész erdő látványa tükröződik, ha beletekintesz, magába szippant, kiragad a valóságból. Szeretem az ilyen helyeket.

Bármennyire szerettünk volna még maradni, el kellet válnunk ettől a helytől, ahová máris visszakívánkozom és folytattuk utunkat a következő úticélhoz, amelyet Berca településen keresztül értünk el. Păclele Mari az a rész, ahol az iszapvulkánok találhatók, bár itt a térségben több helyen is vannak kisebb-nagyobb fortyogók, de mind közül ez a legismertebb. Amikor megpillantottuk e természetvédelmi területet öröm töltött el, valami olyan szemet gyönyörködtető látványban volt részünk, amivel korábban nem találkoztunk. A zöld dombok ölelésében egy sárga, homokszínű tenger, közepén kiemelkednek a szürke kúpocskák, melyekhez közeledve látod, hogy élnek, folyamatosan fortyognak a feltörő gázaknak köszönhetően. Mini vulkánok ezek, a természet csodái, a belsejükből kifolyó iszap, a szürke ötven árnyalatában pompázik, a még folyékony anyag márványos rajzolatai és a repedések összefüggő hálózata, a vájatokkal barázdált hegyhátak, a sóvirágok jelenléte ezen a holdbéli tájon az élet maga. Egy órán keresztül mindenki kedvére bóklászhatott a területen, ahol tanösvény is van kialakítva, s itt a látogató hasznos információkkal gazdagodhat.

Felejthetetlen, életre szóló élményeket nyújtó nap volt a mai, egy ajándék, amelyben részesülhetnek mindazok, akik úgy döntenek felkeresik ezt a különleges vidéket. Köszönet a túravezetőnknek, hogy lehetővé tette számunkra a kóstolást.

Lejegyezte: Péterffy Ágnes-Katalin