Cecele-túra
A Cecele tetőn búcsúztunk a tavasztól
A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (CsEKE) ezúttal Bálványosra invitálta a kis és nagy barangolókat.
Május 26.-án, vasárnap reggel nyolc órakor valamennyien találkoztunk a csíkszeredai Penny Market parkolójában, ahol túravezetőink, László Ilona és László Csaba ismertették velünk a bálványosi találkapontot, majd nemsokkal később újra az autókban találtuk magunkat. Megérkezésünket egy rövid bevezető követte, ami után körben állva meg is számláltuk magunkat. 35 lelkes túrázó gyűlt össze és egy még lelkesebb kutya is velünk tartott. Elindulva a kék túrajelzésen nagyrészt erdőn át vezetett utunk. Első megállónkat egy forrásnál ejtettük meg, itt megpihenhettünk egy kicsit, megkóstolhattuk a csorgó vizét. Tovább haladva kisebb megállókkal, elértük első célunkat, a Bálványosi várat. Itt kényelembe helyeztük magunkat, míg Csaba felolvasta nekünk a vár legendáját, majd fényképezkedés és rövid nézelődés után újra elindultunk, nekivágva a még előttünk álló kilómétereknek. Jó hangulatban telt az út, egy kisebb pihenőt pedig a menedékháznál is megejtettünk. Ahogy egyre feljebb haladtunk, a fizikai fáradtság már mindenkin palástolhatatlan volt, egyre többször álltunk meg, de végül sikerült, elértük a messzinek tűnő Cecele tetőt. Az elénk táruló panoráma látványa azonban egyből elfeledtette velünk a fáradtságot. Itt előkerült a hátizsákokban addig kitartóan cipelt és természetesen megérdemelt pálinka, kávé, szalonna, sajt, kolbász és még sok más finomság, ami a háromszéki panorámában talán még jobban esett mindenkinek. Csoportkép készítése után mindenki összepakolt, kipihenve és feltöltődve vette a hátára túrazsákját. Úgy volt ugyan, hogy visszafele a megszokott útvonalon haladunk majd, de aztán mégis úgy döntöttünk, együtt fedezünk fel valami újat. Így cseréltük a Szent Anna tó-i eltérőnél a kék keresztet piros háromszögre, ahol eltértünk a Buffogó fele. A Buffogóból áradó kenes szag nem tarthatott vissza attól, hogy a pallón állva meghallgassuk Csaba megszokott szavalatait, majd innen tovább haladva ért a meglepetés a palló végén. “A turista ösvényt ideiglenesen lezárták” -hirdette egy tábla. Kevés elmélkedés után arra jutottunk, biztos csak itt felejtették, nem úgy tűnik, mint ami járhatatlan lenne. Így hát a táblát kikerülve, libasorban indultunk tovább a jelzés útján, ami hamar kiderült, nem véletlen lett lezárva. Az utat hatalmas ágak keresztezték legalább egy-két kilóméteren keresztül. Azokon átlépegetve, vagy lehetőség szerint kikerülve, mindenképpen magas térdemeléssel igyekeztünk nem orra esni, de a jó kedvnek ez sem szabhatott határt. Egyesek népdalok éneklésével, míg mások viccekkel és vidám történetmesélésekkel űzték el az utunkba sodort nehézségeket, s mire észbe kaptunk, már meg is érkeztünk az ösvény végére, ahonnan már az aszfaltút vezetett vissza bennünket Bálványos fürdőre. Legnagyobb meglepetésünkre a „könyvtár” már bezárt, így közülünk már csak páran oltották szomjukat a Nyerges tetőn, a többiek új élményekkel meggazdagodva vették az irányt hazafele.
Összefoglalva, végig verőfényes napsütés és 12 kilóméteren át tartó jókedv kísérte utunkat, melyben meglátogattuk a Bálványosi várat, a Cecele tetőt és még a nem tervezett Buffogóhoz is ellátogattunk. A vadregényes tájon haladva egy gondolat járt a fejemben végig: Mennyire szép helyen élünk és mennyi részét nem láttuk még.
Reméljük, mindenki jól érezte magát és alig várjuk, hogy újra találkozhassunk, barangolók!
A túrát vezette: László Ilona, László Csaba
Írta: Baló Noémi