Csalhó túra a tomboló télben
Hiába próbálta mindenféle előrejelzés és időjós elijeszteni a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület csapatát 2023. február 25-26-ra jelzett viharával, esőjével, mert a Bölöni Sándor túravezető által vezetett 15 tagú csapat nem hátrált meg. Felkészülve minden nehézségre, elszántan vállalta a túrát. Igaz túravezetőnk is finoman tudtunkra adta, hogy ki úgy érzi gondolja meg. Több mint 50 jelentkezőből 15-ön útnak is indultunk.A túra úgy kezdődött, hogy a hajnali sötétben, egyik autó kereke egy felpattant kanálistető gödrébe csattant és felnire került. Így kevesebb autóba tömörülve, el is indultunk Békás felé, amikor Csicsóban észrevettük, hogy a túrabakancs a letett autóban maradt. Vissza kellett menni. Na de 9 órára már ott is voltunk a Békási víztározótól nem messze lévő Izvorul Muntelui-ban,a Csalhói Nemzeti Park 800 m-en lévő bejáratánál. Ahol nem hogy az előrejelzett nagy szél és eső fogadott, hanem még a nap is ránk mosolygott. Igaz, hogy a két nap alatt először és utoljára. Túravezetőnk földrajzi tájékoztatója után, nekiindultunk a piros sáv jelzésen, ami igazából téli iőben nem javasolt, felfelé a Dochia menedékház felé, 1750 m magasságra. Egy darabig száraz ösvényen haladtunk és viccelődtünk , hogy az időjósok ,hogy megtréfáltak minket, de ahogy emelkedtünk egyszer csak elég sűrűn elkezdett hullani valami, amit az elején találgattunk ,hogy eső vagy hó,de hamarosn havaseső, majd hópelyhekké alkult. Talpunk alatt kifehéredett ösvényünk a hótakarótól, pompás díszbe borultak a fák és csillogtak a hótól. Ahogy haladtunk felfele, örömünk egyre nőtt, mert egyre szebb lett a táj. Igaz nehezebb és szelesebb is.De mi ezzel nem törődtünk, mert vagy két óra gyaloglás után kezdtek elénk tárulni a Keleti-Kárpátokban lévő Csalhó hegység csodálatos mészkő és konglomerátum alkotta sziklatornyai, melyeket különböző formákra a természet külső és belső erői faragtak. A moldvai népnyelv nagy fantáziával nevezte el öket. Mitológiai alakokat, legendákat fűzött hozzájuk. Így lett a Csalhó a románok egyik legnépszerübb, kultikus hegye: „Moldva Olümposza „Két legfontosabb hegycsúcsával: a Nagy-Aklos(1907m) és a Tóka(Toaca)(1904m)-val az egész tájat uralja. Így haladtunk tovább egyik ámulatból a másikba esve, most már legalább fél méteres hóban, miközben a fákról nyakunkba hulló havat rázogattuk, arcunkat a sűvítő széltől eltakartuk, de szemeink csillogtak a gyönyörűségtól amit láttak. Elhaladtunk a Butu és Ana tornyai mellett, a Miron-Boglyái mellett, Kis-Aklos, Nagy-Aklos, majd kiértünk a nyílt rétre. Na csak itt éreztük igazán ,hogy hogyan tombol a tél.Most már eléggé elfáradva meneteltünk tovább,kis kitérőt téve a kúszófenyők közé, de hamar visszataláltunk a jelzett ösvényre.Elhaladva a Gedeon Nagy-Köve mellett egyre közelebb kerültünk a Dochia menedékházhoz ,amit már nagyon vártunk, mert az útunk vége felé,a 200m-es szintveszteségünket vissza kellett másszuk nagy zsákjainkkal, már elfáradt lábainkkal.A leggyönyörübb hóborította fákat aznapi útunk végére tartogatta a természet, jutalmul fáradtságunkért, kitartásunkért, bátorságunkért.Még egy utólsó nekifutás és már ott is voltunk.Szép tiszta meleg szobák fogadtak, ahol jólesett kissé leheveredni. Majd közös ebédelés, nevetgélés következett. Néhányan felkerekedtünk és a tomboló vihar és köd ellenére elindultunk megmászni a Tóka csúcsot. Kicsit őrültségnek tünt de megcsináltuk.Csapatunk egy szép és vidám estét töltött el együtt, most már a benti melegből figyelve a haragos szél dübörgését. Reggel pihenten kelve, mindenki csúcstámadásra indult. Messze nem láttunk, de meg volt az elégtételünk. Visszaérve a menedékházhoz, zsákjainkat újra hátunkra vettük, elköszönve a ház gazdájától , most már egy rövidebb, meredek útvonalon, a kék sáv jelzésen, csúszkálva, nevetgélve, a Vörös-Agyag nyergen keresztül,pozitívan teljesen feltöltődve visszaérkeztünk autóinkhoz ahol túravezetőnknek megköszöntük a szervezést, a csapatnak az együttlétet, majd a Békási-Víztározohoz menve meghallgatuk túravezetőnk kis előadását és elégedetten hazaindultunk.
Végre egy igazi, kemény téli túra! Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália