Cserevirág-túra a Kőd-erdőn
A Kőd-erdei cserevirágszőnyeg
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki Szakosztálya éves túratervében nem csak honismereti, történelmi, kisbakancsos vagy teljesítmény túrák vannak, hanem virágnéző útvonalak is, amelyek nagyon népszerüek. Egyre többen igényelik megcsodálni, megszagolni saját élőhelyén a virágokat, közben egyre nagyobb kedvet kapnak a túrázáshoz.
Idén rekordkorán jött a tavasz, ezért ellentétben az eddigi években tapasztalt májusi virágzással, idén már április folyamán teljes pompájukban illatoznak a tavaszi virágok.
Ezért szombaton, április 2o-án felkerekedtünk, hogy számba vegyük a Kőd-erdő alatti, a térség egyik legnagyobb henye borszlán populációját.Szívesen eljárunk ide minden évben, mert nem csak a népies nevén cserevirágot, de tárnicsokat, kosborokat, kéknefelejcset, kankalint, kucsmagombát is láthatunk. Utóbbit le is szedtük….
A jól bevált útvonal, ami 2o km, Lóvészen kezdődik, ezért Szentmihályon gyűlekeztünk a vonatállomáson, és amig vártuk, hogy vajon felférünk-e mind a 29-en arra az egy vagonra, addig optimistán nézegettük a két napja még fehéren tündöklő Lóvész-tetőt.
Közeledve a csúcshoz, immár gyalogosan, találtunk is hóból pont eleget ahhoz, hogy a rövidnadrágos túratársat a közepébe állítva fotózkodjunk.
Nem féltünk mi az áprilisi hótól, el is pucolt hamar, ereje van már a napnak. Olyan szépen kísért végig a madárfüttyös ösvényeken, a Lóvészi-tanyavilág gondozott portái között, majd Szent-Ilona virágos rétein, hogy öröm volt mendegélni, meg-meg állni. Közben túravezetőnk, Márton Gyula felsorolta a minket körülvevő hegyek, dombok, dülők neveit. Igy ismerhették meg a résztvevők a Csorgó-kútját, a Kőtöztetőt, Balaskót, de láttuk a fehéren csillogó Hagymás-hegységet, Fekete-Rezt, a Csíki-havasok nagyjait….mind,mind eddigi és ezutáni túráink helyszineit.
A Kőd-erdő sarkához érve minden évben letelepedünk ebédelni, majd bevetjük magunkat a fenyőóriások közé…. Mindig lenyűgöz ez az erdő belülről, olyan égig érő, sejtelmes, puhamohás, csendes, és mindig valaki megkérdi, hogy miért ez a neve…Nem tudtuk soha megfejteni….
Az erdőből kiérve, már nem kellett sokat várni a csodára, szinte hamarabb vette észre az orrunk, hogy közeledünk. A henye boroszlán egy védett virág, kúszó, bokorszerű ágai a földön hevernek, de illata az égig ér. Nem lehet betelni vele, minden bokor mellé le akar ülni az ember, mindeniket meg akarja szagolgatni, fotózni….Ezen a helyen lehet látni legtöbb túrázót négykézláb, és mindenki megigéri, hogy jövőben is eljön, de valószínü, hogy már holnap ,és elhoz mindenkit a családból….
Szeretünk túrázni, mert mindig valami boldogsággal a szívünkben térünk haza. Néha jól megfúj, eláztat, behavaz,de mégis képesek vagyunk meglátni a minket körülvevő természet szépségeit. Menjetek el ti is a Kőd-erdőbe, szerezzen nektek is örömet….télen-nyáron!
Lejegyezte: Márton Adél, Csíkszereda