Csodálatos Csukás
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Csíkszéki osztálya 2019. június 15-én, szombaton magashegyi virágnéző túrát szervezett a Csukás-hegységbe, Bretocsa hágó (1263 m) - Bretocsa havas - Tigáj nyereg (1745 m) - Csukás csúcs (1954 m) útvonalon.
5.45-kor találkoztunk Csíkszeredában a Penny áruház parkolójában és az autókba történő beosztást követően pontosan 6.00 órakor elindultunk a Bretocsa hágó felé. 1 kisbusz és 13 kisautó indult innen, Sepsiszentgyörgyön egy újabb autóval bővült a konvoj, a Bretocsa hágón még két autó utasai csatlakoztak.
Reggel 8.00 órakor, gyönyörű napsütésben érkeztünk gyalogtúránk kiinduló pontjára, a résztvevők száma 62-re kerekedett, ennyien vettünk részt a Csukás túrán.
A CsEKE tagokon kívül, akik Csíkszeredából és környékéről érkeztek, voltak jelentkezők Nagygalambfalváról, Sepsziszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Szászrégenből és még Nagyváradról is.
Mindenki lelkesen hallgatta a Csukás hegységről és a túra tervezett útvonaláról tartott ismertetőt, Tőke Dénes tapasztalt túravezető is szólt az egybegyűltekhez, majd rövid bemutatkozást követően 8.30-kor elindultunk úticélunk felé.
A piros sáv turistajelzést követve haladtunk először lombhullató és tűlevelű erdőrészek között, majd kiértünk egy napsütötte tisztásra, amelyet átszelve, szerpentinező úton meneteltünk felfelé. Útközben rövid pihenőket tartottunk, az elsőnél szemügyre vehettük a konglomerátum összetételét. Második megállónk a TV-relénél volt, ahonnan már egy jelentősebb szintkülönbséget kellett megtenni. Próbáltunk olyan tempóban haladni, hogy ne legyen megerőltető, többször is megálltunk, hogy utolérjen a lelkünk, közben megcsodáltuk a Galamb nevet viselő sziklaalakzatot. A Bretocsa sziklakapuján átlépve szimbolikusan beléptünk a Csukás csodavilágába. Innen a gerinc már csak 10 percnyi járásra van, de mi tettünk egy kisebb kitérőt, a kúszófenyvesen, borókáson keresztül, hogy megnézzük megvan-e még az egykori határhalom, amelynek eltüntetésére a hetvenes években adtak parancsot. A határhalom mellől szép rálátás nyílt a Teszla hegységre (1613 m), melynek szomszédságában, a Teszla-tisztáson tavasszal tömegesen virágoznak a kakasmandikók.
Visszatértünk a kijelölt ösvényre, melyet apró fehér macskatalpak, élénk kék színű tárnicsok és sárga színű aranypimpók szegélyeztek. Körülöttünk áfolya cserjék virágoztak, a borókás tövében törpe nőszirmok nyíltak.
Innen már könnyűnek számított a terep, végig a gerincen haladtunk, ahonnan szép panorámában volt részünk a tiszta időnek köszönhetően.
Hosszasan kígyózott színes csapatunk a gerincúton, ezt többen lencsevégre is kapták. Fotótéma volt bőven, a Csukás hegység formagazdagsága egyedi, csodálatos jelenség. Az eróziós folyamatok következtében, a szél és víz alakította szürke sziklaalakzatok bizarr formákban emelkednek ki az üde zöld pázsittal borított oldalakból.
A Nagy-Tigáj nyereg felé közeledve megjelentek a ciklámen színű, mézédes illatú rododendronok, melyek nemrég kezdtek virágozni.
Góliát és Dávid szomszédságában, a nyeregben található turistaút csomópontnál tartottunk egy hosszabb pihenőt, ahonnan 11.30-kor elindultunk a Csukás csúcsra (1954 m).
A déli harangszóval egyidőben jutottunk fel a hegy tetejére, a csúcsfotón 52-en mosolygunk, boldogan. Azok sem bánták meg, akik úgy döntöttek, hogy a Nagy-Tigáj nyeregben maradnak, mert sok jó fotót készíthettek a különleges környékről, kőgombákról és színes virágokról.
A Csukás csúcson negyed órát időztünk még napsütésben, a távolban már hallatszott a vihar közeledte, ami elég hamar elérte a hegyet. Hirtelen kezdett jegelni, majd esőre váltott, ami kitartóan végigkísért utunk során visszafelé. Ezzel nem is lett volna baj, mert „aki megáztat az megszárít”, tartja a mondás, de az esőt villámlás kísérte, félelmetes mennydörgéssel és a Csukás csupasz gerincén nincs menedék, ahová behúzódhat az ember ilyen időben. Mindenki megszaporázta lépteit, mert az erős idő nem akart elvonulni, sőt egyre csak fokozódott az ereje. Már a szerpentines résznél jártunk mire elállt az eső és pipálni kezdett az erdő, ködfoszlányok lengték be a tájat újabb fotótémát kínálva.
Az eső elleni felszerelésünk mellett is bőrig ázva, mégis boldogan tértünk vissza.
Hálát adok a Fennvalónak, hogy mindannyian épségben leértünk a hegyről.
Szerencsések voltunk, mert szeretnek és vigyáztak ránk az égiek!
Lejegyezte,
Péterffy Ágnes-Katalin