Túrabeszámoló

Hagymás-hegység Csofronkája

Szent György havának utolsó napján, április 30-án a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Adél és Gyula túravezetők felhívására gyülekeztünk, délelőtt fél tízkor a Pongrác-tetőn lévő Oxygen Restro parkolójában. Utunk ez alkalommal a Hagymás-hegység egy rejtettebb, de annál látványosabb sziklatömbjéhez, a Csofronkához vezetett. Rövid bemutatkozás, eligazítás és a szokásos számlálás után, 58 fős, lelkes csapatunk néhány négylábú kíséretében útnak indult célpontunk irányába.

Pár éve még csak egy szekérút nyomában haladhattunk, ma már egy kiszélesített úton kapaszkodtunk felfelé, amely egészen a sípályáig tartott. Árnyékos, erdő övezte út volt ez, melyet kétfelől hóvirágszőnyeg és a már néhol előbújó sáfrányok tarkítottak. Az ágak közül erdei pintyek tavaszcsalogató hangjukkal biztattak.

Kisvártatva a Lóduj-nyereg napsütötte tisztására értünk, ahol már a kakukk hangját is hallani lehetett, néhányan meg is jegyeztük, hogy a szalonnát már meg lehet kezdeni. Itt bevártuk a csapat többi tagját, majd rövid pihenő után folytattuk utunkat tovább. 

A Hagymás-hegység magasabb részein már láthatók voltak a szembetűnő fehér hófoltok. 

Ahogy a Lóhavas aljához közeledtünk sűrűbben kacsingattak ránk a sáfrányok, alkalomadtán még fehéret is láthattunk, néhány pocsolyába gőték mozogtak otthonosan, így lépteink közben fotókkal örökítettük meg őket.

Nemsokára egy panorámásabb részhez értünk, ahonnan már a Kis-Cohárd jellegzetes sziklafalát, távolabb a Csalhó hófödte vonulatát pillanthattuk meg.

Magasabb fekvésű útszakaszon már egybefüggő hóréteg borította az utat, helyenként akár térdig érő hóban tapostunk. Távolban a Kelemen-havasok fehér gerincét véltük felfedezni.

A Csofronka tisztására érve, ahol szerencsénkre már nem volt hó, egy rövid pihenőt követően elindultunk a keskeny, jelöletlen, helyenként meredek, havas, jeges ösvényen a Csofronka-kő megmászásához. A csúcsra egy kis sziklamászás után lehetett felérni, ahol elkészült az elmaradhatatlan csúcsfotó.

A csúcsmászásról visszatérve a sziklatömb alján lévő tisztáson egy hosszabb ebédszünetet tartottunk, elfogyasztva jólmegérdemelt elemózsiánkat. Közben egy másik, szintén csíki csapat tartott a szikla csúcsa felé, így újabb ismerős arcokat pillanthattunk meg.

Az ebédszünet után még sétáltunk kicsit a környéken, fotózgattuk az elénk táruló panorámát, a hófoltokból előbújó virágokat, majd hirtelen havas eső biztatott az indulásra.

Élményekkel feltöltődve hátunkra vettük zsákjainkat és a már kitaposott úton indultunk vissza a Pongrác-tető irányába. A jónak ígérkező fényviszonyok láttán még néhány csoportképet készítettünk, háttérben a Csofronkával.

A visszaúton helyenként rövid pihenőt tartva bevártuk az elmaradt túratársakat, még egy erdei siklót is szerencsénk volt megtekinteni. Ahogy túránk végéhez közeledtünk egyre sűrűbben kezdett esni az eső, mely havas esővel, végül rövid hózáporral siettetett bennünket. 

Lépteinket szaporázva megérkeztünk a kiindulóponthoz, ahol túravezetőink megköszönték, hogy velük tartottunk, mi pedig hálásak lehetünk ezért a csodás napért.

Lejegyezte, Hajnód Katalin