Csofronka-túra
Czofronka a CSEKÉ-vel
Szombaton a Hagymás-hegység egyik látványos, de ritkábban látogatott pillérét, a Csofronka-követ (írd és lásd: Cofronka-Czofronka) fedeztük fel a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében.
Túránk kiindulópontja a Pongrác-tető volt, ahol túravezetőink, Márton Gyula és Adél rövid eligazítója után gyorsan megszámoltuk, hogy ha egy embert se hagyunk el, akkor hányan kéne épségben visszaérjünk,így 34-en vágtunk neki az aznapi kalandnak.
A célunkhoz vezető útvonal nem nehéz, viszont annál látványosabb 14 km volt. Egy igazi tavaszi túra, ahol a panoráma mellett a virágok áradata is nekünk kedveskedett. A társaság apraja nagyja önfeledten beszélgette végig a távot, jobbnál jobb helyszíneket találva a fotózkodáshoz, dokumentáláshoz, olyan magasztos helyszíneket érintve, mint a Lóhavas, a Lóhavas-pusztája, meg a Lóhavas pusztáján levő lósz*r…
A Csofronka tisztásán leraktuk zsákjainkat, hogy biztos, ami biztos mind elférjünk a kő tetején, és hogy senkit ne akadályozzon a mászásban, majd nekiláttunk a túránk leg technikásabb részének, az 1607m magas Csofronka-kő megmászásának.
Csapatunk bátor férfi tagjait még a fejbe és/vagy vesén rúgás veszélye sem tántorította el attól, hogy lovagiasan siessenek a hölgykoszorú felsegítésére, közbenjárásukkal mindenkinek sikerült felérni a csúcsra.
Az elénk táruló kilátásért megérte legyőzni a magasságtól való félelmet, olyan messzire láttunk, ameddig akartunk.. A Csalhótól a Kelemen-havasokig ami tényleg havas volt, a Görgényi-havasoktól a Hargitáig mindenben engedett gyönyörködni a tiszta idő.A táskáinkhoz visszaérve a jól megérdemelt ebédet majszolva az ereszkedés félelmei váltak semmissé. Kevés békésebb dolog van, mint a kissé elfáradt, de annál jobban megéhezett társaság pihenője, ahol a finom falatok élményét csak emelik az elsütött adomák.
Így történt, hogy népes csapatunk jóllakottan és elégedetten indult vissza a parkolóban hagyott autókhoz, ahol aztán az arra érdemesek elolvastak egy két jó novellát, a gyengébbek, mint én egy diós házicsoki ígéretében vették hazafele az irányt.
Lejegyezte:
Ferencz Blanka, Szépvíz