Túrabeszámoló

Balázs-Bécsi Rozália és Kocsis György, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület túravezetői minden évben, nyár derekán túrát szerveznek a szépséges Zergehavasra, azaz a Retyezát-hegységbe.

Idén sem volt másképp, ezúttal hetedik hónap hetedikén indultunk, akkor, amikor „jólesett”, vagyis jól esett, igazából zuhogott az eső a hajnali órákban, mikor hatalmas csomagainkkal útra keltünk.

Imádom a Retyezát-hegységet, ami mindig magával ragad és látványában felülmúlja az összes többi társát, most mégis abban reménykedtem, hogy az esős, havasesős előrejelzés miatt elnapolják a túrát és barátságosabb időjárási körülmények között tűzik újra napirendre.

Nem így történt, elszánt volt az útra kész csapat, nem hátrált a kedvezőtlennek ígérkező időjárás ellenére sem, túravezetőink lelkesedése pedig a találkozás első perceitől végig töretlen maradt és az induláskor közösen elmondott imádság végigkísért utunk folyamán.

Végül ezúttal is igazolódott, hogy bátraké a szerencse és nincs rossz idő, csak gyenge akarat. A 16 tagú csapat minden egyes tagja elégedett volt, hogy részt vehetett ezen a túrán, annak ellenére, hogy a tervezettnél egy nappal hamarabb visszaindultunk közös megegyezéssel.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat és hálásak vagyunk azokért a csodálatos napokért, amivel az Égiek megajándékoztak és amit a Retyezát-hegység megmutatott magából, egyfajta kóstolót nyújtva a jövőbeli bebarangolásához.

Hosszú az út Csíkszeredából a Retyezát-hegységig, amely a Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportját képezi, de minden fáradtságot kárpótol, amikor megpillantod szépséges vonulatát és közelebb enged magához. A mélyen benyúló Lăpușnic-völgyén keresztül ezúttal is a hegység belsejéig utazhattunk a kisbuszokkal és a fenyőfákkal szegélyezett Pelága-tisztáson állítottuk fel sátrainkat.

Érkezésünk napján mosolygósan fogadott a hegy, engedte, hogy száraz időben kiépítsük táborunkat és még arra is volt lehetőségünk, hogy délután folyamán a magashegyekhez kapcsolódó bemutatót, meg kvízpartit tartsunk a helyszínen, majd becserkésszük a szemközti hegygerincet, amelyen keresztül két órás gyaloglást követően a Buta-menedékházhoz lehetne eljutni.

Innen fentről gyönyörködtünk a velünk szemben sorakozó csúcsokban, a helyenként hófoltokkal tarkított oldalakban, másnapi túránk helyszíneiben madártávlatból.

Apró tószemeket is érintettünk és azt is örömmel nyugtáztuk, hogy még megvan a korábbi kőszívecske, csak a magasabb vízállás miatt a víztükör alá került. A tetőn rövid pihenőt tartottunk és a túloldali völgybe tekintve felfedezhettük a távolba kirajzolódó menedékházat, ami akár egy következő túra helyszíne is lehetne.

Másnap hajnalban keltünk, hogy a délelőttre ígért csapadékmentes órákat kihasználjuk, a reggeli közös imádságot követően, hat órakor már a kék sáv gerincjelzést követtük a Bucura-tó irányába, ahová másfél óra alatt érkeztünk fel a Pelága-tisztásról. Idén jóval kevesebb sátor volt a tó partján, mint a korábbi években, ezek is jól körülvéve a szél ellen menedéket nyújtó kőerődítményekkel.

Mire felértünk, a nap is felkúszott a hegyek tetejére, fényfürdővel árasztva el ezek kopár, sziklás gerincét. Ragyogó napsütésben fogyasztottuk el reggelinket a  fehér zászpákkal szegélyezett Bucura-tó partján, az elénk táruló páratlan látványban gyönyörködve, meghallgatva túravezetőnk ismertetőjét a tengerszemről, majd a csoportkép elkészítését követően tovább indultunk aznapi úticélunk felé.

A piros háromszög turistajelzést követve haladtunk egyre fennebb a Judele-nyereg felé, közben pedig az egyre jobban kirajzolódó tengerszemek füzérét csodálhattuk az ösvényről. A jól ismert keskeny ösvények és a hatalmas kőtömbökön való óvatos lépegetés következett, így érkeztünk meg jókora szintkülönbséget magunk mögött hagyva a hófolttal körülölelt függőtóhoz (Tăul Agățat), majd innen a Judele-nyereg felé tartottunk. A csapat nagyrésze feljutott a nyeregbe, páran a 2398 m magas Judele-csúcsra is felkapaszkodtak, ahonnan a környező csúcsokat és páratlan panorámát kémlelték.

A Zănoaga tó is megmutatkozott innen, ezt szerettük volna elérni még a nap folyamán, de az egyre jobban sűrűsödő ólmos fellegek elővigyázatosságra intettek és hegyimentők javaslatait is szem előtt tartva jobbnak láttuk visszafordulni a magaslatokról.

Ritkaságnak számító sárga tárnicsok és megkésett virágzású illatos havasszépék szegélyezték a turistaösvényt, lépten-nyomon felbukkanó tisztavizű források oltották szomjunkat ezen az útvonalon, ahonnan végig csodálhattuk az alattunk sorakozó tengerszemeket.

A lefelé vezető úton végigmosott az eső, olyannyira, hogy a bakancsokból lehetett kiönteni a vizet mire visszaértünk a táborhelyre, így délutánra a sátrak fedezékébe húzódtunk.

Estefelé tanácskozásra került sor a hogyan továbbról, másnapi programként a Păpușa és Pelága-csúcsok megmászása szerepelt a tervben, az időjárás alakulása függvényében.

Éjjel esett az eső és hevesen fújt a szél, reggel is csendes esőre ébredtünk, ami tartósnak ígérkezett, nem kedvezve a hegymászásnak, így jobbnak láttuk a visszavonulást és a sátorbontást a reggeli órákban.

Ezúttal ennyit engedett a hegy, de ezért is végtelenül hálásak vagyunk. Megismerhettük egy kicsit ezt az arcát és boldogok voltunk, hogy a körülmények ellenére szerencsésen, épségben érkeztünk vissza mindannyian.

Az autókhoz érve rövid kiértékelő következett, mindenki kifejthette véleményét az elmúlt napokról és tapasztalatairól, majd megköszönve túravezetőinknek a szervezést és egymásnak az együtt töltött időt, imát mondva elindultunk lefelé a hegyről.

Egy egész nap állt még előttünk, amit megtölthettünk élményekkel, így hazafelé jövet elidőztünk a Retyezát-hegység lábánál kialakított grandiózus Gura Apelor víztározónál, majd Szászsebes határában, az autópályáról letérve útba ejtettük a legtöbbször csak szemünk előtt elsuhanó Vörös-szakadékot, ami közelebbről szemlélve egészen különleges képet alkot a bizarr agyag alakzataival.

Mivel ezen a hétvégén szervezték a szentábrahámi csodakert nyílt napjait és a csekefalvi levendulás is megnyitotta kapuit a látogatók előtt, Székelykeresztúr térségébe érve nem mulasztottuk el felkeresni és megtekinteni ezeket a kincseket, amelyek egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.

A késő esti órákba érkeztünk vissza Csíkszeredába, ahol zárult a kör, zuhogó esővel, akárcsak induláskor, igazán meseszerűen.

Szép kerek lett a történet, minden úgy alakult, ahogyan lennie kellett, köszönet és hála érte.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin