EKE-sek az Olümposz csúcsán
EKÉ-sek az OLÜMPOSZ csúcsán
Ez év, 2023 augusztusában, nem mindennapi élményben lehetett része néhány Csíkszéki EKÉ-s túristának, a Gyergyószéki EKE és ezen belül Vadász Szatmári Babi és István szervezésének köszönhetően, feljutottunk a görögországi Istenek hegyére, az Olümposzra, mely Görögország legmagasabb hegyvonulata, Thesszália és Makedónia határán emelkedik fenséges, magának tekintélyt követelő masságával és formájával az Égei tenger fölé. A görög mitológia szerint itt van a tizenkét olümposzi Istennek a kristálypalotája, melyben Zeusz uralkodott. Ő volt a Főisten. Az Olümposzon trónoló Istenek kiemelt szerepüket a titánok elleni háborúban aratott győzelmükkel szerezték meg. Zeusz volt az időjárás, a mennydörgés, a villámok Istene, Héra Zeusz felesége, a házasság és a hűség és egyben az Istenek királynője. A többi ott trónoló Isten: Poszeidón, Aphrodité, Héphaisztosz, Apollón, Hermész, Démétér, Artemisz, Pallasz Athéné, Arész Hesztia. A hegy szemet gyönyörködtető magas csúcsaival, változatos növény és állatvilágával elbűvöli a hegymászó túristákat.
Megérkezvén első szálláshelyünkre Korinosra, mely egy szép kis csendes, homokos partu nyaraló helység, hamar ki is mentünk a partra, hogy hűsűlés közben a vízből is láthassuk az előttünk magasodó csodát, melyet két nap múlva készültünk megmászni. Hol nagyon csalogató, fénnyel átitatott magas hegyet láttunk, hol ködfátyolba borult csodát, hol meg csak sötét haragos felhőtömeget. Huszonnegyedikén reggel korán el is indultunk a hegy lábánál levő, az Istenek városának nevezett Litochoron át, még busszal, hogy feljussunk 1100 m magasságra, ahonnan még aznapra maradt 1000m szintkülömbség megtenni valónk gyalog. Induláskor még utoljára megtölthettük kulacsainkat az ott levő forrásvízből és elindultunk felfele a jól kitaposott, helyenként kiépített ösvényen. Eleinte még a fenyvesek árnyékát élvezhettük , de fennébb érve megnyílt a táj szemeink előtt, egyre alacsonyabb törpe és cirbolya fenyők váltották fel az árnyékot nyújtó fenyveseket. Így útunk további részét tűző napon, 37 fokos melegben tettük meg. Négy órai gyaloglás után, felértünk a 2100 m-en levő olümposzi menedékházig, ahol a házigazdák szívélyes fogadtatása várta a túristákat, jó hideg hűsitővel, sörrel, meg harapni valóval. Volt időnk még aznap is, most már tényleg a csúcs közelségéből méregetni a hegy legmagasabb csúcsát, a Mytikaszt (2918m). Mutogatta is magát néhány óráig és csalogatott, mondván: ki ne hagyjátok a másnapi csúcsmászást! Huszonötödikén hajnalban indultunk fejlámpákkal, kigyózó sorban , meredeken felfele kapaszkodva, néha meg-meg állva, egymást bevárva, megszusszanva, majd tovább indulva. Pirkadatra már elég nagy szintet megmásztunk és egyre közelebb kerültünk a csúcshoz. Tanúi lehettünk egy akkora zergenyájnak, amilyent még életünkben nem láttunk. Olyan növényi csodáknak melyeket nem ismertünk. Itt az Olümposz Természetvédelmi Rezervátumban, nagyon sok endémikus (csak ezen a helyen található) növényt tartanak nyílván. Felérve a 2866m-en levő Skala csúcsra, kifújtuk magunkat, fényképet készítettünk, majd nekiindultunk az izgalmas csúcstámadásnak. Itt a csapat két részre oszlott. Kik nem voltunk tériszonyosak, elindultunk a 2918 m magas, technikásan megközelíthető Mytikasz csúcsra, míg másik fele a csapatnak, az alig pár méterrel alacsonyabb 2911m-en levő Skólióra. Bármelyik utat választottuk, gyönyörű kilátásban és nagy élményben volt részünk. A csúcsokon, imát mondtunk az Istenekhez, fotót készítettünk és igyekeztünk is lejönni, mert a mitológia szerint az Istenek délben jönnek haza, magukkal sötét, haragos felhőket hozva. Ez be is igazolódott, mert alig indultunk el, a felhők belepték a hegygerinceket, de még megengedve nekünk, hogy biztonságban lejöjjünk. Hálásak voltunk az Égieknek, hogy mindenki megtalálta azt, amiért odament. Visszaérve a menedékházig megpihentünk, majd a meredek lejtőn leereszkedtünk autóbuszunkhoz, és este altatás nélkül tengerparti szállásunkon átaludtuk az éjszakát. Itt még két szép napot töltöttünk, és most már a tengerben fürödve megköszöntük az Olümposznak, hogy magához engedett.
Másnap tovább indultunk az Evia sziget fele, útközben meglátogatva a csodálatos Meteorákat, és egy másik napon Athénban az Akropoliszt . Az athéni Akropolisz, az ókorból származó épületegyüttes, az európai civilizáció és demokrácia fellegvára. Még néhány napra visszatértünk a szigetre, hogy kiélvezhessük a meleg Égei tenger nyújtotta hullámokat, majd nehéz szívvel búcsút mondtunk neki, és sok pozitív energiával és látvánnyal feltöltődve elindultunk haza .
Köszönjük a jó szervezést, a csapatnak pedig a jó társaságot!
Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália