Túrabeszámoló

Őseink és hőseink tiszteletére idén is megszervezte az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszéki osztálya a hagyományos, koszorúzással egybekötött emléktúráját a Nyergestetőre, március 15-én.

 

Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália ennek a gyalogtúrának a vezetői, amely immár nyolcadik éve, megszakítás nélkül megszervezésre kerül Kikelet havának közepén és amelyet annak idején Kánya József túratársunk kezdeményezett.

 

Rendszeresen Csíkszentmárton csekefalvi részéből indul a gyalogtúra, miután az autók egy részét továbbviszik Lázárfalvára, érkezésünk helyszínére.

 

Idén 22-en gyűltünk össze, hogy bejárjuk a közel 22 km-es távolságot Csekefalva -  Disznótetőalja - Nagyszetye - Paphegy - Kecsketető - Fertestető – Nyergestető  -Ágyúkponkja - Nád pataka – Lázárfalva útvonalon.

 

Gyönyörű, napsütéses reggelen indultunk útnak, az időjárás ezúttal kegyes volt hozzánk. Túravezetőnk köszöntő beszédében fel is elevenítette a korábbi évek történéseit, amikor zord időben, zuhogó esőben vagy éppen korlátozások közepette csendes főhajtással emlékeztünk eleinkre.

 

Széchenyi István szavait idézve indított útnak túravezetőnk: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” – miután az 1848-49-es szabadságharc hőseit méltatta és visszavezetett az időben az akkori eseményekhez, átfogó történelmi áttekintést adva. Tarsolyából előkerültek a kis dalosfüzetek a szabadságharc indulóival, ezekből szemelgettünk és énekelve vágtunk neki a hegyoldalnak a közös imát követően.

 

A hosszúra nyúlt tél tartotta még magát, nem emlékszem arra, hogy lett volna ennél nagyobb hó a korábbi években ilyentájt, a Nyergestetőre vezető utunkon. A fehér hótakaróban szépen kirajzolódtak nyomaink és az erdő lakóinak lábnyomai is, melyek keresztezték az útvonalat.

 

Erdész túratársunk ezúttal is eligazított minket a vadnyomok változatos világában és a körülöttünk húzódó hegyvonulatokat is bezonosította, gyarapítva ezáltal ismereteinket. A madarak hangja már jelzi a tavaszt, énekükkel végig kísértek utunkon, mindvégig lelkesítve minket.

 

Túránk legmagasabb pontján az 1164 m-es Paphegyen tartottunk egy hosszabb pihenőt, ebédszünetet a tetőt ékesítő székely zászló oltalmában, amelyet ezúttal nem tépázott a szél.

 

A tiszta időnek köszönhetően sorra vettük a Kászoni-medencét körülölelő hegyek csúcsait, a távolabbi Háromszéki-havasokat, Csíki-havasokat és végül a Hargita-hegység vonulatát, a Csomád jellegzetes vulkáni kúpjával bezárólag.

 

Páratlan panoráma tárul erről a helyről a vándor szeme elé, a ráérős nézelődésnek kedvezett, hogy elült a szél és a nap is simogatott bennünket.

 

Miután magunkba zárjuk a látványt tovább indulunk, hogy időben érkezhessünk az ünnepségre.

Szántjuk tovább a havat, hegyről le – hegyre fel haladunk több kisebb - nagyobb tetőt érintve, míg megjelennek a formás mogyoróbokrok.

 

Innen már csak karnyújtásnyira vagyunk úticélunktól és ahogy ereszkedünk befelé a merdek, hóval borított agyagos oldalon a zászlónk alatt felsorakozva, meghalljuk a csíkkozmási Tuzson János Fúvószenekar hangját, ami felemelő érzéssel tölt el.

 

Jó érzés így érkezni a nyergestetői ünnepségre, megdolgozni azért, hogy itt lehessünk, ezt nem lehet körülírni, csak megtapasztalni lehet.

 

A díszes huszárok látványa, a felemelkedő lobogónk, székely himnuszunk és nemzeti imánk közös éneklése, Kányádi Sándor: Nyergestető című versének meghallgatása, ünnepi beszédek intelmei, az élettel teli táncbemutató mind elmaradhatatlan részei a megemlékező ünnepségnek, ezen a történelemmel átitatott helyen, ahol eleink hősies helytállásról tettek tanúbizonyságot a szent szabadságért, példát mutatva az utókor számára.

 

Miután a kegyelet koszorúját egyesületünk képviselői is elhelyezték az emlékműnél, megörökítettük a közös pillanatot és a gerincút jelzését követve újra nekivágtunk a hegyoldalnak, hogy kikapaszkodjunk az Ágyukponkja nevű helyre.

 

A napnyugta gyönyörű látványa kápráztatott el minket a tetőre érve, zászlóvivőnk sziluettjét körberagyogta a fény, a Hazajárók emblémájára emlékeztetve minket. Fel is sorakoztunk mindannyian körülötte, annyira magával ragadó volt a látvány.

 

A napkorong lassan eltűnt a horizont mögött, mi is szaporáztuk lépteinket, hogy még sötétedés előtt beérjünk Lázárfalvára. A hóval borított erdei úton jó iramban haladtunk lefelé, most nem volt sár, mint az elmúlt években.

Holdfénytől kísérve érkeztünk be a településre, melynek hívogató fényei megnyugtatóan hatottak ránk.

 

A CsEKE háznál várt ránk a mindig segítőkész szomszéd, aki forró, aromás teával fogadta a fáradt vándorokat.

 

Emlékektől fűtött, emlékezéssel telített, élménydús napnak a végére érkeztünk, köszönjük túravezetőinknek az alapos, minden részletre kiterjedő szervezést, a közösségkovácsoló tevékenységek felkarolását.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin