Túrabeszámoló

Kisbakancsos évkezdő

 

Mókásan Józanító túrának nevezik, a hagyományos január másodikai kirándulást, de tulajdonképpen a Csíkszéki Erdély Kárpát-Egyesület régi- és a leendő túratásai közösen köszöntötték a 2023-as évet. Szomorú, ködös reggelen találkoztunk a csíksomlyói borvízforrásnál, akkor még lent nem lehetett csak két-három méterre látni, de nem volt kétség, a csúcson várt ránk a Nap! Nagy örömünkre szolgált, hogy rengeteg kisgyereket és nagygyereket hoztak a szüleik, hiszen a CsEKE ezt az esztendőt a Kisbakancsos túráknak szenteli. Összesen 101-en jelentünk meg, minden korosztály képviseltette magát. Pindurka tipegő, akinek apuka hozott hátra köthető hordozó széket, kiskamasz, nagykamasz, diák, ifjú, fiatal hatvan felettiektől, bölcs húszasokig egyaránt mindenki túratárssá vált erre a napra.

 Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália túravezetők ismertették a szabályokat, majd lassan elindultunk a körtúránkra. Egymásnak örülve, búék- kal köszöntve ismerősöket, ismeretleneket, a Nyereg fele vettük utunkat. Itt volt az első pihenőnk. Körbeálltunk, bevártuk a totyogó apró turistatársakat is, majd György mesélt erről a szakrális helyről: a Hármashalomról, Somlyó hegyéről, a búcsús útról, az itt levő kápolnákról. Legendákat, történelmi adatokat hallottunk, helytörténeti ismeretekkel lettünk gazdagabbak.  Nemcsak a gyerekek, hanem mi, felnőttek is szívesen meghallgattuk a Somlyó hegyén állt Sóvár gőgös asszonyának a legendáját. Reméltük, hogy ha a hegy tetejére feljutunk, nem válik köddé, vagyis a köddel egyenlővé, a híres Kőosztováta. Túravezetőnk a mondával elvarázsolta a társaságot, beleszőtte a történelmi adatokat is, miszerint a Sóvár az egyik csíkszéki lármavár lehetett, hiszen innen belátható az egész medence. Valamikor itt állt egy kolostor, amelyet a fehér barátok működtettek. Balázs- Bécsi Rozália vezetőtárs kiegészítette földrajzi adatokkal is a tudnivalókat: miszerint a Hargita-hegység keleti részén vagyunk, illetve a  Nagysomlyó egy hatalmas vulkáni eredetű andezit kőbörc. Ennek a hegynek kettős csúcsa van, amit egy kisebb lapályos nyereg köt össze. 1033m magasan leszünk, ahogy a csúcsra felérünk.

Egymás kezét megfogva hálát adtunk a Jóistennek, áldást kérve az újévre folytattuk az utunkat. A túránkban az volt a legszebb, hogy észrevétlenül, rácsodálkozva a természet szépségeire, történelmi, földrajzi és vallástörténeti jártasságot bővítettünk; felnőtt és fiatal kíváncsi diákká vált, aki boldogan szívta magába az új ismereteket. Ahogy emelkedtünk, a köd lassan a hátunk mögé került, a Nap ránk szórta mosolyát, mi kacagva fényképeztük az előbújó napsugarakat. Isten hozott, mondta nekünk a Nap, megmutatta a Kőosztovátát,  a rátarti úrnő  kővé dermedve várt bennünket.

Lassan kiértünk a Kilátóhoz, ragyogott a fény, nem hittük el, hogy a csíki január ilyen meleg lehet. A bátrabbak felmásztak a 25 méter magas kilátóra,  míg a félénk lurkókat a veszélyt nem ismerő felnőttek segítették a kapaszkodásban. Körös körül beláttuk a ködtengerben úszó Csíkországot.  Sajnáltuk azokat, akik otthon maradtak, s nem részei a  varázsnak. Teleszívtuk magunkat D -vitaminnal, búcsút intettünk a Napnak, majd beereszkedtünk a Kígyók pusztájára. Utunk során felfedeztük a régi vár valamikori kútjának helyét és a várárkokat.  A hagyománynak eleget téve tüzet gyújtottunk a sütkérezéshez, s nagyot  falatoztunk. A családok a rögtönzött abroszok mellé csoportosultak, a szülők a fáradt gyerekeknek szelték a katonákat, a nagymamák az unokákat tanították, hogyan kell szakszerűen nyárson sütni  a finom kolbászkákat, szalonnákat.

Ó,szép Jézus ez új esztendőben dallal köszöntük meg ezt az ajándékot, amelyet  a mai naptól kaptunk, folytattuk a Szép kelet, szép nap vallásos énekkel. A rögtönzött kórusban felfedeztem jóhangú felnőttet, gyereket, láthatóan mindenki mosolygott. Mikor jókedvünk kerekedett, akkor népdalokkal folytattuk, senkinek nem akaródzott elindulni, de tudtuk, ha bemegyünk a hótalan erdőbe, bizony , besötétedhet. Szedelőzködtünk, a ködfátyol hívogatott, gyertek haza!

Délután  visszaértünk a borvízforráshoz, egymástól búcsútvéve éreztük, hogy nagyon jó volt együtt eltölteni ezt a pár órát. Kölcsönösen megígértük, hogy az idén még sokszor találkozunk. A gyerekek kipirulva, felnőttek boldogan köszönték meg a CsEKÉ-nek, Györgynek és Rozáliának ezt a csodálatos évköszöntő túrát, szívünk csortig vidámsággal tele volt, kabátjainkon a Nap eltűnő melegével  besétáltunk a szürke párás városunkba.

Csíkszereda, mi így is szeretünk!

 

Lejegyezte,

Bálint Csilla