Túrabeszámoló

Már hagyománya van annak, hogy minden új év második napján indul az éves túraidény. Idén sem volt másképp, a 2019-es év másodnapján, egy szerdai napon, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Kovács János túravezetővel, valamint Kánya József és Búzás Márton közreműködésével az 1033 m magas Nagysomlyó-hegyre tartottunk az évnyitó, józanító túrára.

Jó volt újra viszontlátni, üdvözölni egymást az ünnepeket követően. 10.00 órakor gyülekeztünk a csíksomlyói borvízforrásnál, ahonnan útnak indult a 49 tagú csapat, Hobó kutyus kíséretében. A létszám még folyamatosan bővült, ahogy haladtunk felfelé már 58-ra gyarapodott a túratársak száma és Hobó mellé Gombi is csatlakozott, így 2 kutyus tartott a csapattal.

A CsEKE tagokon kívül sok szimpatizáns is velünk tartott, mert úgy gondolták, hogy érdemes elkezdeni ezt a fajta tevékenységet és egy új év kezdete talán a legmegfelelőbb alkalom erre.

Ami örvendetes, hogy szép számmal lehetett gyermekeket is látni a csapatban, köztük egész aprócskákat is, akik saját lábukon járták végig a közel 8 km-es útvonalat.

A borvízforrásnál a túravezető köszöntötte a rekord számú résztvevőt, röviden bemutatkozott és ismertette a túra útvonalát, valamint a körülöttünk található látványosságokról beszélt. Megszámoltuk, hogy mennyien gyűltünk össze, megtudtuk, hogy kik lesznek a túravezető segítségei és elindultunk a zarándokok által járt úton a Kissomlyó és Nagysomlyó közötti nyeregbe.

Jó ráérősen ballagtunk felfelé, mindenkit bevártunk, s mivel oldalazva haladtunk, nem ejtettük útba a hármashalom oltárt, amely a kilencvenes évektől kezdődően a pünkösdi zarándoklat szombati nagymiséjének helyszíne és az Ezer Székely Leány Napja programjainak is helyszínéül szolgál – ahol a CsEKE tánccsoportja is nemegyszer fellépett - és nem érintettük az irgalmasság szent évében készült MISERICORDIA installációt sem, amely magyar és olasz képzőművészek együttműködése eredményeként jött létre 2016-ban, majd 2017-ben lett kiállítva a csíksomlyói Mária-kegyhelyen, búcsújáróhelyen.

Az első pihenőnél, amely a Nagysomlyó nyugati oldalán vezető út mentén volt, hosszasan elidőztünk és gyönyörködtünk az elénk táruló város panorámájában, amely innen jól látszott. Túravezetőnk ismertette a különböző városrészeket és környező településekről is beszélt. Velünk szemben a Hargita vonulata húzódott, amely ezúttal felhőkbe burkolózva nem engedett sokat láttatni magából.

Innen már egészen lankás terepen folytattuk utunkat egy újabb elágazásig, a dél-nyugati oldalon lévő útkereszteződésig, ahonnan jól látszott a Suta, megfogyatkozott erdejével, a befagyott halastóval, amelyen gyermekek korcsolyáztak, a szánkózóknak örömet adó Cáka dombja, a Nagy-Laji dombja, a Zsögödi-szoros, a Csihányos természetvédelmi terület, a Harom és a Bilibók-pusztája – az őszi Dél-Hargita teljesítménytúrák  helyszínei.

A nézelődést követően elindultunk, jó kényelmesen haladtunk felfelé az enyhén emelkedő úton. Vastag hóréteg borította az utat, a fenyők még mindig roskadoztak a hótömeg alatt.  

A fenyőfák oldalán három féle jelzés is láthattunk, kisebb zarándokutak jelei - a Kájoni János  meditációs út, amely a Nagysomlyó-hegyére vezet, az Écsy János meditációs út, amely a Nagysomlyó megkerülését szolgálja, valamint a Xantus János meditációs út, amely e két előbbi útvonalát követi, de elvezet a hosszúszói Xantus kápolnához - amelyeket a Mária-út mintájára alakítottak ki és a lelki feltöltődést szolgálják.

Kisvártatva egy újabb eltérőhöz érkeztünk, ahhoz, amely a Nagysomlyó csúcsára vezetett, ezen folytattuk utunkat. Ezúttal még kisebb kitérőt tettünk az egykori sóvár romjaihoz, majd tovább haladatunk a kilátó felé. Itt csak egy keveset időztünk, elkészültek a csoportképek, aztán indultunk a Kígyós-puszta felé egy bükkös erdőrészen keresztül.

Útközben mindenki megragadott egy-egy szárazabb fadarabot a tűzrakáshoz, és így felszerelkezve szántottuk a havat lefelé. Mire leértünk Solti Imre túratársunk már ropogó tűzzel várt minket, kedződhetett a sütögetés.

Sok finomság előkerült a hátizsákokból, de a legnagyobb sikere mégis a sült szalonnának volt, melynek ínycsiklandozó illata belengte a környéket. Ez sehol sem esik ilyen jól, mint nyárson sütve kint a hegyen.

A szalonna zsírját mindenféle nedüvel  lehetett leöblíteni, köztük finom áfonya pálinkával és más gyógyhatású készítményekkel.

A gyógynövényekből készült Pomicum-ot, néhai túratársunk Pomjánek Béla receptje alapján készítették el, emlékét ezáltal is felidézték a jelenlévők.

A közös éneklés a tűz körül nem szokott kimaradni, ezúttal sem volt ez másképp. Sorra elénekeltük mindenkinek a kedvenc nótáját a ropogó, melegséget árasztó tüzet körbeállva.

Ezzel kezdődött a 2019-es túraprogram a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesületnél, a hétvégén pedig folytatjuk a túrázást Hargitafürdőn, a Kossuth-szikla lesz az úticél, Szakáli Mária vezetésével.

Találkozunk szombaton, január 5-én, reggel 9.00 órakor a városi buszállomáson a Hargitafürdőre tartó járatnál. Aki nem hiszi járjon utána J.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin