Évnyitó, „józanító” túra a Nagysomlyóra, kicsit másképp

2021. második napján évnyitó, úgynevezett „józanító” túrával kezdődött a túraidény. Ennek a kezdeményezésnek sokéves hagyománya van és nemcsak a Csíkszéki Kárpát Egyesület, hanem a többi osztály is szervez hasonló idényindító tevékenységet.

Idén kicsit másképp alakult a megszokott túra, mivel ezúttal a korelnök túravezetőnk, aki évek óta kalauzolt minket ezen az útvonalon távolmaradt. Sajnos tavalyi segítői közül egyik túratársunk már az égi ösvényekről kísér tovább, így nem ugyanaz a felállás, mint régen, talán a megváltozott körülmények késztették ilyen döntésre túravezetőnket. Volt, aki úgy gondolta, hogy tovább kellene vinni eleink emlékét, ezt az évekre visszanyúló kezdeményezést folytatni érdemes, így ebben az évben Kocsis György vállalta fel a program megszervezését.

A szokott helyen, a csíksomlyói borvízforrásnál gyülekeztünk és a jól ismert forgatókönyv szerint először a hármashalom oltárhoz mentünk, majd az erdő vonalán tovább folytatva utunkat, az egykori sóvár romjainak érintésével, az 1033 m magas Nagysomlyó-hegy csúcsára tartottunk, innen ereszkedtünk be a Kígyós-pusztára.

Ezúttal is jó volt viszontlátni, üdvözölni egymást az ünnepeket követően és örömmel töltött el, hogy egészen apró túratársak is csatlakoztak a csapathoz, akik még hordozóban ülve tették meg a távot, kicsit nagyobb gyerekek pedig saját lábukon járták végig az útvonalat. Régi négylábú pajtásunk Gombi kutyus is követett minket.

Sűrű ködből indultunk útnak, ami még a Kissomlyó és Nagysomlyó közötti nyeregbe sem akart eloszlani, aztán fennebb érve, a lombhullató fenyőkkel benőtt szakaszon kezdett felszakadozni a köd és ahogy haladtunk felfelé a Kájoni János meditációs utat követve, az erdő fái között utat tört magának a fény, a napsugár, csodálatos látvánnyal örvendeztetve meg minket.

A kilátó felé vezető úton már simogatott a nap, fent a tetőn igazi meleg napfürdőben volt részünk, itt talált minket a déli harangszó. Alattunk a Csíki-medence ködtakaró alatt pihent, a környező hegykoszorúk hóval borított láncolatán ragyogott a napsugár. A ködhatár fölötti részről messzire lehetett látni, a környező vonulatokat lehetett kémlelni, azonosítani és a távolabbi, megyénk északi szegletében található Kelemen-havasok hófödte, fehér csúcsai is jól látszottak innen, valósággal szikráztak a napsütésben.

A Kígyós-puszta felé egy meredek, bükkös erdőrészen keresztül ereszkedtünk be. Útközben mindenki magához vett egy-egy szárazabb fadarabot a tűzrakáshoz, és így felszerelkezve készültünk a tüzet rakni az ebédhez a megszokott helyen. A sült szalonna ínycsiklandozó illata fenséges és sehol sem esik olyan jól, mint nyárson sütve kint a hegyen, ezúttal is nagyon finom volt.

Ebéd után megemlékeztünk eltávozott túratársainkról, együtt imádkoztunk és egyházi éneket énekeltünk közösen.  

Hazafelé a csapatnak választási lehetősége volt, hogy a Nagysomlyó hegyének északi vagy déli része felé tartva jut visszafelé, így elköszöntünk egymástól. Az útvonal kiválasztását illetően nem bántam meg döntésemet, mert olyan különleges fényjelenségben volt részünk néhányunknak, amely örökre emlékezetes marad, a pillanatot sikerült néhány fotón keresztül megőrizni az utókornak.

Ezzel a feledhetetlen élménnyel kezdődött el a 2021-es túraprogram a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesületnél, bízunk bene, hogy még sok szépet és jót, örömet tartogat számunkra ez az új esztendő.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

 

 

Túra kép