Túrabeszámoló

A 2018-as év utolsó napján, egy hétvégének tűnő hétfői napon, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület Boldogasszony Papucsa Baráti körének szervezésében, Szakáli Mária túratársunk vezetésével, az 1033 m magas Nagysomlyó-hegyre tartottunk az évvégi túrára.

Találkozót a Dollár piacnál beszéltünk meg, 9.30-ra, innen indult útnak a 11 tagú csapat. Horváth Aranka túratársunk jóvoltából a piacon rögtönzött frissítő pont alakult ki, ahol harapnivalóval és itókával kedveskedett a hegyre indulóknak, boldog új évet kívánva.

A Szentlélek utcán haladtunk lefelé egészen a valamikori szövetkezet épületééig, ahol letértünk a forgalmas főútról és balra fordulva, immár szép havas úton felfelé vettük az irányt.

Milyen jó nekünk, hogy itt lakhatunk és alig megyünk egy keveset, máris egy gyönyörű hegy lábánál találjuk magunkat, amely impozáns formájával, kettős vulkáni kupjával szépen beékelődik a Csíki-medence közepébe. Ez a tűlevelű és lombhullató erdővel borított, andezit kőzetből felépülő hegy minden évszakban más arcát mutatja. Tavasszal a zsenge zöldje hívogat, nyáron az enyhet adó dús lombkoronák, ősszel a sokszínű varázs, ami elkáprázatat és télen a fehér hótakaró emeli ki méginkább formás alakját. A városból jól látni és jóformán karnyújtásnyira van tőlünk, könnyűszerrel elérhető bárki számára.

Jó kényelmesen haladtunk felfelé az enyhén emelkedő oldalon, vissza-vissza fordulva szép rálátás nyílt a városra. Időnként meg-megálltunk, megpihentünk és egy ilyen alkalommal megszólalt túravezetőnket telefononja. Egy kedves túratársunk Tőke Magdika volt a vonal túlsó végén, aki e lelkes csapat tagja, de ezúttal nem tudott csatlakozni hozzánk, azonban lélekben így is velünk volt és üdvözölte túratársait, jókívánságait tolmácsolva.

Ahogy felértünk az erdő alá, az első elágazáshoz már messziről láttuk, hogy bővülni fog csapatunk a Bartha házaspárnak köszönhetően, aztán kisvártatva Tőke Dénes és Olti Kálmán is megjelentek, ők a borvízforrás irányából közelítették meg a Nagysomlyó oldalát, így már 15-re növekedett a létszám és fent a kilátónál még  Tiboldi Ildikó is csatlakozott hozzánk, így 16-on lettünk.

Jó vastag hóréteg borította az utat, a fenyők roskadoztak a hótömeg alatt, ernyőt képezve a turistaút fölött, igazi téli csodavilág látványát nyújtva.

A fenyőfák oldalán három féle jelzés is láthattunk, kisebb zarándokutak jelei - a Kájoni János  meditációs út, amely a Nagysomlyó-hegyére vezet, az Écsy János meditációs út, amely a Nagysomlyó megkerülését szolgálja, valamint a Xantus János meditációs út, amely e két előbbi útvonalát követi, de elvezet a hosszúszói Xantus kápolnához - amelyeket a Mária-út mintájára alakítottak ki és a lelki feltöltődést szolgálják.

Kisvártatva egy újabb eltérőhöz érkeztünk, ahhoz, amely a Nagysomlyó csúcsára vezetett, ezen folytattuk utunkat. Már jártak előttünk is, így jól kitaposott ösvényen haladhattunk. Az eltérőtől kevesebb, mint fél óra alatt érkeztünk a kilátó aljába.

Mindenkféle finomságok előkerültek itt, a hótakaró hirtelen terülj asztalkámmá változott, amikor mindenki kipakolta az otthonról hozott elemózsiát. Volt itt szendvics, zsíros kenyér Macalik-féle fűszerkeverékkel, sós és édes sütemények, csokoládék, gyümölcsök szilárd és folyékony állapotban egyaránt, gőzölgő tea, aromás kávé, szaloncukor és a déli harangszóval egyidőben a pezsgő is előkerült.

Ennek az évvégi túrának már hagyománya van, valamikor nem délben, hanem éjfélkor koccintottak itt túratársaink és innen csodálták az alattuk lévő város ünnepi fényeit. A régiek közül sajnos már nem lehet mindenki velünk, de lelkünkben hordozzuk őket és tudjuk, hogy bár szemünkkel többé nem látjuk, de szívünkben mindig velünk maradnak, odafentről mosolyognak és vigyáznak ránk.  

A harangok elnémulását követően közösen elénekeltük nemzeti imánkat, majd Tőke Dénes túratársunk Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriáját a Hazám, hazám címűt és a Rákóczi indulót énekelte el, olyan zengő, érces hangon, amely még a hegyeket is megmozgatja, ezután a hegymászók kedvencéről Egy kis virágról énekelt, amelyet Edelweiss-nak hívnak, emlékezetes pillanatokat szerezve ezzel a hallgatóságnak.

Elkészültek a csoportképek és Szakáli Mária arra kérte a jelenlévőket, hogy elevenítsék fel, melyik volt az elmúlt évben legkedvesebb túraélményük. Sok jó túra közül bizony nehéz kiválasztani, hogy melyik volt a leginkább emlékezetes, de a többség olyant nevezett meg, amely valamilyen virágzáshoz kötött, így a kakasmandikó túra, a cserevirág túra, a Pogány-havasra vezető virágnéző túrák szerepeltek a kedvencek között.

Egy órát időztünk a tetőn, aztán lassan szedelőzködni kezdtünk és elindultunk lefelé, először egy bükkös erdőrészen keresztül, majd zsenge fenyves erdőn. A lombhullató részen helyenként még a fákon maradtak a rozsdaszínű lombok, ezek és az ezüst törzsű bükkfák a fehér háttértől még hangsúlyosabban kiemelkedtek. Jó meredek lejtőn egyensúlyoztunk lefelé, de a jókora hótakaró ezúttal biztonságosabbá tette a lejutást. Csapatunk egyetlen diák tagja Ferencz Lóránd, a gyermekek őszinte örömével élvezte a téli varázst, ő nem állva, se nem ülve, hanem hason csúszva alakított ösvényt a többieknek, többször is megismételve a műveletet, s ez még nem volt elég, ahány fiatal fenyőfa mellett elhaladt, annyiszor varázsolt újabb és újabb hóesést, megmozgatva ezek hótól roskadó ágait.

A Somlyó oldalát megkerülő úton jól lehet haladni lefelé, így aránylag hamar leértünk arra a részre, ahonnan már látszanak Csobotfalva házai, majd a Kissomlyó sípálya mellett érkeztünk vissza a borvízforrás szomszédságába.

Itt mindenkit bevártunk és körbe állva, egymás kezét fogva közösen imádkoztunk, hálát adva az elmúlt évért, azért, hogy egészségben, épségben, baleset mentesen annyi felejthetetlen túrában volt részünk.

Bízunk benne, hogy ezeket folytatni tudjuk a jövőben is.

Ezzel zárult a 2018-as túraidény a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesületnél és a folytonosság kedvéért innen indul a  2019-es év első túrája is, a hagyományos józanító túra Kovács János vezetésével.

Találkozzunk a csíksomlyói borvízforrásnál, január 2-án, reggel 10.00 órakor minél többen, hogy örülhessünk egymás társaságának, hódolhassunk közös szenvedélyünknek, a természet szeretetének, amíg csak lehet.

Jó egészséget, örömteli új esztendőt, élménydús túrákat kívánok minden kedves túratársamnak az elkövetkező évre!

Szeretettel,

Péterffy Ágnes-Katalin