Farsangi túra a Szent Anna-tóhoz
Az utóbbi évek péntek délutánjai a készülődésről, időjárás figyelésről, túrás pajtásokkal a hová, merre, mikor egyeztetéséről szól. Vagy szombaton, vagy vasárnap, de menni kell. Tapasztalatból mondom/írom, hogy ha elmegyek az egyik nap túrára, a második nap hatékonyabb vagyok otthon, mintha mindkét nap a háztartással foglalkoztam volna. Sőt a jótékony energia kitart egészen a következő hétvégéig, amikor újra kezdődik minden előlről. Nos a jótékony energia a túra estéjén nem éppen szokott azonnal megmutatkozni, ugyanis néha eléggé érdekes táncot lejtek az autóból kiszállva, a házba befelé, de aztán jóleső érzés egy forró zuhany után elterülni a laptoppal a fotelbe, feltölteni a fotókat, újra átélni a nap gyönyörűségeit és lejegyezni minden szépet, kellemeset, netán nehézséget.
Február 4-ikén a Csíkszéki EKE farsangi túrájára esett a választásunk, melynek útvonala CsEKE-ház - Kigyós-gödör - Kis-Haram - Macskalik - Nagy-Haram - Hosszú-mező - Mohos-tőzegláp - Szent Anna-tó és vissza. Túravezetők: Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália voltak, a helyismertetőket Péterffy Ágnes tartotta, tőle megszokott alapossággal, szakértelemmel. Kézdivásárhelyről ötön érkeztünk 9 órára, a megbeszélt időre, a CsEKE-házhoz. A túravezetővel előzőleg egyeztettünk, hogy hol van a CsEKE-ház, aztán úgy sikerült, hogy egy picit tovább kocsikáztunk -nem csak mi-, mivel a most felújított piros tetős ház a havazás után nem akart kitűnni a többi behavazott tető közül. Egy újabb egyeztetés után, és egy visszafordulással megoldódott minden, Kocsis György már a kapuban várt. 25-ön gyűltünk össze, a legfiatalabb Gergő volt, kb. 8 éves, és a nem éppen könnyű túrát zokszó nélkül, mondhatni vidáman, közben énekelve tette meg. Tehát megtörtént a szokásos bemutatkozás, számolódás, a farsangi szokások felelevenítése, és a hármas szabály ismertetése. Aki nem tudná mit jelent: 1. A túravezetőt senki nem kerülheti el. 2. A sepregető (az a személy, aki leghátul megy) mögé senki nem kerülhet. 3. Aki valamelyik szabályt, ne adj Isten mindkettőt megszegi, egy láda sört fizet a csapatnak a túra végén.
Kellemes, enyhén havazós, idő volt, 5-10 centis hóval, az időjósok által beharangozott 35 km/óránkénti szélnek sem reggel, sem később híre sem volt. Utunk eleje egy patakon vezetett át, ami nem volt befagyva és elég mély is volt ahhoz, hogy csak úgy átsétáljuk rajta. A férfiak vastag faágakat kerítettek és azon keresztül illetve a botokra támaszkodva sikerült mindenkinek nagyjából szárazon átkelnie a patakon. Ahogy egyre feljebb és beljebb mentünk az erdőbe, annál nagyobb lett a hó, néhol akár 30 centis hóban törtük az utat a puha, omlós terepen. Egyszer csak Kocsis György halkan figyelmeztetett, hogy szarvasok. Azonnal előkaptam a fényképezőgépet és sikerült lefotózzam őket mielőtt a sűrű erdőbe eltűntek. Néhány kilométer után, a Hosszú-mező részen, megláttunk két őzet, akik miután eléggé távol szaladtak tőlünk, a tisztáson megálltak és vártak. Mi is úgy tettünk, és akkor megláttuk, hogy három őz ugrálva közeledik feléjük, majd együtt hatalmasakat ugrálva, boldogság táncot lejtve a találkozásra, eltűntek a szemünk elől. Eddig soha nem sikerült túrázás közben őzeket, szarvasokat lencsevégre kapni, mindig eltűntek a szemem elől, amíg elővettem a fényképezőgépet. Nagyon boldog voltam, főleg hogy reggel, Lázárfalva határában is sikerült lencsevégre kapjak egy csorda őzet. Egy rövid tízórai szünet után keresztülvergődtünk egy bokros, áfonyás részen, amely a Tusnádfürdő felől érkező erdei útra vitt rá. Itt balra vettük utunkat és a Mohos-tőzeglápig meg sem álltunk, ahol Ágnes szakszerűen bemutatta a Mohos élővilágát, beszélt a felújítási munkáról, amelynek végeztével áprilisban, újra megnyitják a Mohost. Közben teljesen beborított a köd, csak reménykedtünk, hogy lent a tónál nemcsak egymást fogjuk látni. A tetőn teljes üzemmódban folyt a szánkózás, de a gyalogosok biztonságáért és a szánkózóékéért is kialakítottak egy lépcsős, kanyargós, rövidítőt, amely egészen a Szent Anna-kápolnához vezetett. Itt Ágnes elmondta a hely jellegzetességét, a tó legendáját, egyet imádkoztunk, elkészítettük a csoportképet, és kaptunk egy fél óra ebédszünetet ami alatt megjelent a tó partján a Duna TV stábja és interjút készítettek a túravezetőnkkel, Rozáliával, amely majd két hét múlva valamelyik adásba bekerül. Szerencsére csak a kráter felső peremét borította be a köd, így látványban nem volt hiány. Mikor elindultunk visszafelé elkezdett havazni, ezért felfelé a kanyargós lépcsőn dalra fakadt a társaság, próbáltuk feleleveníteni Micimackó havazós dalát. Hogy sötétedésig visszaérjünk a CsEKE-házhoz jó tempósan haladtunk, egy 5 perces pihenőt tartottunk, de amikor a Kis-Haram alá értünk, egy szép tisztásra, a túravezető, Rozália javaslatára, a nők angyalost játszottak a szűz hóban, egy kicsit felvillanyozva a társaságot, és kibillentve a már érezhető fáradtságból. Többünk lépésszámlálója a 25 kilométert mutatta, amit éreztünk is a lábunkban, mintegy 450 méter szintkülönbséget tettünk meg felfelé és ugyanannyit lefelé. Amikor megérkeztünk a CsEKE-házhoz meleg tea, meleg ház fogadott, és mindenki kapott ajándékba egy 2023-as székely rovás írásos naptárat! Jelen farsangi túrán nem öltöztünk maskarába, de a jókedv, éneklés mindvégig éreztette a farsangi időszakot. Köszönjük ezt a csodálatos túrát, a szervezést, és a sok hasznos ismertetést!
Vántsa Judit
Kézdivásárhely