Túrabeszámoló

2022. május 21-én, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Nagy Attila vezetésével a Kárpát-kanyar egyik gyephavasára, a Grohotiș-hegységbe túráztunk.

“Magashegyi panorámás sétatúra” – ez a megnevezés egyik túratársunktól származik, aki pontosan megfogalmazta a Grohotiș-hegység által nyújtott felejthetetlen élményt.

Minden adott volt egy csodás naphoz a hegyen, kedvező időjárás előrejelzés, kitűnő látási viszonyok, ébredező természet, szemet gyönyörködtető virágok a hófoltok között, zöldülő erdőségek friss levegővel és fület simogató madárdallal, üde zöldben pompázó hegyláncok sorozata és hófödte vonulatok körülöttünk,  testhezillő terep, kényelmes tempó, jó társaság.

A távolabbi célpontok megközelítése és a magashegyi túrák velejárója a hajnali felkelés, ami sokszor nehezen megy, de ezt a sok szépséget megtapasztalni csak eképpen lehet.

Egyesületünknek korábban nem volt túrája a Grohotiș-hegységbe, de sejthettük, hogy valami készül, ugyanis túratársunk a legutóbbi Csukás-túránk alkalmával nem tartott velünk, hanem a szemközti hegyoldal felé vette az irányt, hogy előzetesen bejárja a terepet a jövőbeni túra előkészítéséhez.  

A Grohotiș-hegység megközelítése tehát ugyanazon az útvonalon történik, mint a Csukás-túrák alkalmával, a Csíkszereda – Bratocsa hágó táv 126 km, innen indult ezúttal is a gyalogtúránk.

A gyalogtúra útvonala: Bratocsa-hágó (1272 m) - Babeș-csúcs alatt - Bobu Mic (Kis-Kecskeláb-csúcs, 1752 m) - Grohotiș-csúcs (1766 m). Visszafelé ugyanezen az útvonalon  jöttünk, azzal a különbséggel, hogy csapatunk egy része még kimászott a Babeș gerincre (Lovak-havas csúcsára, 1684 m).

Visszaérkezéskor 22 km-es távot és 800 m-es szintkülönbséget rögzítettek a mérőműszerek, ezt teljesítette az a 47 lelkes résztvevő, CsEKE tagok és szimpatizánsok, aki beneveztek mai programunkra.  

A tényszerű statisztikai adatok mellett rengeteg élményt gyűjthetünk, új ismeretek birtokába jutunk, amelyek felkészült túravezetőinknek köszönhetően gazdagítanak bennünket.

Nagy Attila mondandóját mindig nagy érdeklődéssel hallgatjuk, részletes ismertetői nemcsak természetföldrajzi szempontból mutatnak be alaposan egy adott helyszínt, hanem történelmi vonatkozású tények világába is elkalauzolnak.

A Grohitiș túránk alkalmával, túravezetőnk segítségével mértani pontossággal azonosíthattuk a körülöttünk elhelyezkedő hegykoszorúkat, csúcsokat, földrajzi határokat, geológiai ismérveket.

Túránk elején, az erdő közötti szakaszon a fák által nyújtott pozitív energiáról kaptunk megerősítést, amit jó volt hallani. Ezt a fajta erdőterápiát régóta érzem és gyakorlom, a fák ölelése rendszeresen feltölt, ezt is kipróbálhattuk mai túránk alkalmával.

Peter Wohlleben, német erdész „A fák titkos élete” című könyvével „fényt visz az erdő sűrűjébe”, betekintést nyújt ebbe a titokzatos világba. Érdemes elmélyülni a sorok között, hogy aztán új szemszögből láthassuk az erdőt.

Az erdő közötti részen másfél órát töltöttünk, felfelé és lefelé tartó szakaszok követték egymást, a tűlevelű és lombhullató fák között szépen besütött a napsugár és kismadarak éneke töltötte be a teret. Az erdőből kiérve utunk bal oldalán egy bővizű forráshoz értünk, körülötte kövér, életerős sárga gólyahír virágzott és éppen apró páfrányok készültek kibontakozni. Olyanok ezek a páfrányok, mint valami apró őskövületek, zöld csigaformák, amelyek szépen kibomlanak.

Az erdőhatárt elhagyva kezdődött egy helyenként kövekkel tűzdelt kopár rész, ahonnan egyre inkább kezdtek látszani a Csukás-hegység csodálatos sziklaformációi, a Teszla jellegzetes sziklás kúpocskája.

Fennebb haladva megjelentek az áfonyacserjék, a borókák, kúszófenyők, a magashegyek jellemző növényei a környező oldalakon, berki szellőrózsák népes tábora virágzott, aranypimpók és vadárvácskák élénk színekben pompáztak.

Még fennebb érve egyre kopárabb lett a táj, ugyanakkor egyre jobban kinyílt a panoráma körülöttünk, csodálhattuk a gyönyörű hegyeket minden irányba.

Helyenként még hófoltok tarkították a gyephavas völgyeit, melyeknek fehérségét a kárpáti sáfrányok lila szőnyege tette színesebbé. Tovább haladva egy kis tószemmel is találkoztunk és határhalmok maradványait érintettünk, ugyanis a piros sávval jelzett gerincösvény követi az egykori határ vonalát, így utunk során történelmi sétán is részt vehettünk.

Ebédidőre meg is érkeztünk a gyephavas legmagasabb pontjára a Grohotiș-csúcsra (1766 m). Miután sorra beazonosítottuk a hegyek láncolatait a szélrózsa minden irányába, egy szélárnyékos helyet keresve letelepedtünk, hogy elfogyasszuk elemózsiánkat.

Jólesett az ebéd utáni szieszta a ragyogó napsütésben, így többet is időztünk ezen a helyen, történelem leckéket hallgatva.

A csoportkép egy nagyobbacska szikla tetején készült, ahonnan a Bucsecs-hegység hófödte csúcsai szépen kirajzolódtak.

A visszafelé vezető úton, az egyik hónyelven haladva hirtelen egy különleges világba csöppentünk a kopár gyephavas kellős-közepén. Egy miniatűr Grand-kanyonhoz hasonlító hó-kanyonhoz érkeztünk, aminek több méter magas hófalai alatt eltörpült az ember, lábunk alatt, a hótömeg alján egy patak csobogott a völgy felé. A szemünk elé táruló látvány hihetetlen volt, a gyephavas „gleccserébe” gyönyörködhettünk.

A nap fénypontja még hátra volt, visszafelé jövet az 1684 m magas Lovak-havas csúcsára is kikapaszkodtak a bátrabbak, amelyet egy szinte függőleges füves, kisebb sziklákkal tűzdelt oldalon lehetett megközelíteni. Itt is maradt még az egykori határgúlákból, a látvány pedig, amely a csúcsmászók ajándéka, kárpótolt minden fáradtságot.  

Annyi szépséget, különlegességet nyújtott a mai nap, hogy nehéz szavakat találni mindennek a rögzítésére, ezeket az élményeket meg kell tapasztalni.

Köszönjük a túravezetőnknek, hogy lehetővé tette ennek a túrának a kivitelezését, hogy ezúttal is szívélyesen megosztotta velünk azokat a szerteágazó ismereteket, amelyekkel rendelkezik.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin