Túrabeszámoló

ZERNYESTI – SZOROS

Mostanában, amikor gyakran érkeznek rossz hírek – tomboló árvízről, pusztító tűzvészről, vírus- és medvetámadásról, vulkánkitörésről – igazi ajándéknak számított a Cseke ajánlata, melyben László Ilonka a Királykő hegység Zernyesti szorosába hívta az érdeklödőket.

Harminckilencen jelentkeztünk: nők, férfiak, ifjabbak és szépkorúak, többnyire csíki természetjárók. Egy finnországi túratársunk jelenléte révén azonban már nemzetközivé vált természetkedvelő csapatunk.

Kora reggeli órákban indultunk. Mire Sepsiszentgyörgyre érkeztünk magunk mögött hagytuk a kissé ködös csíki medencét s a barcasági településeken áthaladva már biztosra vettük, hogy jó kiránduló időnk lesz. Zernyest központjától nem messze, a Királykő Nemzeti Park kapujában gyülekeztünk. A Botorog-kúttól, 885 méteres tengerszínt feletti magasságból fiatalos lendülettel vágtunk neki az útnak a kék sávos jelzés mentén, s ezt a tempót lefelé, a sárga sáv mentén is végig tartani tudtuk.

Körtúránk első szakaszában lassan emelkedő, kényelmes sétaúton haladtunk. Alaposan megnézhettük az utunkat övező magas sziklafalakat, a mészkőben kivájt kisebb-nagyobb üregeket, a sziklákon itt-ott meghúzódó szerény kis virágokat s a meredek falakon kiépített sziklamászó utakat. Számomra nagyon érdekes látvány volt a szoros jobb oldalán húzódó időszakos köves-sziklás patakmeder is. Szívesen időztem volna az út mentén elhelyezett információs tábláknál, melyek román és angol nyelven ismertetik meg az erre járókat a Királykő geológiájával, növény- és állatvilágával. Jó érzés volt látni, hogy itt senki se bántja ezeket a táblákat.

Aztán kicsit meredekebben lépegettünk felfelé, mindig előre, míg az út végén feltűnt a hegy. Kiértünk egy kis platóra. Kattognak a fényképezőgépek, mindenki szeretné hazavinni a látványt: előttünk a Kis- Királykő tömbje s vele átellenben a Nagy-Királykő bástyái uralják a láthatárt, közeli és távoli csúcsok, alattunk nagy tisztás, köröttünk sűrű erdők, kicsit balra, a hegy alatti tisztáson menedékház, a Curmătura, 147o méterrel a tenger szintje fölött. A gerincen, kisebb kanyart megtéve közelítjük meg. A háztól nem messze hideg vízű forrás. Azt tartják, hogy aki ebben megmossa az arcát, az megfiatalodik. Mi is kipróbáltuk. Hiszünk a mondásban! Van ott egy kis tükör is, a látvány ellenőrzése végett.

 

A menedékháznál igazi alpesi hangulat kerít hatalmába: tájba illő színű és formájú épület, ablakokban piros muskátli, jó fekvésű terasz remek kilátással, házban szálláslehetőség, saját büfé, ház körül sátortáborozási lehetőség. Jól esik itt lenni.

 

Kicsit megpihentünk, majd a ház mögötti kertajtón kilépve egy elég meredek erdei úton mentünk fel a Hasadék- kilátóhoz. A félórás út nem volt könnyű, de a látvány onnan fentről kárpótolta a befektetett energiát. Egész közelről csodálhattuk a Kis-Kőhavast s vidékét.

Aztán elindultunk lefelé. A sűrű erdőn át vezető út rövidebb ugyan, mint felfelé volt, de meredekebb s térdpróbálóbb. Hála Istennek, mindenki szerencsésen visszaért a kiindulási ponthoz.

Szép napunk volt, sok minden belefért. Testünket - lelkünket erősítette, melengette a friss levegőn, gyönyörű időben megtett 25.ooo lépés, két túratársunk vers-ajándéka, a kedves túratársakkal folytatott sok jó csevegés, a finn barátunk éneke. Gazdagabban tértünk haza a minket annyi élvezettel királyilag megjutalmazó Királykőtől.

 

PETZINGER KLÁRA

Csíkszereda, 2o23. augusztus 13