Túrabeszámoló

Havasszépe túra a Csukás-hegységbe

Napisten havának nyolcadik napján a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, László Ilonka és László Csaba vezetésével a csodálatos Csukás-hegységbe túráztunk. Ezen a napsütéses, gyönyörű reggelen negyvenen gyűltünk össze a gyalogtúra kiindulási pontjánál a Bretocsa-hágón, izgatottan várva a havasszépével való találkozást. A népi mondás Medárd napjához fűződő időjóslata nem tántorított el és ezúttal is bizonyosságot nyert, hogy jó döntés volt nekivágni a hegynek. A piros sáv gerincjelzést követve, az útvonal első szakaszán erdő között, majd az erdőből kiérve szerpentinező turistaúton haladtunk, egészen az antennákig, a palástfüvekkel szegélyezett és kavicskővel kibélelt úton. A Csukás-hegység palástfüvei most is a legszebb ruhájukat öltötték magukra, kis ezüstös gyöngysorok sorakoztak a gömbölyded zöld levelek szélein, az összegyűlt harmatcseppek nummulitest formáztak a levélkék középső részén. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi apró csoda fogad ezen a helyen. A Csukás-hegység különösen kedves számomra, első magashegyi élményeim hozzá kapcsolódnak, formagazdagsága minden alkalommal lenyűgöz és ha rododendron virágzáskor van a túra az még felejthetetlenebbé teszi az összképet.

A fokozatosan emelkedő, szerpentinező első szakaszt egy hangsúlyosabb emelkedő rész követi és ezt legyűrve, ahogy kiérünk a hegygerincre már magunk mögött hagyjuk a teljes 700 m-es szintkülönbség nagy részét, ezután csak enyhe emelkedők és ereszkedők váltogatják egymást, amíg elérünk a Tigáj-nyeregig. Az 1954 m magas Csukás csúcsra kívánkozók innen még egy jókora emelkedő szakasznak kell nekivágjanak, de amikor fentről körülnéznek, az az érzés már minden fáradtságot feledtet.

Most a hegygerincere kiérve beiktattunk egy rövidebb kitérőt, hogy egy egykori határhalmot keressünk fel, Molnár Sándor néhai túratársunk emléke előtt tisztelegve, akinek szívügye volt a Határtúra mozgalom.

László Csaba túratársunk jó szokásához híven ezúttal is egy szavalattal tette szebbé a megemlékezést. Az égiektől kísérve tovább haladtunk a jól kitaposott ösvényen. A gyalogfenyőkkel és borókákkal szegélyezett szakaszt követően már mézédes illat lengte be a levegőt és kezdtek feltűnni az első rododendronok, mindenki örömére. A fekete áfonyák és a vörös áfonyák is most virágoztak, apró kárpáti harangrojtok húzódtak meg a borókák árnyékában.

Ahogy a Tigáj-nyereg közelébe értünk már egyre látványosabb rózsaszín szőnyegek kezdtek kialakulni az oldalakban és egyre nagyobb volt azok száma, akik csodálták ezeket. A csíkszéki EKE tagjain és szimpatizánsain kívül háromszéki túratársakkal is találkozhattunk itt, ők is népes csapattal érkeztek Dukrét Lajos bácsi vezetésével. Többször jártam már ezen a klasszikusnak nevezhető túraútvonalon, de ennyi virágleső és csúcshódító emberrel még soha nem találkoztam mint a mai nap. Hétvége volt, az időjárás kedvezőnek ígérkezett, a virágzás is most van teljében, úgyhogy a Csukás-hegység a lehető legszebb arcával örvendeztette meg azokat, akik úgy döntöttek, hogy ide szerveznek programot.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin