Túrabeszámoló

Éppen, mint a turisták…

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egysület (CsEKE) régi álma, hogy olyan programot szervezzen, ami a mozgássérültek számára is elérhető. A Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetével együttműködve ez meg is valósult múlt csütörtökön, Szépvízen: a fiatalok olyan kiránduláson vehettek részt, amely során megismerkedhettek a falu történelmével, kultúrájával, érdekességeivel.

Kirándulás és tornázás a tó mellett. Az élet apró csodái az egymásra találásban  

Füstös Csongor Nemere tagja a CsEKE-nek és önkéntese a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének. Tőle származik az az ötlet, hogy az akadályozottsággal élő fiatalok is megtapasztalják egy napra, hogy milyen turistának lenni.
A túra Szépvíz központjából, Szent László szobrától indult. A túravezető, Szakáli Mária a katolikus templom védőszentjéről mesélt. Többek között azt is megtudtuk, egy helyi legenda szerint Szépvíz neve onnan származik, hogy Szent László király a kunok felett aratott győzelme után lovával egy tóba ugratott és azt mondta: „Igyál lovam, mert ez szép víz”.

A következő látnivalónk a római katolikus templom volt, ahol további érdekes információk birtokába jutottunk. A helyi plébános, Gábor Zoltán a turistavezető szerepét vállalva az 1763-ban épült templomot mutatta be. Mesélt például a kézzel festett gyönyörű ablakdíszek történetéről, amelyek brassói kolostorból származnak és az 1970-es években kerültek ide. Különlegességük amellett, hogy szép képeket ábrázolnak a szent családról és Jézus követőiről, hogy bizonyos üvegelemek olyan képmásokat ábrázolnak, amelyek csak a sötétben láthatók. Sokan megcsodálták már ezt a jelenséget, de okát még senki sem tudta megfejteni.

Az örmény kultúráról

Utunk innen az örmény templomba vezetett. Sokat tanulhattunk az örményekről, a kultúrájukról, és megtekinthettük mindazt, amit maguk után hagytak Szépvízen. Az általuk épített kaszinó, a templom és a lakóházaik mind a falu tulajdonában maradtak, miután kitelepedtek. A Csibész Alapítvány megvásárolta a templomhoz tartozó plébánia és kántor-, harangozói lak épületeit, amelyek ma gyermekotthonként működnek, illetve ferences nővérek is laknak itt.
– A falu fejlődését az örmények betelepedése lendítette fel. Sokat építkeztek, jó üzletemberek voltak és kiváló közösségi életet éltek – fejtette ki a plébános, aki sokat tesz az örmény templom megőrzéséért, amelyet pályázati pénzekből az utóbbi években restauráltak és felújítottak. A templom egyik sajátossága, hogy nincs oltár, és a sekrestye falba épített bútorzata nagyon régi. A vasárnapi esti miséket napjainkban itt tartja a falu plébánosa. Minden évben örmény búcsút is szerveznek itt, ahová eljönnek a környék örmény leszármazottai is. Körülbelől kétszázra tehető a résztvevők száma ezen alkalmakkor. Az 1838-as sematizmus 503 örményt tart számon, ami a falu lakosságának 25 százalékát tette ki, de nem tudhatjuk, hogy ezek az adatok mennyire valósak – mondta el érdekességként a plébános.

Piknik és játék

A kora délutáni órákban szabadabb program következett: a szépvízi gáthoz kirándultunk. Egy erdei piknik után önfeledt játékba kezdett a lelkes csapat. Voltak, akik inkább a tó körüli sétát választották, de aki játszott, az annyira belemerült, hogy felnőttként is gyereknek érezhettük magunkat a társaságában. Közben népdalokat énekeltünk, jó hangulat, móka, szórakozás jellemezte a délutánt.

A résztvevők tapasztalatai

A 31 résztvevő közül 17 moz­gássérült – ők Gyergyóból, Fel­csíkról és Csíkszeredából érkeztek –, a többiek a CsEKE tagjai közül, önkéntesekből és más fiatalokból kerültek ki.
Az önkéntesekkel beszélgetve megtudtuk, hogy számukra mindig feltöltődést és élményt jelent az akadályozottsággal élő fiatalokkal lenni, hisz sokat alakít a nézőpontjukon, és felelősségteljesebbé teszi őket.

Budai Ilona – aki szülőként és a gyergyói mozgássérültek elnökeként volt jelen – egymás elfogadásának megtapasztalását és a kikapcsolódás lehetőségét emelte ki.
– Találkozunk, ismerkedünk más emberekkel, és csodálatos összhangot lehet érezni közöttünk, mert együtt jól érezzük magunkat– fejtette ki.

A CsEKE tagjai is nagyszerűen érezték magukat, többen közülük első alkalommal találkoztak a mozgássérültekkel. Véleményük szerint érezhető volt az önzetlenség, és nagyon megindító, ahogyan az akadályozottsággal élők nyitottan befogadnak minden új személyt a közösségükbe, bekapcsolódnak a tevékenységekbe, szeretik egymást, és lelkesedésükkel bearanyozzák mindenki napját.

Valóban: minden pillanat ajándék volt, hiszen minden kimondott szó őszinteségből fakadt. Az akadályozottsággal élő fiatalok igazán észreveszik az élet apró csodáit.

Barabás Emőke