Hosszúaszó túra

  1. január 26-án, szombaton a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (CsEKE) szervezésében, Búzás Márton túratársunk vezetésével egy szép körtúra formájában a Hosszúaszó völgyét, a Fitód – Xantus-kápolna – Xantus kastély – Kígyós puszta – Csíkszereda útvonalat jártuk végig, körülbelül 12 km-t.

36-on indultunk útnak, négyen Sepsziszentgyörgyről, ketten Barótról is csatlakoztak a csíkiakhoz és Lara kutyus is velünk tartott.

A reggeli havazóban a 9.40-kor induló menetrend szerinti járattal utaztunk Csíkszeredából Fitód végéig, ahonnan gyalogosan folytattuk utunkat Hosszúaszó irányába. Az előzetes egyeztetéseknek köszönhetően ezúttal nem kisbusszal, hanem egy nagyobb kapacitású járművel utazhattunk, amelynek találóan még a rendszáma is EKE feliratú volt.

A túravezető köszöntötte a csapat tagjait és elmondta, hogy jubileumi túrán vagyunk, ugyanis negyven évvel ezelőtt épp ilyenkor indult el a Jöjjön velünk turistamozgalom. Még egy korabeli újság is előkerült az erről szóló felhívással az egyik hátizsákból és voltak olyanok is a csapatban, akik régi fekete-fehér fényképek hoztak abból az időből.

A nap próbált utat törni magának, felhők fátyla mögül egy fényes gömb rajzolódott ki tőlünk jobbra, ahogy a dombok fölé tekintettünk. A bal felőli oldalon szarvasünők tűntek fel a domb tetején, voltak vagy haton, de hamar odébb álltak.

Fitódból kifelé tartva egy vicces jelenetnek lehettünk részesei a falu szélén. Egy ló közeledett, mögötte középen a fogatos látszott, aki két kezében tartotta a gyeplő végét, szekér azonban nem volt a ló után kötve. Kedélyesen üdvözöltük egymást, aztán az atyafi látva a túrabotjainkat rákérdezett, hogy ejsze sízni megyünk. Mi sílécek nélkül, a fogatos pedig szekér nélkül, mindenki ment a maga dolgára J.

Sima terepen haladtunk Hosszúaszó felé, szép havas úton a patak mentén, amelyet Hosszúaszó patakának neveznek a helyiek, ugyanez a patak átszeli Fitód települést és mire Zsögödbe ér, ott már a Fitód pataka néven emlegetik.

Közel 3 km megtétele után, háromnegyed órás sétát követően meg is érkeztünk a fenyvesektől övezett Xantus-kápolnához, amely az 1694-es, utolsó csíki tatárbetörés visszaszorításának és Xantus Keresztes alcsíki királybírónak állít emléket.

Egy keveset időztünk ezen a helyen, aki még nem járt errefelé közelebbről is megszemlélte a kápolnát, aztán a régi féltve őrzött fekete-fehér, hullámos szélű fényképek is sorra előkerültek és csoportképek készültek az utókor számára.

Rafain Enikő túratársunk a Hívnak a hegyek, csábítanak a csúcsok … kezdetű saját szerzeményű versét szavalta el, László Csaba pedig a Wass Albert: Üzenet haza című versével örvendeztetett meg a kápolna szomszédságában.

Itt csapatunk kettévált, 7-en tovább folytatták az utat Hosszúaszóba, 29-en pedig a szemközti völgyön keresztül felfele tartottunk a hajdani Xantus kastély maradványai felé.

Innen nagyobb hóban folytattuk a gyaloglást, de nyomok már voltak, így nem kellett havat taposni. Fokozatosan emelkedtünk a fenyőerdő között és 300 méter megtétele után már ki is értünk a XVII. században épült Xantus kastély romjaihoz, amelynél egy kereszt állít emléket az egykori építménynek.

Itt pihenőt tartottunk és mindenki jóízűen fogyasztotta el az otthonról hozott falnivalót, innivalót. A pihenő után folytattuk utunkat, innen nagyjából még ugyanennyi emelkedő várt ránk. 

A felfele vezető út felénél egy irtásos részen előbújt a nap és olyan gyönyörűen ragyogott, hogy mindenkit megállásra, nap felé fordulásra késztetett. Mivel az utóbbi időben elég ritkán mutatkozott, most olyan jólesett érezni simogató sugarait.

A napfürdőt követően tovább haladtunk a Havas útja felé az erdő közötti havas úton. Kisvártatva már fent is voltunk a gerincúton, amelyen nagyon kényelmesen lehetett haladni. A fák törzsére fehér alapon a zöld színű X jelzés volt felfestve, a Xantus Keresztes meditációs út jele, amely Csíksomlyóról vezet a Xantus-kápolnához.

 

Ez az út a lelki feltöltődést szolgálja, jól járható, pihentető szakasz, nyugtató erdőrészek között vezet, időnként rálátás nyílik az alattunk húzódó völgyre, úgyhogy ezúttal mi is fentről szemlélhettünk azt az útszakaszt, amelyen korábban a völgyben haladtunk.

A szemközti dombtetőn a kisrepülők hangárjait láthattuk, alattunk a völgyben Fitód látszott, távolabb a Suta erdőrész, a város pedig a köd miatt nem fedte fel magát, pedig tiszta időben innen az is jól látható.

Előttünk a Nagysomlyó magasodott, ezúttal felhőbe bújva. Érintettük a Kígyós pusztát, ahol az évnyitó, józanító túra alkalmával nemrég szalonnát sütöttünk és jókedvűen nótáztunk a tűz körül.

 

Innen a Nagysomlyó dél-nyugati oldala felé vettük az irányt és a város felett egy újabb kereszteződéshez érve elköszöntünk egymástól, mert itt ismét kettévált csapatunk.

14-en a város keleti övezete irányába tartottunk, az egykori gazdasági épületekhez érve, 15-ön pedig Csíksomlyó irányába tartottak.

A túra időtartamánál öt óra volt megjelölve és mi percre pontosan 15.00 órakor érkeztünk vissza a város végébe. 

 

Köszönjük Búzás Márton tagtársunknak, hogy vállalta a túravezetést és köszönjük túratársainknak a részvételt, együttlétet.    

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

Túra kép