Kakasmandikó-túra krónikája
2023. április 15-én reggel 9,30-kor a Brassó megyei Babarunka településről, ami Csíkszeredától 130 km-re található, 84-en vágtunk neki a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Péterffy Ágnes által vezetett magashegyi Kakasmandikó túránknak. Úti célunk a Csukás-hegység lábánál található Teszla-tisztás volt, ahol az év ebben a szakaszában „kiterjedt kakasmandikó teleppel és egyéb tarka tavaszi teremtményekkel” találkozhatnak a turisták.
Indulás előtt túravezetőnk ismertetőt tartott a körülbelül 11 km-es útvonalról, a Csukás hegység földrajzi érdekességeiről, a látnivalókról. Rövid bemutatkozó és az elmaradhatatlan „népszámlálás” után útnak indultunk a kellemesen hűvös tavaszi reggelen.
A kocsikat elhagyva a piros háromszöggel jelzett úton indultunk el, amely egy erdei útlezáró sorompóig tartott. Innen, balra tartva, piros sávon haladtunk az áprilisi latyakos, sáros, agyagos úton. Fokozatosan emelkedett az utunk, így hamar lekerültek rólunk a legvastagabb ruhadarabok.
Az elmúlt hetek hideg, havas időjárása miatt a táj még nem öltött határozott tavaszi arculatot, de meg-megmutatta magát egy-egy tavaszi virág, mint a fogas ír, berki szellőrózsa, odvas keltike, csillagvirág, fekete hunyor. A bükkfák között besütő nap is jólesően melengette testünket, lelkünket. S hogy a töltődésünk teljes legyen Ági odavarázsolta nekünk a manókat is az erdőbe. Megmutatta a manó lakot is, egy odvas fa képében. Észrevetette velünk a természet egyéb érdekes teremtményeit is, mint például a „szenteltvíztartós” fát, egy mohával bélelt, kehely formájú bükkfaüreget. Különlegesen jó érzés volt ott lenni!
A Teszla lábától a piros kereszt túristajelzést követtük. Innen már csak 40 percnyire volt a tisztás. A további emelkedő során utunk téli túrába fordult. Bokáig süllyedtünk a hóban. A tisztásra érve elszomorodtunk, mert mindent hó borított. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor egy-egy fa alatt, ahonnan a hó már elolvadt, kakasmandikókat és hóvirágokat találtunk. Minden kis virágra rá tudtunk csodálkozni, tudtunk örülni nekik. Hihetetlenül szép a lila virágú, pöttyös levelű kakasmandikó.
A tisztáson ebédeltünk, behúzódva az elszórtan álló fenyőfák alá, mert felkerekedett a szél. Az 1 órás pihenőt mindenki kedve szerint használhatta nézelődésre, fényképezésre, beszélgetésre.
A Teszla-tisztás domború hátáról gyönyörű látványt nyújtottak a Csukás-hegység kőbordái, a Nagykőhavas pazar látványa.
A tisztás bal oldalán állt a Teszla, a Csukás fehér mészkő alkotta, 1613 m magas előhegye. Néhányan megpróbáltuk megmászni, de a havas, csúszós, meredek sziklaoldalon nem volt könnyű a feljutás. Feladtuk, de kárpótolt a zergék látványa, s a szikla aljában meghúzódó tavaszi virágok üdesége.
Ugyanazon az úton jöttünk vissza is, mint amelyiken mentünk, de unalmasnak nem mondhattuk. Kissé letérve az útról zsenge medvehagymát is szedhettünk a kora délutáni igazi, tavaszi melegben.
A megközelítőleg 500m-es szintkülönbséget szinte észre sem vettük, annyira látványos, érdekes volt az útvonalunk.
Egy kellemes, tartalmas, jó hangulatú túrában volt részünk, amit köszönünk a túravezetőnknek.
Kívánom, hogy mások is tapasztalhassák, láthassák meg a természet nyújtotta szépségeket, kincseket!
Lejegyezte: Pál Teréz