Túrabeszámoló

A történelmi Magyarország egyik legszebb vasútvonalának, az 50,9 km-es Csíkszereda–Gyimes szakasznak egy részét fogjuk érinteni túránk során, melyet 1897. október 18-án nyitottak meg a forgalom előtt, és a magyar vasútépítés egyik legkiemelkedőbb magvalósításaként tartják számon, mivel a nehéz terepviszonyoknak tulajdoníthatóan alagutak fúrására és völgyhidak építésére került itt sor.

A táborból autóbusszal jutunk el gyalogtúránk kiindulási pontjára, Lóvész település központjába. 805 m-es tengerszint feletti magasságból, az üzlet melletti, enyhén emelkedő úton indulunk el, ezen közel két kilométert gyalogolunk a kék kereszt turistajelzés mentén, amikor megpillantjuk a 64,44 m magas Karakó-völgyhidat.

A vasút vonalát az indulástól számítva egyórányi járást követően érintjük, átkelünk rajta, és elsétálunk a völgyhídhoz, ahonnan a nagy mélységet és a messzeséget kémlelhetjük. Tiszta időben innen jó messzire ellátunk, alattunk Lóvész elszórt házai, távolabb a Hargita hegyvonulata által szegélyezett Csíki-medence, közepén a Nagysomlyó (1033 m) kiemelkedő vulkanikus tömbjével.  

A kék kereszt turistajelzéshez visszatérve folytatjuk utunkat, mogyoróbokrok és nyírfák szegélyezte agyagos úton emelkedünk mind fennebb. Ahogy nő a szintkülönbség, a növényzet is változik, kezdenek megjelenni a borókák és az áfonyacserjék.

Kisvártatva elérjük az út bal oldalán található forrást és itatót, ettől nem messze már látszik az 1289 m-es Lóvész-tető, túránk legmagasabb pontja, ahová kis kitérőt teszünk, és rövid pihenőt is tartunk.  

Visszatérünk a korábban elhagyott turistaútra, és továbbhaladva kiérünk egy tisztásra, ahonnan láthatjuk a szemközti Bocs-tetőt (1372 m). Újabb rövid emelkedő szakasz következik, majd egy újabb tisztásra kiérve, balra fordulva rácsatlakozunk a piros sávval jelölt gerincútra, az Egyeskő 60 teljesítménytúra útvonalára. Az út keskeny ösvénnyé szelídül, aztán ennek jobb oldalán megjelenik egy villanypásztorral elkerített rész, legelésző lovakkal és megtermett, csaholó pásztorkutyákkal, melyek elszántan védik területüket.

Ezen a szakaszon kinyílik a horizont, jobbról gyönyörű panoráma tárul elénk. A Hargita vonulata mögött a Királykő és a Fogarasi-havasok csúcsai látszanak, kelet felé tekintve a közelben a Pogányhavas és Szép-havas, és távolban a Szellő-tető jellegzetes félig kopár, félig erdős oldalát láthatjuk. Balra tekintve a Naskalat, Hármaskő tárult elénk, távolabb a Tarhavas látszik.

Az út jobb oldalán szénatárolók sorakoznak, oldalukon a piros sáv turistajelzéssel. Ezek mellett halad az út, ami beér egy lombos erdőrészbe, ahonnan mélyen ülő vájattá változik, ami folyamatosan lefelé tart. Agyagos, kövekkel tűzdelt meredek ereszkedőn araszolunk lefelé, s amikor ez véget ér, kiérünk egy nagyobb tisztásra, amelynek bal oldalán egy bekerített részen takaros kis, tájba illő házacska van nagy csűrrel, udvarán rendezett boglyákkal. Ez a kicsi tanya olyan, mint egy mesebeli házikó, s éppen félúton található Menaság és az Egyeskő között a gerincút mentén.

Az út innen újra emelkedni kezd, s ahogy felérünk a tetőre, az alagút tetején találjuk magunkat, amely az 1223 méterével az egyik leghosszabb használatban lévő az országban.

Idáig 10 km-t tettünk meg, ha kimegyünk a lapos terület szélére, akkor látszik a mélyben a vasút vonala és az alagút bejárata, a távolban pedig Ajnád házai, Vacsárcsi és a göröcsfalvi templom kecses tornya.

Ebédszünetet tartunk, majd az Utusaly-tetőt jobbról megkerüljük, erdős részen, egy sorompóval lezárt területen, innen kiérünk egy tisztásra, ahol kalibák vannak. Tovább emelkedik az út, fás részen halad felfelé, és egy hétágú lombhullató fánál balra tartva elhagyjuk a piros sáv turistajelzést, majd sudár fenyőfák mellett egy jelzetlen úton Görbepatak felé vesszük az irányt. Selymes füves részen haladunk, aztán egy borókákkal körülölelt szakasz következik. Jobbról a Tatár-hegyet pillantjuk meg tetején egy kalibával, a Széphavas is látható innen a Szentlélek kápolnával és haranglábbal, mellettünk a völgyben a Ciherek patakának házai látszanak. Előttünk a Kopac-hegy, balra tekintve a Hegyes-havas.

Egy elkerített részhez érünk, ezzel párhuzamosan haladunk előre. Ahogy véget ér a kerítés, az út enyhén emelkedni kezd, és balról a völgyben megjelennek Görbepataka házai.

Sima sétányon haladunk előre, a völgyben a kispesti viadukt látszik és egy itató a közelben, ahol szomját olthatja a vándor. 13 órakor vonat is érkezik Lóvész felől, amit fentről követünk.

Ereszkedő szakasz következik, gyönyörű innen a panoráma, balra a völgyben Görbepataka és a Bagolyvár is látszik, a Tatros völgyében sorakozó települések és oldalirányú patakvölgyek egyaránt megjelennek, látszik úti célunk utolsó állomása, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium.

Kanyarog a köves út lefelé a völgy irányába, lassan elérjük a völgyhidat. Eltörpülünk a hatalmas építmény mellett, áthaladunk a pillérek alatt, és kiérünk az aszfaltozott útra. Az út bal oldalán magasodik a Bagolyvár, az egykori bunkerek maradványaival. Még néhány száz métert haladunk előre, s a főutat is elérjük. Jobbra fordulva ezen is megyünk egy keveset, aztán megérkezünk a főút bal oldalán található gimnáziumhoz, az EKE Vándortábor helyszínére.

Péterffy Ágnes Katalin