Kerékpáros zarándoklat a templomok útján

Magvető havának huszonnegyedik napján, az évszakhoz képest egy kevésbé hűvös októberi reggelen a csíkszeredai Millenniumi templom udvarán gyülekeztünk, hogy a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében, Kocsis György vezetésével elinduljunk az  őszi biciklis zarándoklatra, mely ezúttal a Középcsíki-medencében található Templomok útvonalát érintette.

Ennek a kerékpáros zarándoklatnak már vannak előzményei, ugyanis tavaly október derekán is volt középcsíki kerekezés a Templomok útján, később pedig idén júniusban Alcsík térségét is körbebiciklizték túratársaink, akkor a Borvizek útján kerekeztek.

Az ötletgazda szerint szerint ezek a biciklis programok a jövő évi túratervbe is bekerülnek, hogy a mozgásnak ezt a formáját is népszerűsíthessük minél szélesebb körben.

A járványhelyzetre való tekintettel most kevesen kapcsolódtunk be a programba, kilencen kerekeztünk és a szokásos biciklis védőfelszerelés mellett (láthatósági mellény, sisak, kesztyűk),  a szabályokat betartva ezúttal maszkot is viseltünk, ami szemüvegesek esetében azért kényelmetlen, mert rontja a látási viszonyokat párásodást előidézve, így még akár balesetveszélyes is lehet. Még jó, hogy a város területét elhagyva, nyílt terepen már megszűnik ez a kötelezettség.

Reggel 10.00 órakor volt az indulás Csíkszeredából az „Angyalkás templomtól”, miután közösen az Úr imádságát, a Miatyánkot elmondtuk a négy őrálló angyal szelíd tekintetétől kísérve, melyek szárnyait szépen beragyogta az őszi napsugár.  

Első megállónk a csibai római katolikus templomnál volt, amely Szent Lőrinc diakónus vértanú tiszteletére lett felszentelve 2007-ben. Kis dombtetőre épült, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyvonulatok ölelésében fekvő Csíki-medencére. Amikor megérkeztünk a domb tetejére még a nap is ránk ragyogott, s látszott, ahogy a távolabbi felhők közül lajtorják formájában érnek a földre a fénysugarak.

Csibából Csaracsón keresztül haladtunk Madéfalva felé. Az egykori poros, összekötő utat, most sima aszfaltréteg borítja, megkönnyítve ezáltal az utazók dolgát, s ami még jó, hogy itt egyáltalán nincs akkora forgalom, mint a főutakon. Leginkább mezőgazdasági gépekkel közlekednek errefelé, autó kevesebb volt. Jött egy traktor, ami épp jókor érkezett, mert volt olyan szerszámjuk, ami biciklihez is talált. Ha nincs ez a lehetőség és a segítő túratársak, akkor az én biciklis zarándoklatom itt véget is ért volna egy kerékzár miatt, de szerencsére folytathattam utamat. Madéfalván újra megadta magát a hátsó kerék, itt egy falubeli sietett segítségünkre.

A Jézus Szíve tiszteletére felszentelt madéfalvi római katolikus temlom, amely az 1900-as évek első felében épült, éppen felújítás alatt van, tornya alaposan körbe van állványozva, szépül a homlokzat. A templomkertben a falu szülöttének, Zöld Péter plébánosnak emeltek emléket, aki a madéfalvi veszedelem idején kísérte a Moldvába menekülő székelyeket, lelkileg támogatva őket. Mi is megemlékeztünk eleinkről, majd folytattuk utunkat a csíkrákosi Bogát dombján található Szent Jakab és Fülöp kápolna felé, ahol egy hosszabb pihenőt tartottunk.

A domb aljában többnyelvű információs tábla tájékoztat Csíkrákos nevezetességéről, túravezetőnk ismertette ennek adatait. 1720-ban épült a kicsi kápolna a dombtetőn, ahol jó időzni és ahonnan tiszta időben messzire ellátni. A közelben lépcsőzetesen sorakoznak a megművelt területek, barna-zöld sávjai, mint a székely szőttesek csíkjai, ezek szomszédságában található egy zsenge tölgyültetvény. Az egykoron őshonos fafajtát a Csíki-medencébe kívánják visszatelepíteni lelkes természetvédők.

A Bogát domjáról leereszkedve friss borvízzel töltöttük fel kulacsainkat a Vándor Székely panzió melletti forrásból, majd az Olt hídját és a vasutat átszelve beértünk a falu takaros házai közé. Itt nem mehettünk el anélkül, hogy üdvözöljük egyik helybéli túratársunkat, akinél rövid pihenőt tartottunk.

Következő állomásunk a Göröcsfalva határában található, Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt, középkori eredetű, erődített műemlék templomnál volt, amely a tornyán található, szimbolikus falképeivel egyedülálló értéket képez a környék templomai között. Túravezetőnk emlegette, hogy tavaly a régész túratársunk milyen alapos bemutatót tartott erről, ennek az ismerethalmaznak egy részét osztotta meg velünk ezen a zarándoklaton.

Urunk Színeváltozásának tiszteletére szentelték fel Vacsárcsi római katolikus templomát az 1980-as évek elején, amely egy korábbi kápolna helyére épült, a főút mellett. A templom mellett elhaladva Csíkszentmihály felé tartottunk, ahol a következő megállónk volt.

Csíkszentmihály római katolikus templomát műemlékként tartják számon, eredete a XV. századra tehető, a Szent László legendát és a Keresztutat ábrázoló középkori freskótöredékei nemrég kerültek feltárásra.

Csíkszentmihályról Szépvíz felé vettük az irányt, ennek a településnek három nagy temploma és egy kisebb kápolnája hívogatja a vándort, tornyaik már messziről látszanak. A tavalyi zarándoklat alkalmával a helyi plébános is fogadta a kerekezőket, aki szintén lelkes természetjáró. Idén nem került sor személyes találkozóra, de bízunk benne, hogy jövőre újra köszönthetjük egymást.

Szépvízen a községközpontban található, 1800-as évek végén épült Szent László római katolikus templomot és a főút melletti Havasboldogasszonynak szentelt kis kápolnát kerestük fel, ennek sírkertjében is időztünk egy keveset.

Szépvíz többi templomát és a csíkszentmiklósi templomot most csak távolabbról szemléltük. Csíkszentmiklós határában megváltunk az egyik túratársunktól, aki idáig tartott velünk, mert hazaérkezett.

Borzsova, Delne és Pálfalva templomai, melyek szintén a Mária út vonalán helyezkednek el, egy következő zarándoklatunk állomásait képezik.

Utolsó megállónk Csíksomlyón volt, a Kegytemplomnál, ahová mindig jó megérkezni egy-egy hosszabb, rövidebb út után, itt megnyugszik a lelkünk, szívünk békére lel. Délután négy órakor érkeztünk a templom udvarára. Kicsi a világ, szokták mondani, a Kegytemplom előtt is biciklis túratársakkal találkoztunk.

Köszönetet mondtunk, hogy szerencsésen végigjárhattuk az utat, együtt mondtuk el az Üdvözlégy Mária imát, és csendes elmélkedésre a Szűzanya szobrához járultunk.

A nap zárásaként túratársaink vendégszeretetében részesültünk még Csíksomlyón és Csíkszeredában.

Szép napunk volt, egy simogató őszi nap, sok fénnyel és lelki töltettel.

Köszönet mindenért!

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

 

 

 

 

 

Túra kép