Két csoda egy napon
Hétközben is túrázunk néha, de hétvégén tuti biztos, hogy felhúzzuk a bakancsot és útra kelünk valamerre. Szombaton július másodikán a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület éves túratervének megfelelően, a szokásos helyszínről a buszpályaudvar melleti áruház parkolójából hat autóval keltünk útra a maroshévízi Kőgombákhoz László Ilonka vezetésével. Egy páran tartva a viharos, esős időjárástól visszléptek, de ők bánhatják is, mert kellemes szép időben volt részünk.
Mik is azok a kőgombák? A természet csodái. A kőgombák a Görgényi havasok északi részén, Maroshévíz közelében található különleges sziklacsoport, hasonlóan a Bucsecs hegységben található formákhoz. A túrára az ihletet a társszervezetünk a Gyergyószéki Erdélyi Kárpát Egyesület kisfilmjéből merítettük, hálás köszönet nekik, hogy szinte minden túrájukról egy-egy gyönyörű kisfilmet tesznek közzé a világhálón. A múlt ősszel az ők segítségükkel mentünk felfedező útra egy elég nagyszámú csapattal, a valóság is megnyerte tetszésünket nemcsak a kisfilm. Egy kisebb csapattal június 6-án bejáró túrát szerveztünk, úgy hogy bátran keltünk útra a hivatalos túra napján.
Másfél óra kocsikázás után megérkeztünk túránk kiinduló pontjához a maroshévízi sípályához, ahonnan a Mogyróspatak völgyén haladtunk az elénk táruló Öreg-tető felé. Semmi esőnyom, poros erdei út, egy helyen tehenek bámultak ránk és mi rájuk, egy esztenánál, három szigorú kutya rendesen meg is ugatott, ijesztgetett, de nem bántott. A macinak csak a nyomait láttuk a porban szerencsére.
Két órás gyaloglás után érkeztünk meg úticélunkhoz, ahol óvatosan mászkáltunk, fotóztuk a kőgombákat, egymást. Nagyon kellett vigyázni magunkra, egymásra, mert nem is mertünk a mélységbe lenézni. A kőgombáktól visszatérve, egy szép tisztáson fogyasztottuk el jól megérdemelt ebédünket. Egy hosszabb pihenő volt tervbe véve, de közben hirtelen kezdett dörögni és kissé beborult, a nem olyan messze levő Kelemen havasokat rendesen meg is mosta. Menet szerencsére megbámultuk a tájat, mert visszafelé csak a felhők látszodtak. A társaság hamar összeszedelőzködött és nagy sebességgel elindult a visszaútra. Közben a felhők elhúzodtak, úgy hogy megengedhettünk magunknak egy kis pihenőt a kulturális műsorra, mely három szavalatból állt. Az autókhoz visszatérve, volt aki lesiklott a bobon, nemrég épült bobpálya a sípálya szomszédsásgában. Nagyon szép rendezett környezetben fogyasztottuk el a megérdemelt kávét, üdítöt. Ez volt az első csoda.
Hazafelé megálltunk Ditróban egy kis időre, hogy lássuk az ottani csodát is. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy valakinek a kerítése a saját keze munkája és a Lánchíd kicsinyített mása. Megcsodáltuk a gyönyörű virágokkal körülvett ditrói Jézus Szent Szíve templom, az Országház, a Csíksomlyói Kegytemplom, a Mária szobor, a most készülő Szent István Bazilika kicsinyített másait. Elbeszégettünk az alkotóval Mezei Imrével és további jó munkát, sikereket kívántunk neki.
Két csodát láttunk, egy természeti csodát és egy ember alkotta csodát. Szép napunk volt, teli energiával, feltöltődve érkeztünk haza és várjuk a következő csodát.
László Ilonka és Csaba