Túrabeszámoló

A Csíkszéki EKE szervezésében október 8-9-én a Kelemen-havasokban túráztam, meseszép helyeken. Csíkszeredából szombaton, hajnali 4 órakor indultunk Bukovinába, a Ráró-hegységbe, Románia észak-keleti részébe, 7 személyautóval, 30 lelkes túrázóval együtt, melyből mindössze a túravezetőt személyesen, néhányukat látásból ismertem csak. Szombatra két túra volt betervezve: a Fejedelemasszony kövei (1634m) és a Kelemen-havasokban levő 12 Apostol (1760m) sziklacsoport. Amire elértük a Transzráró meseszép útvonalát már virradt, így végigcsodáltuk a Beszterce folyó mellett levő hegyek-dombok sárguló-vöröslő színeiben pompázó tájat. Az autókat a Hotel Alpin Rarău-nál hagytuk, innen a kék keresztet követtük.

Legenda is kapcsolódik a Fejedelemasszony köveihez, amely szerint 1541-ben Petru Rareș moldvai fejedelem a  törököktől szerzett kincset itt szerette volna elrejteni, de a törökök rátámadtak feleségére is fiára, akik a sziklák között levő barlangban kerestek menedéket. Kétségbeesett imájukban arra kérték az Istent, hogy védje meg őket. Erre hatalmas sziklák váltak le a hegyről, és maguk alá temették a törököket a kincsekkel együtt. Egy másik legenda szerint, egy villám hasította ketté a sziklát, amelyet az ördög küldött, mert meg akarta találni a fejedelem által eldugott kincset.

Túránk első része egy erdőn vezetett felfelé, majd elénk tárultak a hatalmas sziklák, és a terep is egyre kövesebb, mászósabb, láncosabb lett, azonban a látvány minden nehézséget elfeledtetett.

A nap második túrája a 12 Apostol köveihez vezetett. A szállodát elhagyva mintegy 50 kilométerre érkeztünk Gura Haitii (Hajtószáda) faluba, ahonnan indult az újabb kihívás. A Kelemen-havasoktól a Csomád-hegységig egy vulkanikus ív található, amely hosszában vulkanikus kőzetekkel és különböző alakú, bizarr sziklaképződményekkel nyújtanak fantasztikus látványt a túrázóknak 1760 méter magasan. Ez a legnagyob vulkanikus eredetű hegysége Romániának, mintegy 2000 km². Ezeket az andezit-agglomerátumokat a Gura Haitii (Hajtószáda) faluból közelítettük meg a kék pont jelzéssel ellátott tanösvényen a Hajtó-patak mentén, melyen két pallón áthaladva tisztások és erdők váltakozásai feledtették a ±700 méteres szintkülönbséget. Rengeteg gombafajtát csodáltunk meg, és találgattuk ehető vagy nem ehető mivoltukat, majd ahogy feljebb jutottunk egyre több fekete és vörösáfonya örvendeztette meg társaságot, ízes, frissítő zamatával. Ahogy felértünk a borókabokrokkal és törpefenyőkkel váltakozó gerincre sorra megpillantottuk a sziklaalakzatokat, amelyek mindegyike különböző fantázianévvel bír aszerint, hogy ki minek lát egy-egy alakzatot. Nagyon szép, napos, tiszta idő volt, ezért fantasztikus kilátásban volt részünk a sziklákról. Végigcsodáltuk a Keleti-Kárpátok hegyvonulatát a Radnai havasokig, és távolabb a moldvai vidékekig. Pihenőnk ebben a gyönyörű időben, és tájban hosszabbra sikerült, így néhány perccel délután 4 óra előtt indultunk végig a gerincen a Vörös kövek felé, ahonnan egy hosszabb erdei úton ereszkedtünk le a kék kereszt jelzésen az autókhoz. A 16 kilométeres túra végén, este 7 órakor a gőzölgő, fantasztikusan finom radóci csorba mellett terveztük a másnapi csúcstámadásokat.

Vasárnap reggel szállásunkról 8 órakor indultunk a Kelemen-havasok legnagyobb csúcsára, a Nagykövesre (Pietrosul 2102 m). A reggeli felhős, ködös idő nem kecsegtetett remek kilátással, de az előrejelzés szerint esőmentes napra számítottunk. Mintegy 40 perces utazás után érkeztünk az egykori kénbányához, ahonnan indult túránk gyalogos része. 1969-1997 között itt működött Románia legnagyobb kénbányája, amely ma, mint ökológiai katasztrófa terül el a Kelemen-havasok természetvédelmi területén. A bányát elhagyva úticélunk a ködbe burkolózva csak sejtette nagyságát, ezért a napsütötte Negoj nyeregben (1703 m) tartottunk egy kis pihenőt és megcsodáltuk az elénk táruló látványt: északon a Dornai medencét, keletre és nyugatra a Kelemen-havasok gerincét. Felfelé haladva újra csemegéztünk az utat szegélyező fekete és vörösáfonyából. Aztán az út egyre meredekebb és kövesebb lett a Magyar Negoj csúcs (2081 m) felé haladva, és a szél felénk sodorta az észak felől érkező sűrű ködöt, amely végigkísért egészen a csúcsig. Itt nem is időztünk sokat, hisz néhány méter látótávolságban nem lehetett gyönyörködni, ezért tovább mentünk a mintegy fél órányira levő Nagyköves csúcsra (2102 m). Az elmaradhatatlan csúcsfotó elkészítése és a csúcspálinka elfogyasztása után visszaindultunk a Magyar Negoj csúcshoz. Örömünkre néha a szél fellibbentette a ködfályol szélét, ilyenkor igyekeztünk minél több fotót készíteni. A csúcsról elindulva egyszer csak kitisztult a látóhatár mindenki örömére, és próbáltuk beazonosítani a távolban látható hegycsúcsokat. 12 kilométert és ±600 méter szintkülönbséget hagytunk magunk után. A betervezett időre, délután 3 órára értünk vissza az autókhoz, ahol megköszöntük Kozman Zsolt túravezetőnek a kétnapi gondoskodást, túravezetést és szervezést, és búcsút intettünk egymásnak. Néhányan még meglátogattuk a Hajtószáda végén levő megalonit kőzetek múzeumát, amely Kr.e. a IV. évezred közepéből való, és 1987-ben fedezték fel. A köveken ókori egyiptomi vagy azték kultúrákhoz hasonlóan különféle róvások, bolygószimbólumok, a kereszténység előtti szimbólumok, köztük egy UFO-hoz hasonló szimbólum is kiolvasható. Aki arra jár érdemes egy-két percig elidőzni ezeknél a köveknél is.

Köszönöm ezt a kétnapos,  tartalmas, túrasorozat élményét Kozman Zsoltnak, a befogadást és a jó hangulatot a csapatnak!

 

Vántsa Judit