Túrabeszámoló

Kirándulás a Zernyesti-szorosba

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület évi tervei között szerepel a László Ilona túravezető által szervezett Zernyesti-szoros túra. Napok óta aggódva néztük az időjárásjelentéseket, mert esős idő nem kedvez a kirándulásnak. Megérkezett a várva várt nap, 2024. július 6-án egy 34 fős csapat elindult Zernyest fele, tele vágyakozással.

Hamarosan Brassó megyébe érkeztünk, már körbevettek a hegyek, csalogatóan integettek, hívtak, látogassuk meg őket. Mi haladtunk célunk fele, majd elhagyva kocsijainkat, a Botoroaga kúttól a szoros fele gyalogoltunk.  A csoda s hatása perceken belül ránklebbent, hatalmas sziklák között sétáltunk, nem győztük kapkodni a fejünket: az utunk két felén komoran bámultak, s a kis patak, amely valaha szétválasztotta őket, kiszáradt, sehol sem volt. A telefonok, fényképezőgépek előkerültek, hogy ne csak szemeinkkel őrizzük meg a látványt, maradjon meg virtuális emlékeink között is. László Ilona túravezető vezette a kis csapatot a Curmatura menedékház fele, László Csaba társunk zárta a sort, biztatva a hátramaradókat. Árnyas erdőben, lassan emelkedve bandukoltunk, mindenki boldogan csacsogott társaival, megosztottuk élményeinket, szívünk máris tele volt örömszilánkokkal, de tudtuk, hogy további élményekben lesz részünk.

A Nap sütött, de a fák legyezgettek bennünket, hogy ne legyen nagyon melegünk. Néha egy-egy szamóca ránk piroslott, meg is kóstoltuk őket, tényleg, finomak voltak. Észre sem vettük s kis idő múlva kiértünk egy tisztásra, ahol kicsit megpihentünk, körbenéztünk. A Királykő fenségesen ránk villantotta tekintetét, méltóságteljesen megszemlélt bennünket, mi a döbbenettől megtorpanva visszapillantottunk. Szembe velünk a Kis-Királykő-gyönyörű!- kiáltottunk fel. Mindannyian fényképezkedtünk, felfrissültünk, majd továbbfolytattuk utunkat a menedékház fele. Már csak pár méter emelkedő, pár méter ösvény, s elérkeztünk az úticélunk első állomásához. Itt boldogan fogyasztottuk el tízórainkat, otthonról hozott finomságokkal kínáltuk egymást, majd nekigyürkőztünk a még 200 m szintkülönbségnek, hogy elérkezzünk a Hasadék kilátóhoz. Itt mellettünk pompáztak a sziklák, lent messze a lábuk alatt az aprónak tűnő települések Jobbra tőlünk a Kis-Királykő megkérdezte, ugye, eljösztök hozzám is, ha már idáig kiértetek? A csapat bátrabb része úgy döntött, hogy felel a hívásra, kimászik a Kis-Királykő tetejére.

Az út kettévált, még közösen meghallgattuk László Csaba szavalatát, magunkba szívtuk Reményik Sándor Tündérfok című versének sorait, majd azok, akik úgy döntöttek, nem vállalják be a Kis-Királykőt, visszaindultunk. A 15 kilométeres túra második részéhez érkeztünk: 800 m szintkülönbséget visszafele is meg kellett tennünk, az út nehezebb része következett, de László Ilona túravezető biztonságosan kalauzolt bennünket a kanyargós erdei ösvényen. Térdeink sajogtak, de amikor egy újabb tisztásra kiértünk, fájdalmaink elfelejtődtek. Innen már a Bucegi hegységet is láttuk, tapasztalt társaink magyarázták, melyik csúcsot hogy nevezik. Mi leültünk, csendben figyeltünk, eszünkbe jutott, hogy jövet ezek hegyek hívogattak, s megígértük nekik, hogy meglátogatjuk őket is.

Felkerekedtünk, még egy kis szakasz várt ránk, majd kocsikhoz érve elbúcsúztunk egymástól. Boldogok voltunk, mert mindenki győztesnek érezhette magát, László Ilona vezetésével a túra könnyednek tűnt, elérhetőnek kezdők számára is. Mosolyogva intettünk egymásnak, a hegyeknek, nagyon várjuk a következő alkalmat, amelyet a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervez számunkra.

Bálint Csilla,

CSEKE