Túrabeszámoló

2019. június 29-én, szombaton, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület (CsEKE) szervezésében, László Ilonka és László Csaba vezetésével a Nagyhagymás – Békás-szoros Nemzeti Park területén túráztunk, a Kis-Cohárdon (1345 m) és a Tündérkertben jártunk, végül a Gyilkos-tó körüli sétával zártuk a napot.

Csíkszeredából reggel 7 órakor indultunk, két kisbusszal és három kisautóval utaztunk gyalogtúránk kiindulási pontjára, ahová másfél órás utazást követően érkeztünk meg. Harmincan voltunk és félúton még két túratárs csatlakozott csapatunkhoz.

László Ilonka túravezetőnk üdvözölte a jelenlévőket, beszélt a Hagymás-hegységről és a tervezett útvonalról, majd elindultunk a főút mentén lefelé. Pár száz méter megtétele után a Wild Ferenc emlékutat jelző táblánál balra tértünk. Vendéglátó egységek között haladtunk, majd miután ezeket elhagytuk, sudár fenyőkkel szegélyezett, szerpentinező, enyhén emelkedő köves úton mentünk tovább, egyre inkább eltávolodva az üdülőtelep zajos világától.

Az erdő aljnövényzete üde zöld szőnyeget szőtt a szálfák közé, a reggeli nap sugarai átszűrődtek a törzsek között, a madárkák daloltak. Az úttól karnyújtásnyira rókagomba állomány virított sárgán a zöld moha között, gyűszűvirágok bólogattak nekünk és kárpáti harangvirágok emelték kelyheiket az ég felé. Szívtuk magunkba a látványt és az erdő friss illatát.

Az útnak ezen a kezdeti szakaszán nem volt turistajelzés, aztán kisvártatva elértük a kék háromszöggel jelzett útvonalat, amelyen 1 óra alatt lehet kényelmesen eljutni az üdülőtelep központjából, 967 m-es tengerszint feletti magasságból az 1345 m magas Kis-Cohárdra.

A kék háromszög turistajelzést követve már keskenyebb ösvényen emelkedtünk, az ösvény apró vöröses kavicsokkal borított, amelyek könnyen „megfutamodnak” a talpak alatt, főleg lefelé jövet és esős időben. Az ösvény egyébként nagyon jól járható, az utóbbi években még acélsodronyokat is elhelyeztek mellé, két helyen a mészkősziklákkal tarkított részeknél, a nagyobb biztonság érdekében.

Több helyen a fák gyökerei is átszövik az ösvényt és így olyan mintha lépcsőkön lépegetnénk, egyáltalán nem megerőltető a terep ezen a részen.

A kihívások keresői számára van egy izgalmasabb szakasz is, a sziklafalon kiépített „rövidítő”, ami nem más, mint a vasalt út, a Wild Ferencről elnevezett Via Ferrata.

Viszonylag rövid idő alatt értünk fel a Kis-Cohárd tetejére, ahonnan a legszebb a rálátás nyílik a Gyilkos-tóra.

A tetőn egy körpanoráma szemlélteti a környező hegységek csúcsait és gyönyörű gyopárral díszített csúcsjelző kereszt magasodik ezen a ponton.

Bő fél óránk volt a pihenésre, nézelődésre, fényképezésre ezen a helyen, a látvány mindenkit magával ragadott. Elkészült a csoportkép, aztán indultunk vissza az 1202 m-en található Cohárd-nyeregbe, ahol eligazító tábla szemlélteti a környék védett növényeit.

A nyeregből jelzetlen ösvényen barangoltuk be a Tündérország közepében található Tündérkertet, amely egy igazán misztikus világ a szerteágazó ösvényeivel.

Mindjárt az elején etető van kialakítva az erdő lakóinak. Ha nagyon csendben járunk, akkor még a tündéreket is felfedezni véljük, akik legtöbbször rejtőzködnek.

Zsófika, a minket kísérő labrador kutyus finom szimatával meg is neszelt valamit, mert a mindvégig nyugodt négylábú roppant izgatottá vált ezen a helyen.

Az erdő sejtelmes, a fák valami kusza összevisszaságban, mégis a legtermészetesebb rend szerint helyezkednek el, az öreg elkorhadt, kidőlt fák szépen beleolvadnak az erdei talajba, visszakerülnek a körforgásba.

Tündérkert peremén vezet tovább az ösvény, vigyázni kell a léptekre, mert mellettünk már több száz méteres mélység tátong, ennek alján kanyarog az főút.

Újra csodálatos panoráma tárul elénk, a Békás-szoros teljes hosszúságában látható, velünk szemben a szemközti sziklafalon éppen alpinisták másznak. Innen jól látszik a Cifra-nyereg, egy másik kilátópontról az Oltárkő és az alagutak bejárata, a messzeségben pedig a Csalhó-hegység tömbje is feltűnik.

Itt is időzünk egy darabig, élvezzük a napsütést és az elénk táruló csodavilágot, aztán az előzően bejárt ösvényen visszafele tartunk.

Mire leérünk a Via Ferrata kiinduló pontjához, épp hárman másznak ezen felfelé. Nézzük a hatalmas falakon egyensúlyozó apró figurákat, s van aki eljátszik a gondolattal, hogy szívesen kipróbálná.

Közeleg az ebédidő, mi is behúzódunk egy árnyas helyre és elfogyasztjuk elemózsiánkat, közben meg szüreteljük a zamatos szamócákat a napsütötte oldalban.

Ebéd után az emésztés elősegítése érdekében egy kellemes körsétára indulunk a tó körül a piros kereszt turistajelzés mentén.

Nagy a nyüzsgés, dübörög a turistaszezon az üdülőtelepen, a tó körül rengetegen vannak. Mindenféle programlehetőség közül választhatnak az érdeklődők, van itt kalandpark, lehet csónakázni, biciklit bérelni, lovas szekéren utazni a tóparti sétányon és persze gyalogosan is körbe lehet járni, s eközben vadkacsákat is etethetünk.

Volt, akinek a kacsaetetés előcsalta gyermeki énjét, főleg, hogy kiskacsák is voltak. Másokat a tóparti lapulevelek varázsoltak el, annyira, hogy manósapkának használták ezeket, vidáman dalolásztak fejükön a natúr fejfedőkkel, így hódították meg a tó partján található sziklaszirtet, melyen vidám csoportkép készült.

Ennek árnyékában, László Csaba túravezetőnk felolvasta a tó keletkezésének történetét és a Gyilkos-tó legendáját is elmondta, melyet a hallgatóság tapssal jutalmazott.

A sétánk folytatódott, a tó körül, ahol számtalan szebbnél-szebb fotótéma kínálkozott, működtek is fotósaink rendesen.

Élményekkel telített szép napunk volt, köszönjük a László házaspárnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a színes programot.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin