Túrabeszámoló

2023. szeptember 16-án újabb Kisbarangoló túrán vehettünk részt.

Ezúttal a Kis-Cohárd-kilátóhoz, majd a Gyilkos-tóhoz túráztunk.

Az előző napi esőzés nem ígért túl sok jót erre a szombatra, ennek ellenére 18-an (a legkisebb 7 hónapos) vágtunk neki a 7 kilométeres, megközelítőleg 500 méter szintkülönbséget magába foglaló útnak.

A Gyilkostó szállodánál hagytuk a kocsikat, innen indult a gyalogos túra. Nem szegte kedvünket a köd, amely jócskán rátelepedett a környékre. Sőt! Sejtelmesen rajzolódtak ki a fölénk tornyosuló sziklák. Izgalmas, kalandos túrát előlegeztek meg nekünk.

A rövid aszfaltút után balra letértünk a kék háromszöggel jelölt Wild Ferenc emlékútvonalra. Az út folyamatosan emelkedett. A felnőttek számára sem volt könnyű a nedves fagyökereken, sziklákon járni, de a jó hangulat szinte feledtette a nehéz terepet. A három éves lábacskák is vidáman, táncolva győzték le a tekergőző gyökereket, esőmosta sziklákat. S hogy még több erejük legyen a gyerekeknek, segítették őket a fákra festett kék jelzések, amelyekre csak rá kellett tegyék a kezeiket, s szuperképességre tehettek szert. (Áron, 6 éves gyerek, „tündérek súgta szavai”.) -Felnőttek is kipróbálhatják. -Birtalan Ágota, túravezetőnk, pedig csodacukorkákkal biztatta a gyerekeket, s a gyermeklelkű felnőtteket.

Többszöri pihenő után értünk fel a Kis-Cohárd 1344 méteres csúcsára, ahol belefutottunk egy igazán vastag, sűrű, fehér ködbe. Kilátás nem volt, de különösebb hideg sem. A messzelátókba azért belepillantottak a gyerekek, de miután meggyőződtek, hogy azokban sem látszik semmi, békén is hagyták őket. Kárpótlásul, az alattunk láthatatlan Tündérkert tündérei (természetesen földi képviselők által) megjutalmazták őket a Kisbarangoló füzetecskével, amelyet mostantól minden túrára magukkal vihetnek, s belerajzolhatják, írhatják a legszebb élményeiket.

Hosszabb pihenőt tartottunk a csúcson. Megebédeltünk, megpihentünk. A csoportkép elkészítése után, ugyanott indultunk vissza, ahol feljöttünk. Lefele még nehezebbnek bizonyult a csúszós út, de mindenki szerencsésen leért.

A kocsiknál a csapatunk egy része elköszönt, a többiekkel még elmentünk a Gyilkos-tó fölötti kilátóhoz. A magam részéről nem tudom eldönteni, hogy mikor szebb a tó: napsütésben vagy ködben, párában. Lenyűgöző volt a látvány. Meg kell nézni. Minden színeváltozását.

Igazán jó hangulatú túrában volt részünk. Most is, mint mindig, minden tiszteletem azoké a szülőké, akik kihozzák gyerekeiket (még a babahordozóban egész nap cipelve is) a természetbe, megmutatva nekik a tiszta, egyszerű, s ezáltal felemelő, legigazibb létezést.

Lejegyezte: Pál Teréz