Kisbarangolók a Nagysomlyón
- október 14-én 11 órakor 87-en vágtunk neki a Kisbarangoló túránknak. Kicsik, aprók és nagyok. A Csíkszéki EKE kisgyermekes családoknak hirdetett Nagysomlyó túrájának kiindulópontja a somlyói borvízforrás volt. Innen jobbra indulva a sorompó előtt hatalmas kört alkottunk. Itt köszönthettük a régi és új családokat. Rövid ismertető után, a sorompót elhagyva, kényelmes tempóban kígyóztunk felfelé a sűrű ködben. A Kosza Bereczki Judit és férje vezette csapat első felét, mi, a sereghajtók nem is láttuk. De hittel és bizakodva lépkedtünk tovább. Hihetetlenül szép pókhálókat láttunk a fűcsomók között. Egész telepeket. Egész pókvárost. Pókpalotákkal. Ajánlom megnézni őket. Minél hamarabb, mielőtt a szél elfújja őket. Aztán ahogy túravezető társam, Bakó Irénke mondta: „egyszer csak szembe jöttek velünk a színek”. Micsoda színek! Ilyen kék eget csak ilyenkor lehet látni! S a fenséges háttérben most már teljes októberi díszükben bontakoztak ki a büszke, szép egyenes tartású bükkfák is.
Mielőtt felkanyarodtunk volna a piros körrel jelzett úton a csúcsokra, mert Somlyó hegyén kettő is van, kisebb tízórai szünetet tartottunk. Itt kiosztottuk az új túrázó gyerekeknek a Kisbarangoló gyűjtő füzetecskéket. Régi kistúrázóink füzeteit újabb pecséttel gazdagítottuk. Örömmel láttuk, hogy néhányuknak már volt élménybeszámolója, szerzett barátok neveinek listája a füzetecske végében hagyott üres oldalakon.
Az első érintett csúcs az alacsonyabbik vulkáni kúp volt. Csomagjainkat letéve, Kosza Antal, régész-történész, elvezetett minket a kidőlt fák törzsein keresztül a XVII. századi, talán őrtorony, maradványaihoz. Elmagyarázta nekünk, hogy sajnos nincs semmilyen hiteles forrás a valamikori építményről. További kutatásokat, feltárásokat érdemelne a hely. (Mielőtt a köveket elhordják a környékbeli és más lakosok.)
A magasabbik csúcs, a fő csúcs 1033m magas szintén vulkáni kúp. Alig néhány méterre van az alacsonyabbikhoz képest. Ezen állt Nagysomlyó-vára. A várfalakat övező vársánc ma is jól kivehető.
Itt letelepedtünk a jól megérdemelt ebédünkhöz. Közben, szülők segítségével, több gyerek is felmászott a Nagysomlyó csúcsán levő 25 m magas fémcsövekből épített négy emeletes kilátó valamelyik emeletéig. S talán még most is próbálgatnák az erejüket, bátorságukat, ha nem kellett volna visszaindulnunk. De több kisgyereknek is eljött már az alvás ideje. Szüleik ölben, hasukon, hátukon altatták őket.
A vissza utunk az ellenkező oldalon vitt le, széles, megtisztított sétányon, ahol a fák koronája összeért a fejünk felett. A nap sugarainak sikerült áttörnie a még dúsnak mondható színes lombokat, fénykoszorút vonva körénk. Hát ezért is érdemes volt kijönni a szent hegyre! A sok alvás szélén álló kiskirályfi, kiskirálykisasszonyka is újult erővel lódult neki a „leútnak”. A túra végét érezve sok kisgyerek kezdett emléket gyűjteni. Akkora faágakat vonszoltak, cipeltek maguk után, hogy szem nem maradt szárazon. Hogy hazaértek-e ezek a tárgyak a tömbházlakásokba, azt még nem tudom, de talán a következő Kisbarangoló túrán megtudjuk.
A Hármashalom oltárnál elköszöntünk egymástól. Volt, aki még szerette volna élvezni az októberi kellemes napsütést családi körben is, a többiekkel visszaindultunk a borvíznél hagyott autókhoz.
Köszönjük, hogy együtt lehettünk! Jó volt, és ígérjük, hogy lesz folytatás!
Túravezető: Kosza Bereczki Judith, Kosza Antal
Besegítettek: Bakó Irén, Daday Zsuzsa Nagy Judit, Pál Teréz
Lejegyezte: Pál Teréz