Túrabeszámoló

2022. november 19-én, a Hargita-hegység déli részének legmagasabb pontjára, a Kakukk-hegyre, (1558 m) túráztunk, melyet a Csíkszéki EKE szervezett és Kocsis György vezetett.

Három napja csak az időjárást figyelem, esik az eső nappal, esik éjjel, de szombatra nem jósólnak napközben esőt, így bepakolom a hátizsákomba a megszokott felszerelést, előkészítem a téli bakancsom, úgy érzem eljött már az ideje, hiszen a hegyen lehet, hogy az éjjel havazott, amíg nálunk esett az eső. Tudom, hogy sár lesz, ezért váltó cipőt is pakolok (más autójába sárosan beülni illetlenség), valamint lábszárvédőt, hiszen ha nagy hó nem is lesz, de a sár ellen kiváló. Reggel, ahogy felkelek, megnézem, nincs-e üzenet valamelyik túratársamtól, hogy az eső miatt mégsem jön. De nincs üzenet, aminek nagyon örvendek, hiszen a több éves rendszeres túrázás alatt megtanultuk, hogy bármilyen időjárás van, az erdő, a hegy, a természet mindig más arcát mutatja, egy borús, ködös, vagy havas tájat is pontosan úgy megcsodálunk, mint a verőfényes napsütötte tájat. A túrázásnak kiváló stresszoldó hatása van, az általános közérzetet nagyban javítja, valósággal pörgök a munkahelyemen és otthon is a túrák után. Rengeteg jótékony hatása van még a túrázásnak, amit azonban kiemelek, hogy évek óta nem voltam lebetegedve, pedig sokszor 8 órán át is járjuk a hegyeket nagy hóban, mínusz fokokban, szélviharban.

7,45-kor indultunk Kézdivásárhelyről a Csíkszentimrei Büdösfürdőre, ahol 9 órakor találkoztunk a csapat többi tagjával. Áthaladva a Nyerges-tetőn kellemes meglepetés volt, hogy nem volt köd, a Csíki-medence tisztán, a nap sugaraival beragyogva tárult elénk. Körbe a hegyekből a felszálló köd a felhőkkel összefogózva emelkedett egyre följebb. Bevillant, hogy jó lenne fotót készíteni erről a gyönyörűségről, de aztán eszembe jutott, hogy időre kell a helyszínen lenni, és biztosan a hegyről is szép kilátásunk lesz. Nem így lett.

A találkozóhelyen Kocsis György túravezető nem győzte dicsérni a csapatot, hogy ilyen időjárási előzményekkel, ilyen szép számban összegyűltünk. Bemutatkozás, tájékoztatás, megszámlálás után, a túravezető hálaadó imára kért bennünket, hogy Isten segítségével járjuk meg túránkat. Felemelő volt, amikor a Szívem első gondolata imát a 26 túrázó hangosan elmondta.

9,10-kor indultunk neki a hegynek, egy erdei úton, amely sárral, hatalmas pocsolyákkal keresztezte útunkat. Hogy kikerüljük, bújócskázva bevetettük magunkat a sűrűbe, hogy minél kevesebb sarat hurcoljunk magunkkal. A kék sáv turistajelzést követtük, a Bakratás-tetőn (1363 m), Nagy-lázon (1326 m), Hosszú-hágón (1548 m) át a Kakukk-hegyi (1490 m) menedékházig. Ahogy felfelé haladtunk egyre jobban körbevett a köd, a fenyők tűlevelein megjelentek az éjjel elszórtan lehulló hópelyhek, igazi télkóstoló túrának néztünk elébe. Kétszer tartottunk rövid pihenőt, amikor a túravezető elmondta hol is járunk éppen, és mit is kellene lássunk, ha nem lenne köd. Ekkor mondta el Tőke Dénes túratársunk, hogy ezen a túrán három olyan személy van, akiknek európai gyalogtúrákra van túravezetői engedélyük. Mivel erről nem hallottam, később Dénesre még rákérdeztem ennek mibenlétéről. Az Európai Gyalogos Szövetséget (European Ramblers’ Association=ERA), 1969. október 19-én Raichbergben a németországi, svájci, luxemburgi, belga és franciaországi természetjáró szervezetek hoztak létre, 1971-ben hat, napjainkban pedig összesen 34 európai ország a tagja. Ennek az EKE is tagja, mint szervezet, de a Csíkszéki EKE 13 olyan túravezetővel büszkélkedhet, akik az ERA által kiállított túravezetői engedéllyel rendelkeznek. Gratulálok mindnyájuknak! Közülük hárman voltak velünk: Kocsis György, Fénya József, és Tőke Dénes.

11,30-kor érkeztünk a Kakukk-hegyi menedékházhoz (1490 m), ahol egy rövid pihenő után, jelzetlen, meredek úton, megkezdtük a csúcstámadást. Mire kifáradtunk volna, hogy pihenőt tartsunk meg is érkeztünk a csúcsra (1558 m), ahol a csúcsfotó elkészítése, és a csúcspálinka elfogyasztása után, visszaereszkedtünk a menedékházig. Itt meglepetésünkre a Háromszéki EKE néhány tagja üdvözölt, hisz a Kisbakancsosokkal épp ezen a vidéken túráztak. Elfogyasztottuk ebédünket és 14 órakor visszaindultunk ugyanazon az útvonalon, amelyen jöttünk, reménykedve, hogy a ködön kívül egyéb látványban is lesz részünk. Sajnos visszafelé is ugyanolyan ködös volt az idő, amivel a csíkszeredaiak viccelődtek is, hiszen ahogy a köd elillant a városból, ők már meg is keresik a ködös helyeket. Visszafelé nagy volt a forgalom a túraútvonalon, a Székelyudvarhelyi EKE népes csapata is a Kakukk-hegyre tartott. 18 kilométer, 450 m fel és ugyanannyi lefelé megtett szintkülönbség után, 15 órakor érkeztünk meg az autókhoz, ahol a túravezető ismertette a következő túrákat, CsEKE programokat, elbúcsúztunk egymástól, majd ki a “könyvtárba”, ki hazafelé vette útját.

Ezen a túrán is jól éreztem magam, sok új információval, tapasztalattal lettem gazdagabb, köszönöm mindnyájatoknak!

Vántsa Judit, Kézdivásárhely