Túrabeszámoló

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesületen belül lelkes szépkorúak alkotják a „Boldogasszony papucsa” vagy “Bábakalács” baráti társaságnak nevezett csoportosulást, amelynek tagjai “nem különcködnek, mindannyian szeretik a természetjárást, csak lassú tempóban, de aktívan barangolnak” - ahogy ők fogalmaznak. Szimpatikus túrahirdetésük sokunkat arra ösztönzött, hogy csatlakozzunk a szombatra, 2018. december 1-re tervezett programjukhoz, amikor a Madarasi-Hargita csúcsra szerveztek kirándulást.

A szervezést Szakáli Mária túratársunk koordinálta, a túravezetést Tőke Dénes vállalta. Két kisbusszal és két kisautóval összesen 28-an indultunk útnak Csíkszeredából reggel 8 órakor és a Szentegyháza – Kápolnásfalu – Homoródfürdő – Máréfalva – Fenyéd – Küküllőkeményfalva – Zetelaka – Zeteváralja – Ivó útvonalon haladva másfél órás autózást követően meg is érkeztünk az 1650 m tengerszint feletti magasságban található Madarasi-Hargita menedékházhoz gyalogtúránk kiinduló pontjára.

Olyanok is voltak a csapatban, akik most jártak először ezen a helyen.

A felfele vezető vadregényes erdei út mellett a Filió patak kanyargog, amely mostanra teljesen befagyott és a körülötte lévő rőt avarszőnyeg még jobban kiemelte különleges formáját, ihletet adva a fotósainknak.

Ragyogóan tiszta idő fogadott, jó látási viszonyokkal, a reggeli napsütés mínusz 20°C körüli hőmérséklettel párosult.

Egy kis melegedőre betértünk a Vitus panzióba, ahol rövid bemutatkozásra került sor. Itt  Tőke Dénes csillogó szemekkel beszélt a több mint ötven évvel ezelőtti emlékeiről, azokról az időkről nosztalgiázva, amikor a Madarasi-Hargitán csak egyetlen menedékház volt és azt Csoma Pista bácsi üzemeltette, egy kitűnő, igazi hegyi ember, akivel túravezetőnk jó barátságot ápolt és gyakori vendég volt nála. Pista bácsi, akárcsak túravezetőnk, nagyon jól ismerte ezt a Szent Hegyet, sokat barangolt ezen a vidéken és aktív életformájának köszönhetően 92 évvel ajándékozta meg a Fennvaló, majd végakarata szerint hamvait a Madarasi-Hargitán adták vissza a természetnek.  

A Hargita hegység kialakulásáról és szerkezeti felépítéséről is részletes ismertetőt kaptunk túravezetőnktől. A hegység vulkanikus eredetű, andezit kőzetből épül fel, északon a Libáni átjáróig terjed, délen pedig a Hatod-hágó határolja, így mintegy 80 km-es hosszúságban húzódik észak-dél irányba a Keleti Kárpátokban. A Hargita-hegységben itt található a legnagyobb kiterjedésű kráter, mely közel 5 km-es átmérőjű, ennek udvarát a délnyugatra folyó Vargyas patak csapolja le. A kaldera peremén sorakoznak a csúcsok, délről észak felé haladva a Csicsói-Hargita (1756 m), Madéfalvi-Hargita (1709 m), Rákosi-Hargita (1755 m) és Madarasi-Hargita (1801 m), és hogy mindezt láthassuk is, tíz órakor elindultunk a panziótól a kék háromszög turista jelzést követve a Madarasi-Hargita csúcsra.

A szintkülönbség innen már nem volt jelentős, így kényelmes tempóban haladhattunk a friss havon, amely még nem alkotott vastag takarót, de csikorgott rendesen a talpunk alatt. A hóágyúkat is beüzemelték, hogy a sízők számára előkészítsék a terepet.

A „porcukorral” borított fenyők és borókák szegélyezte, enyhén emelkedő sétányon negyven perc alatt értünk fel a turulmadaras, kopjafás emlékhelyhez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyvonulatokra. 

Először a Déli-Kárpátok vonulatát vettük szemügyre, keletről-nyugatra a Csukás-hegység, Grohotiş, Baj-havas, a Nagykőhavas, Keresztény-havas, Bucsecs vonulata sorakozott, ezt követően a mészkőből felépülő Királykő – amely kivételesen észak-dél irányba ékelődik be a kelet-nyugat irányú vonulatok közé. A Kis- és Nagy-Királykő mögött a Jézer-Păpuşa tömbje látható, amely a Fogarasi-havasok része, végül pedig a Fogarasi-havasok hófödte csúcsai következtek, melyek közül nyolc 2500 m feletti csúcsot sikeresen megmásztak az ősz folyamán CSEKE tagjai közül 8-an, Tőke Dénes vezetésével a „CsEKÉsek a Kárpátok bércein” program keretében.

Tovább haladtunk a csúcs felé, ahonnan a keleti részen sorakozó hegységeket vettük szemügyre, a közelebbi Répát-hegységet és Káposztás-havast, a távolabbi Nemere-hegységet és Nagy Sándor csúcsot, az Úz-völgyét övező hegyeket, a Csíki-havasok vonulatát, a Hagymás-hegység impozáns sziklatömbjeit és háttérben a Csalhót, a Gyergyói-havasokat és még távolabb északon a Kelemen-havasokat. Ezek után a tőlünk nyugatra elhelyezkedő hegységeket kémleltük, a Görgényi havasokat, Libán-tetőt és Sikaszó térségét.

A részletes földrajzi ismertetőt követően, vizuális élményekkel telítődve, a különleges kisugárzású, méltán Szent Hegynek tartott Hargitán a lelkünket is kényeztettük Szakáli Máriának köszönhetően, aki a közelgő adventi időszakra irányította figyelmünket, a hit fontosságára, melyet az adventi koszorú hamarosan kigyúló első gyertyája is szimbolizál. Kezdeményezésére közösen imádkoztunk a hegytetőn, ahol szívünket-lelkünket megtölthettük nyugalommal, tüdőnket pedig tiszta, friss hegyi levegővel.

A Madarasi-Hargita csúcsán erős szél fújt, így lefele jövet egy szélvédettebb helyet kerestünk, ahol elfogyasztottuk elemózsiánkat. 

Az adventi időszakhoz kapcsolódóan Szakáli Mária megosztotta velünk, hogy olyan tematikus túrákat tervez, melyek alkalmával három hétvégén keresztül különböző útvonalak mentén a természetjárással összekötve templomokat is meglátogatnánk Hargitafürdőn, Csíkszentléleken és Zsögödben.

Kevéssel a déli harangszó előtt visszafele vettük az irányt, ugyanazon az útvonalon, ahol felfele jöttünk a fiatal fenyőkkel és borókákkal övezett mesebeli sétányon, csillogó havas úton.

Az ujjaim a kesztyűben fázni kezdtek, éppen e körül forogtak gondolataim, amikor megütötte a fülemet egy harsány „Egészséget!” köszönés két fiatalember szájából, akik a mínusz fokok ellenére vidáman meneteltek felfelé, egy tenyérnyi rövidnadrágban és egy bakancsban, ennyi volt a teljes öltözékük, csupasz hátukon pedig hátizsák. Rájuk nézve még a szó is belém fagyott és azt hiszem nem voltam ezzel egyedül. Mire felocsúdtam az elém kerülő látványtól már le is értünk az aljba és újra betértünk a menedékházhoz, ahol jó meleg italokkal, ételekkel kényeztettük magunkat.

Fél kettőkor elköszöntünk egymástól és elindultunk hazafelé egy újabb szép nap emlékével a túra szervezőjének, vezetőjének köszönhetően.

Néhányan még a zetelaki víztározót is útba ejtettük visszafele, mert csak néhány kilométer választott el tőle és közülünk nem mindenki járt korábban errefelé.

Aztán, hogy a nap teljes legyen, páran még Homoródfürdőn is tartottunk egy rövid pihenőt, ahol a helyi termékek és ínyencségek széles palettájával barátkoztunk.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin