Nőnapi túra
Előrehozott Nőnapi túra Patakországba
Március másodikán, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület szervezésében előrehozott Nőnapi túrán vehettünk részt Patakországban, a korábbi évekből ismert látványos útvonalat bejárva.
Solti Imre minden évben lelkesen felvállalja ennek a programnak a megszervezését, a tematikus túra vezetését, dicsérve, ünnepelve, szeretettel ajándékozva a szebbik nem képviselőit és örömet szerezve a túra minden egyes résztvevőjének.
Gyalogtúránk kiindulópontjáig a jól bevált szállítóeszközt, a vonatot vettük igénybe ezúttal is, a vasút egyik leglátványosabb pályaszakaszán, a Csíkszereda – Gyimesbükk vonalon utazhattunk a lóvészi állomásig, ahonnan elindultunk.
Rövid köszöntőt, bemutatkozást és népszámlálást követően megtudhattuk, hogy a csíkiakon kívül háromszéki túratársaink is vannak, a legtávolabbról érkező túrázó pedig egy németországi önkéntes volt, aki előszeretettel vesz részt az egyesületünk által szervezett túrákon. Összesen 37-en jártuk végig a 20 km-es útvonalat, amelyhez 800 m-es szintkülönbség társult, egy négylábú túratárs pedig a táv többszörösét is lefutotta ez idő alatt.
A Karakó-völgyhidat most nem érintettük gyalogosan, de útközben többek között erről és a vasútvonal kiépítéséről is beszélt túravezetőnk.
A kék kereszt turistajelzést követve haladtunk Lóvész-tető irányába, ennek közelében lévő forrásnál tartottunk pihenőt és pótoltuk vízkészleteinket. A megállóink alkalmával túravezetőnk mindig megosztott velünk valamilyen hasznos információt az adott helyhez kapcsolódóan és utunk során mindig érintettünk egy-egy kilátóhelyet, ahonnan betekintést nyertünk a völgyekbe szépen belesimuló patakokba. A Bocs-tető alatt elhaladva lassan elértük a Csíki-havasok főgerincének vonalát, innen már a piros sáv turistajelzés lett az irányadó, az Egyeskő 60 teljesítménytúrák alkalmával megismert útvonal.
A korábbi évektől eltérően idén a hónak nyoma se volt az útvonal ezen szakaszán, így hótaposás híján nagyon jó ütemben tudtunk haladni. Még fiatal volt az idő, amikor már Bodorvész-fejében jártunk, ahol meglepetéssel készült a túravezető az egyik túratársunk közreműködésével, egy takaros lakocska területére nyertünk bebocsájtást és szívélyes fogadtatást, itt fogyasztottuk el ebédünket, közben pedig gyönyörködhettünk az alattunk elterülő Patakország panorámájában.
Itt következett a nap egyik fénypontja, előkerült egy pár évvel ezelőtt megjelent újságcikk, amely a “Kései köszöntő” című írást tartalmazta Nagy Jenő tollából. Az írás igazi léleksimogató volt, de nekünk, természetjáróknak talán az utolsó bekezdése tetszett leginkább, amely az évszakokkal kapcsolta össze a női nemet, eképp: “Legyenek vidámak, mint a tavasz, tudjanak forrón szeretni, mint anyák, szívük legyen gazdag, mint az ősz. De lelkük mint a tél, maradjon mindig hófehér.”
Feltöltődve indultunk tovább, időnként még a napocska is ránkmosolygott, pedig az előrejelzések nem is ígértek napsütést erre a hétvégére, a szél pedig csak a Naskalat gerincén szegődött hozzánk.
Utunk során érintettük a sárga kereszt turistajelzéssel ellátott 32-es Határvadászok útvonalát is, amelyet követtünk a Kondra-keresztig. Sebő Ödön emlékét felidézve a Tarhavas történelmi eseményeiről, a védelmi vonalról is bővíthettük ismereteinket.
Most nyugalommal töltött el a békés táj szemlélése és a Kondra-kereszt közelében kialakított esztenák csendes, tavaszeleji világának látványa, amelyeket fentről szemlélhettünk.
Mivel elegendő időnk volt vonatunk érkezéséig és az időjárás is velünk tartott végigsétáltunk a Naskalat gerincén, egészen a csúcskeresztig. A csapat két részre oszlott, egyik része azt az ösvényt követte, ami magasabban az élen haladt, ahonnan szépen látszott Hidegség patakának völgye, a másik része a szélvédettebb lenti katlant választotta, itt haladt a hónyelvekkel tarkított esztenák között. Nagy örömünkre szépséges tavasz hírnökökkel, zsenge hóvirágokkal találkoztunk ezen a helyen, ennek a híre felcsigázta a fenti peremen haladó túratársaink érdeklődését is, így visszafelé jövet a korábban bejárt útvonal fordítottját használta már mindenki.
Tovább haladva bűvös hármas fogadott, három fenyő mögött felsejlett a Hármaskő szépen tagolt sziklatömbje. Itt is időztünk egy keveset, aztán már csak lefelé haladtunk, Antalok-pataka irányába, közben pedig a térség állatvilágáról hallhattunk érdekességeket és követhettük nyomaikat.
Útközben érintettük azt a kedves kis kalibát is, amelynek apró ablakában tükröződik a természet, a mellette álló faépület pedig medvebiztos ajtajával hívja fel magára a figyelmet.
A délceg fenyőfák látványa most is boldogsággal töltött el és az éppen mocorgó tavaszi virágok színessége a nap legszebb ajándékának számított, hirdetve a Kikelet közeledtét. Lila szirmú krókusz, aprócska százszorszépek, hamvas hóvirágok, illatos vadorgonák és melegsárga martilapú virágok színesítették napunkat, a patakok partján pedig selymes barkák bontakoztak.
Az Antalok pataka felé vezető meredek szakasz, amin beereszkedtünk, szerencsére száraz volt, nyoma se volt a korábbi években tapasztalt eljegesedésnek, így könnyűszerrel értünk be a völgybe, Antalok-pataka házai közé, ahonnan a vasútállomás felé vettük az irányt.
Élménydús volt Patakország eme szépséges szegletében szemlélődni újra, örvendeni az ébredező természetnek, az apró csodáknak, egymás társaságának. Igazi közösségi élményben volt részünk ezúttal is, melyet köszönünk túravezetőnknek, túratársainknak, hálát adva az égieknek a szép napért.
Lejegyezte,
Péterffy Ágnes-Katalin