Nosztalgia túra 2021

A 2021-es év, advent harmadik szombatján, Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália szervezésében, Tőke Dénes vezetésével,  a Csíkszéki EKE színeiben, régi magashegyeket járó csapatunkkal,  nosztalgia túrát szerveztünk a Dél-Hargita északi szakaszán.  Igaz, most nem a 2500 m-es hegyeken, vagy valamelyik veszélyes sziklán mászkáltunk, hanem egy 18 km-es szakaszt jártunk be 1300 m magasság alatt.  Annak ellenére, hogy előző nap végig esett az eső és másnapra sem jeleztek jobb időt, mégis elindultunk a kora reggeli távolsági buszjárattal a 985 m-en lévő Tolvajos tetőig. Innen kezdődik a Dél-Hargita szakasza, mely a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának a része. Leszállva a buszról, kis megbeszélés után, elindultunk a sűrű ködben, még sötétben, a kék sáv jelzésen Büdösfürdő irányába. Nemsokkal indulásunk után, egy tanya mellett elhaladva egy gyönyörű kutyus csatlakozott hozzánk, aki egész utunkon hűségesen elkísért. Ha valaki valamiért lemaradt, nem tágított, megvárta míg beérte a csapatot.  Helyenként ritkás volt a jelzés, de túravezetőnknek, aki már sokadszorra járt itt még a sűrű köd sem volt akadály. Haladtunk a Karós-puszta irányába, majd a Tekerő-pusztára, elmentünk a Talabor csúcs alatt és mielőtt kiértünk volna az Édesvíz-pusztára, túravezetőnk emlékeztette egyik túratársunkat, hogy néhány éve milyen nagy szarvascsordát láttak, ami nagy élmény volt számukra. Nem sokat kellett mennünk, hogy kiérjünk az erdőből a pusztára és mintha varázslat történt volna, akkora szarvascsordát láttunk, amit még életünkben soha. Gyönyörű látvány volt. Csak pár percig csodálhattuk őket, mert ahogy megneszeltek minket és kamerára kaphattuk volna, el is tűntek a sűrűben. Túratársunk megpróbált fénykepezőgépével a nyomukba eredni, de hírük-hamvuk sem maradt. Ez így is a nap ajándéka volt számunkra.  Ezen a pusztán a Nap is ránk ragyogott. Meg is mártóztunk sugarai fényében és melegében, mert láttuk, hogy innen alacsonyabbra ereszkedve ismét tejfehér ködbe érkezünk. Folytattuk utunkat a Hirtelen-pusztára, ahol a vadászház melletti padokon elfogyasztottuk ebédünket. Kis fotózás után indultunk a Bilibók-puszta felé, letérve a Lucsmelléke irányába vezető kék sávról, a kék pont jelzésű ösvényre, mely az 1079 m-en lévő Harom-vára felé vezetett. Szinte egész utunkon hóban jártunk, de nem akkorában mint utoljára ittjártunkkor, amikor hótalpakkal tudtuk megtenni ezt a távot.  A Bilibók pusztán megcsodálhattuk a távolból, a Gyuri gyerekkori emlékeiből még mindig ottmaradt, egyedülálló, általa helikopternek nevezett almafát.  Majd a Harom-vára déli oldala alatt elhaladva, és Zsögödfürdőre érkezve, forró teával, kávéval, zsíroskenyérrel, na meg meleg ölelésekkel zártuk túránkat.

      Örültünk egymásnak, hogy újra együtt lehettünk, a magas hegyeket is sokszor járó csapatunkkal.  Végül, hálaként, a hűséges, minket Zsögödfürdőig végig kísérő Burkus kutyánkat két túratársunk, autóba téve, vissza szállította a Tolvajos-tetői szállására.

 

Lejegyezte: Balázs-Bécsi Rozália

Túra kép