Novemberi napfürdő a Csompoly-csúcson és a Csicsói-Hargitán

Nálunkfelé novemberben nedves köd üli meg a Csíki-medencét, s ha napsütésre, gyógyító fényre vágysz, akkor bizony a ködtengerből ki kell emelkedni, mert ennek a tengernek a partján nem lesz napfürdőzés. Mégis szerencsések vagyunk, mert egy kevés utazással, röpke fél óra alatt már felülről szemlélhetjük a köddel lepadolt medencét és a simogató napsugár jótékony hatásának hódolhatunk fent a hegyen.

Aki november 13-án, szombaton benevezett az Erdélyi Kárpát Egyesület csíkszéki osztálya (CsEKE) által szervezett túrára, annak novemberi napfürdőben volt része a Csompoly-csúcson és a Csicsói-Hargita csúcsán.

Márton Adél és Márton Gyula ennek a túrának az ötletgazdái és szervezői, idén is lelkesen kalauzolták az egyre nagyobb létszámú érdeklődőt az útvonalon, amely egyeseknek már ismerős volt és mégis megunhatatlan, másoknak pedig, akik először jöttek az újdonság varázsát nyújtotta.

A CsEKE tagokon kívül idén nagyszámú szimpatizáns csatlakozott, kisgyermekek és a fiatalabb generáció tagjai, s ezúttal is voltak négylábú, bundás túratársaink, aki végigkísértek a közel 15 km-es körtúrán.

Az útvonal nagyrésze fenyőerdőn keresztül vezet és nem nevezhető megerőltetőnek, főleg, ha ilyen jó kényelmes tempóban haladunk, ahogy mi is tettük. Első részében Hargitafürdőről indulva körülbelül 1 órányi emelkedő részt hagyunk magunk mögött, aztán kisimul a terep, ezen haladunk még egy ennyit a kék sáv turistajelzést követve, a gerincút mentén a Madarasi-Hargita irányába. Az útvonal felénél jobbkéz felől, tőlünk keletre már feltűnik a Csompoly-csúcs kis kúpocskája, nemsokára pedig egy elágazáshoz érünk, ahonnan jobbra tartva, fél óra alatt könnyűszerrel megközelíthető az 1710 m magas Madéfalvi-Hargita ikercsúcsa, a Csompoly (1680 m).

Az elmúlt évekkel összehasonlítva, idén különösen szép időt kaptunk, igazi ajándéknak számított ez a nap, így ráérősen időztünk a csúcson, ahonnan a jó látási viszonyoknak köszönhetően csodálatos panorámában volt részünk. Túravezetőnk ismertette a látnivalókat, megnevezve a szélrózsa minden irányába húzódó hegyvonulatokat, ezt követően pedig egyesületünk egyik vezetőjétől az általunk folytatott tevékenységekről kaphattak ízelítőt a jelenlévők.

Elkészült az elmaradhatatlan csúcsfotó, s mielőtt tovább indultunk volna, még egy pillantást vetettünk az alattunk elterülő, örökzöld tűlevelű rengetegre és a köddel kibélelt hegyközi medencére.

Ebédünket az elágazás közelében, egy napsütötte tisztáson fogyasztottuk, ahol énekszóval köszöntöttük a túratársunkat, aki ma ünnepelte születésnapját. Hát lehet ennél szebb ajándéka a természetjárónak, minthogy fent legyen a hegyen, ahol melegen körülöleli őt és simogatja orcáját a novemberi napsugár?

Szívesen maradtunk volna még ezen a helyen, de várt ránk a következő úticél, a Csicsói-Hargita csúcsa (1755 m), amit már jelzetlen úton közelítettünk meg, újabb enyhe emelkedőt megtéve.

Ennek a novemberi programunknak „Télkóstoló-túra” a becsületes neve, a napsütés mellett egy kis télkóstolásból is volt részünk, mert az elmúlt napokban havazott a Hargitán és helyenként meg is maradt a hóréteg, túránk legmagasabb pontja felé közeledve, a borókáson keresztül, ennek vastagsága már meghaladta a 20 cm-t. A fehér paplan alól egyes helyeken kikandikáltak a zöldellő vörösáfonya cserjék, fagycsípte, kövér, piros bogyóikat kínálva, amiből jól belakmároztunk. 

A Csicsói-Hargita tetején túravezetőnk csúcscukorkával édesítette a napunkat, ezzel el is kezdődött a ráhangolódás a közelgő Mikulás-túra, ami a Szellő-tetőre vezet december elején.

Mielőtt megkezdtük volna az ereszkedést (egy rövidebb és meredekebb, meg egy hosszabb és kíméletesebb szakaszon, kívánság szerint), még megcsodáltuk a távoli, ám mégis közelinek tűnő Déli-Kárpátok kiemelkedő vonulatát, az alattunk elterülő, fenyők szegélyezte Hargitafürdőt és a Csíki-medencét, közepén a szívemnek oly kedves várossal Csíkszeredával, melynek időközben sikerült kiszabadulnia a köd fogságából.

Hazafelé tartva a nap utolsó sugaraival még bearanyozta a Csíki-havasok vonulatát és a Nagyhagymás sziklavilágát, fennséges látványt nyújtva egy ragyogó nap zárásaként.

Köszönet túravezetőinknek az újabb felejthetetlen élményekért, máris számoljuk, hogy még hányat kell aludni a Mikulás eljöveteléig, a soron következő túrájukig.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin

 

 

 

Túra kép