Nyárias ősz a Vit-havason
Legyen akár a nyár vége, vagy az ősz eleje, ha jó az idő, az embert kicsalja a házból. Igaz, szombaton reggel csak sovány két fok volt Csíkban, de mire a Pongrác-tetőre értünk, tizenkettő lett belőle. Örültünk mi annak is, és bízva az időjósók előrejelzéseiben, egy igazi meleg, nyári nap lesz. Igy is volt….
Pedig a Vit-havas mindig ugyanolyan messze van, mégis minden évben egyszer elmegyünk a Hagymás-hegység utolsó pillérére.
Panorámás gerincút vezet a sziklatömb aljáig, aminek megmászása igazi magashegyi élményt nyújt….ígérte Márton Gyula, a Csíki EKE túravezetője a meghívóban.
Össze is gyűlt a megbeszélt időpontban egy igencsak vidám csapat,indulhattunk .
Észak fele vettük az irányt,hosszú ujjúban, de mire a Nyerges-nyereghez értük, már lekerült a meleg ruházat rólunk.
Látványban gazdag útvonal ez, a Kishavas-hegy, Dancurás közelében a Likas-hegy fele kanyarodunk. Néhol erdős, másutt puha pázsitos úton haladtunk, eszünkbe sem jutott a medve. Nincs mitól féljen egy töbségében női brigád,ahol Katiból négy is van.
Meg-meg álltunk, körbe néztünk a ragyogó időben, elláttunk a Nagy-Cohárdig, a Gyilkosó sziklái is szépen látszottak,vidáman teltek az órák, fogytak a kilómétrek.
27 km-es túra ez, van idő beszélgetni. 17-en voltunk, igy mindenkire több mint egy kilométer jutott….Meg is beszéltünk panírozott őzlábtól az elnökválasztásig mindent.
Jó négy óra multán már a sziklatömb aljában voltunk, vettünk egy mély levegőt és elindultunk felfele. Biztonságos ösvény vezet fel, helyenként sodrony segíti a feljutást. Kihívás volt, nem csak annak aki először járt itt, sziklákra mászni mindig izgalmas, főleg ha még gyopárt is lát az ember. Igaz kissé elnyílt, megfáradt példányok voltak, de mi igy is örültünk nekik , mert megdolgoztunk a látványért.
Legjobban esik az ebéd egy hegy tetején, nem is kellett bíztatás senkinek. Közben Gyula elmondta a minket körülvevő hegyek, vonulatok neveit. A Görgényi-havasoktól a Cohárdig, Fekete-hagymástól tán a Fekete tengerig is elláttunk. A kötelező csoport-csúcsfotó után, tele hassal elindultunk visszafele, pont 13 km várt még ránk. Ahogy fogytak a kilómétrek, úgy lankadtak, fáradtak a lábaink is. Meg is álltunk minden csorgónál, persze odafele észre sem vettük, hogy három is volt belőle az út mentén.
Nyolc óra múltán értünk vissza az autóinkhoz, pont egy munkaidőnyit töltve a hegyen. Nem kétlem, hogy mindannyiunknak jobban telt.
Köszönjük mindenkinek, aki eljött velünk megtapasztalni a közös túrázás élményét, a természet adta örömöket, mert tele van az csodával, ha képesek vagyunk meglátni!
Lejegyezte:
Márton Adél, Csíkszereda