Túrabeszámoló

Megpróbáltatásokkal, veszteséggel, váratlan, újszerű helyzetekkel telített évnek a végéhez közeledünk, mégis hálásak lehetünk, hogy itt vagyunk ezen a gyönyörű helyen, a Szűzanyához közel, a Nagysomlyó lábánál,  s egészségünk megengedi, hogy együtt hódoljunk közös szenvedélyünknek a természetjárásnak egy ilyen simogató, napfényes decemberi napon, 2020. óévbúcsúztató túráján.

A Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület Boldogasszony Papucsa Baráti körének szervezésében, Szakáli Mária túratársunk vezetésével, ma a Nagysomlyóra tartottunk az év utolsó túrájára, s mint minden évben most is a csíkszeredai Dollár piacnál találkoztunk 9.30-kor, innen indult útnak a nagyobbrészt szépkorúakból álló csapatunk.

A Szentlélek utcán haladtunk lefelé egészen a valamikori szövetkezet épületééig, ahol letértünk a forgalmas főútról, és immár szabadabban, kötöttségeinktől megszabadulva, felfelé vettük az irányt, magunk mögött hagyva a ködfátyolban úszó várost.

Az időjárás szokatlanul enyhe volt, az évszakot meghazudtolóan melegen sütött a nap a Nagysomlyó oldalában,  jólesett a ráérős, nyugodt séta a friss levegőn. A mindig figyelmes és derűs túravezetőnk, akinek mindenkihez van egy kedves szava a lelkünket is ápolja, ő az, aki példamutatóan kovácsolja össze és mozgatja csapatunkat. 

A kiindulási ponttól számítva, több pihenőt tartva, két óra alatt értünk fel a Nagysomlyó tetején (1033 m) álló kilátó aljába, ahol a hátizsákokból mindenféle ünnepi finomságok kerültek elő, sós és édes sütemények, aromás italok és az elmaradhatatlan pezsgő.

Ennek az óévbúcsúztató túrának már hagyománya van, valamikor nem délben, hanem éjfélkor koccintottak itt túratársaink és innen csodálták az alattuk lévő város ünnepi fényeit. A körülmények mára megváltoztak, most nem lehetünk kint az esti órákban és sajnos már nem lehet mindenki velünk a régiek közül, idén is megváltunk egy kedves túratársunktól, akivel még tavaly ilyenkor együtt búcsúztattuk az évet ezen a helyen, de szívünkben, emlékeinkben visszük őket tovább. Amikor ilyen szépen ragyog a nap, odafentről ők mosolyognak és mindig vigyáznak ránk.  

A régi emlékek felidézése és az elmúlt év legszebb túraélményeinek felelevenítésére minden évben sor kerül, egyfajta számadást végzünk ilyenkor. Túravezetőnk elmondta, hogy ebben az évben a gyimesi Patakország völgyei közül 17-et sikerült bejárni, s közösen elismételtük a patakok nevét, melyeket megismerhettünk, s felelevenítettük maradandó élményeinket. Ezenkívül még szűkebb-tágabb környezetünk számos szegletét bejártuk, csak néhányat említve, az Egyeskőhöz, a Mária-kőhöz, a Vargyas-szorosba is eljutottunk, voltak virágnéző túrák, gyógynövény, gomba és erdei gyümölcs gyűjtő túráink. A korlátozások ellenére, szám szerint 75 hosszabb-rövidebb túra fért bele ebbe az évbe, számtalan szebbnél-szebb élménnyel, amiért rendkívül hálásak vagyunk.  Ha átlagosan 10 km-t veszünk egy útvonalra, akkor is legkevesebb 750 km-t sikerült bejárni, ami már felér egy El Camino zarándoklattal. Szépkorúak esetében dicséretes és példás ez a teljesítmény, „hatvankodva”, “hetvenkedve”, ahogy a baráti társaság indulója is megörökíti, s amit közösen énekeltünk ezúttal is a Nagysomlyó tetején. Mivel idei túráink túlnyomó része az elmaradt vándortábor helyszínén, a Gyimesek vidékén került megrendezésre, a szép gyimesi népdalokat sem hagytuk ki az éneklésből, végezetül pedig elénekeltük nemzeti imánkat. Ahogy a közös asztalhoz is, a rögtönzött kultúrprogramhoz is hozzátett majdnem mindenki a tehetsége szerint, volt aki költeményt szavalt, más újévi köszöntővel, filmbéli idézettel kedveskedett, zengő hangon szóló operarészlettel, énekkel örvendeztetett meg.

Ezek a közös örömök visznek tovább az új évbe és a remény, hogy lesznek még túráink, legalább ennyi, de az se baj, ha még több. Mindjárt az új év küszöbén, 2021. január  2-án, szombaton reggel 10 órakor indul az idény első túrája, a „Józanító túra”, a csíksomlyói borvízforrástól.

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin