Túrabeszámoló

Őszutón-télelőn, november 22-én, az első havazást követően, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Nagy Attila vezetésével a Csíki-havasok déli vonulatán túráztunk, Kászon térségében. Gyalogtúránk kiindulópontja a Bor és Gac patakok összefolyása, innen a Salutaris-borvízforrás felé tartottunk, majd egy jó minőségű erdei úton haladtunk felfelé a Bor pataka mentén a Bor feje (1038 m) nevet viselő magaslatra.  Polyán bérce volt a következő állomásunk, ezután a Gombás-bérc (1199 m) következett, túránk legmagasabb pontja, egyben célpontja, innen ereszkedtünk vissza egy meredek erdei úton a Bor és Gac patakok összefolyásához, egy szép körtúrát téve. Dióhéjban így lehetne jellemezni ezt a könnyed, vasárnapi túrát, de ennél sokkal tartalmasabb volt, ebből próbálok egy kis ízelítőt nyújtani.

Egy ködös, sokmínuszos,  hideg novemberi reggelen indultunk útnak Csíkszeredából, nem túl korán, 8 órakor. Az alcsíki ködtengeren keresztül a Nyergestető felé haladtunk, ahol már kezdett szakadozni a köd és a hőmérő állása is kicsit kedvezőbb képet mutatott. Az emlékműhöz érve, rövid megállót tartottunk és végre megpillanthattuk a kék eget. Az emlékmű mögötti fenyők koronáját éppen akkor ragyogta be legszebben a napsugár, amikor odaértünk.  Itt, a Nyergestetőn, háromszéki túratársak is csatlakoztak hozzánk.

Kászonjakabfalva határát elhagyva a Bor pataka szomszédságában hagytuk autóinkat és érdeklődéssel hallgattuk túravezetőnket, aki elmesélte az előttünk álló túra útvonalát helyismeretekkel kiegészítve.

Útba ejtettük a Salutaris forrás vizét, ahol egykoron kádasfürdő üzemelt, és “Kászon Gyöngye” néven még a kilencvenes évek elején is palackozták a borvizet. A hajdani retró címkékből még mindig maradt néhány mutatóba, amelyekkel ezúttal is szembenézhettünk borvízkóstolás közben. A kóstolást követően erdei úton haladtunk felfelé, kényelmesen, tüdőnket  friss levegővel örvendeztetve. Az út egyik oldalán a patak csörgedezett a mélyben, a másik oldalon a napsugár kukucskált a fák közül. Gyönyörű volt a reggeli ragyogás, a fák között beszűrődő fény, a felettünk összeérő havas lombkoronák látványa, fölötte a szikrázóan kék éggel.

A Bor-fejének (1038 m) nevezett nagyobb, hóval borított, napsütötte tisztáson kisebb pihenőt tartottunk és felleltároztuk a kelet felől sorakozó hegyvonulatokat. A Nemere-hegységet láthattuk innen, ennek csúcsai a Nagy-Nemere (1649 m), Nagy-Sándor-csúcs (1640 m), Kis-Nemere (1627 m) körvonalai jól kirajzolódtak a  tiszta időnek köszönhetően.  A friss, fehér hótakarón megannyi csillám tündökölt, ahogy ráragyogott a napsugár, jégkristályok borították be az utat mindenütt. Tovább folytattuk utunkat, ezúttal erdők között, medvenyomok mentén. A fákról hullt ránk a csillámpor, amikor a szél kicsit meglebbentette az ágakat, vagy a velünk tartó gyerekek játékos módon, kicsit besegítettek a folyamatba.

A Polyán bércén kis pihenőt tartottunk, majd rövid gyaloglás után kiérkeztünk az erdőből a Gombás-bércre. A Kárpátkanyar hegyei és a távolabbi vonulatok ezúttal ködbe vesztek, csak a Csomád hegység, a Hargita-hegység gerince és a tőlünk északra tartó Csíki-havasok gerince látszottak tisztán. A Gombás-bérc (1199 m) tetejéről szépen látszik egy közeli gerinc vonala, amelyen egyesével formás fák sorakoznak, ezek változatossága minden alkalommal gyönyörködtet. Egy hosszabb pihenőt tartottunk ezen a helyen, itt fogyasztottuk el ebédünket, raktároztuk magunkba a gyógyító fényt, a napsütést, a pihentető fehérséget, a körülöttünk lévő csodálatos panorámát.  

A tetőn már vastagabb volt a hóréteg, a lomhullató fák közül egyesek még őrizték őszi díszeik egy részét és új köntöst is kaptak zúzmarából, ágaikat meleg fény koszorúzta. Az angyalok tisztására értünk, melynek érintésével elkezdődött az ereszkedő szakasz. Ez valamivel rövidebb útvonal, de meredekebb, a vastag lombtakaró között jókora kövek vannak, s mindezt most vékony hóréteg borította. Ezen az úton araszoltunk lefelé, s ahogy lennebb értünk, egyszer csak visszakerültünk az őszbe. Szemünk elé tárult egy nyíres tetejű, lombhullató fenyőkkel sűrűn benőtt oldal, a sárga színnek megannyi árnyalatával ezek a fák, mint valami gyertyalángok úgy emelkedtek ki az örökzöldek közül, felejthetetlen látvánnyal ajándékozva meg minket, így a túra végeztével.

Élményekkel teli napunk volt, számtalan apró csodával, amiért hálásak vagyunk.

 

Lejegyezte,

Péterffy Ágnes-Katalin